Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
Egy alkalommal a Bakonyban vadászott; eleresztette sólymát és az egy varjut fogott. A sólyom karmai között vergődő varjú láttán a keserűség szorítja össze szivét és a saját sorsára gondolva kérdi kísérőitől: — Ugye, ez a varjú szívesen megesküdne most a sólyomnak, bogy nem fog többé károgni? Volt kíséretében néhány föur, aki sietett jelenteni Kálmánnal, sőt megtoldottak azzal a birref, bogy Álmos fegyverrel készül ellene. Nem lehetett többé bizalma a királynak Álmos büségesküjében, de azért az ország előkelőinek kérésére ismételten megbocsátott neki. Amikor azonban betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, és a jövő gondjai is egyre aggasztották, a saját sorsánál is jobban aggasztotta az a gondolat, hogy kis fiának, Istvánnak tudja biztosítani a koronát. Amit Álmos vele szemben annyiszor megpróbált, azt könnyen eléri a kiskorú Istvánnal szemben. A fiát féltő apa hajlott arra, amit tanácsosai egyetlen bajelháritónak mondogattak; Álmost, és annak apró gyermekét, Bélát megvakittatta. Könyves Kálmán idejében még Európaszerte hitték az emberek, hogy boszorkányok vannak, akik megrontják az embereket, állatokat. Sok ártatlant ítéltek tüzhalálra. Könyves Kálmán volt az első, aki törvényerővel kimondta, hogy boszorkányok nincsenek s a boszorkányégetés tilos I III. BÉLA URALKODÁSA A Könyves Kálmántól III. Béláig eltelt 80 év alatt trónviszályok miatt az ország tekintélye lesüllyedt s állapota megromlott. Ezt a szomszédok arra használták föl, hogy Magyarország déli területeiből elfoglaljanak egy-egy részt, r— Különösen Manuel görög császár szerette volna uralmát még hazánkra is kiterjeszteni. Amikor 1172-ben III. Béla lett a király, gyanakvással fogadta az ország, mert Béla Manuel udvarában nevelkedett. Lukács esztergomi érsek még a koronázást is megtagadta tőle, mire a kalocsai érsek koronázta meg. Béla azután a trónon megmutatta, hogy Konstantinápolyban is megmarad' magyarnak. Manuel halála után menten visszafoglalta Dalmáciát. Bélára nagy hatással volt a konstantinápolyi udvar műveltsége. Elhatározta, hogy hazájában is elő fogja mozdítani a szin-elöadást, amiben a nemzet a sok háborúskodás miatt hátra maradt. Ezért szívesen látta az olasz, francia és német telepeseket. Franciaországból a cisztercita és premontrei szerzeteseket hívta be az országba, akik között sok ügyes építőmester is volt. Ezek aztán szép templomokat és csinos köházakat építettek. Föllendült az ipar, a földművelés és a bányászat. Az ország gazdagodott, a királyi kincstár telve volt. Fölvirágzottak az iskolák és sok magyar látogatta a külföldi hires iskolákat, egyetemeket. Béla nemcsak ezt mozdította elő, hanem rá akarta szoktatni a magyarokat, hogy a szerződésekről, ítéletekről stb. írást állítsanak ki. Az ilyen, pecséttel ellátott írásokat okleveleknek nevezzük. Á királyi udvarban ilyenek kiállítására III. Béla külön hivatalt állíttatott föl: ez volt a kancellária, amelynek vezetői a legelőkelőbb főpapok és föurak voltak. III. Béla idejéb en vonult hazánkon keresztül a III. keresztes hadjárat. Az átvonulást alatt Béla bőkezűen gondoskodott ellátásukról, sőt ö maga is fogadalmat tett, hogy elzarándokol a Szentföldre. Fogadalmát azonban nem valósíthatta meg, de nem feledkezett meg arról. Halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy idősebb fia, Imre legyen a király, Endre pedig kereszteshadat vezessen a Szentföldre s ennek költségeire rengeteg kincset hagyott reá. III. Béla uralkodása alatt a jólét és az ország tekintélye olyan nagy volt, mint Szent László uralkodása idején. III. Bélát feleségével együtt a székesfehérvári templomban temették el. Ez azonban a török időkben elpusztult. Később amikor a romok alatt megtalálták a nagy király hamvait, a budavári koronázó templomba hozták és díszes síremléket emeltek föléjük. IMRE ÉS ENDRE Az aranybulla Az 1203. évben Imre király uralkodott Magyarországon. Uralkodását nagyon megkeserítette öccse, Endre, aki magának szerette volna a koronát. Amikor Imre kisfiát, Lászlót királlyá koronáztatta, ^ Endre fegyvert fogott bátyja ellen, mert nem akarta tűrni, hogy egy gyermeket eléje tegyenek. Sereget gyűjtött és azzal Imre ellen indult. Imre hívei azt tanácsolták uruknak, hogy fusson el, mivel serege sokkal kisebb volt, mint az öccséé. De Imre azt elutasította magától s azt mondta, aki Istenben bízik, az nem csalatkozik. Buzgón imádkozott. Egyszpr csak hirtelen fölemelkedett s mintha egy gondolattól átszellemült volna, letette fegyvereit, csupán egy pálcát vett kezébe s bámuló vitézeinek sorfala közt átment Endre táborába. Odaérkezvén igy kiáltott: 49
