Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

MAGYAR MULTUNK — Folytatás — LÁSZLÓ HERCEG HARCAI Béla Halála után Salamon lett a király. — Béla fiai: Géza, László és Lambert átengedték neki a trónt, maguk pedig megelégedtek az ország Harmad részével, amelyet még Endre ajándékozott atyjuk­nak. Salamon király és a Hercegek egy ideig jó egyet­értésben éltek és dicsőséges Harcokat vívtak a ku­nokkal, besenyőkkel és a görögökkel. A prédaleső és örökösen kalandozó kunok, mi­után a saját kárukon többször is kitapasztalták, Hogy Erdélyen keresztül Hasztalan is próbálkoznak az Alföld megrobanásával, délfelé kísérelték meg a szerencséjüket. Tervük megvalósításában kezükre járt a görög császár is, aki nem látta szívesen Ma­gyarország megerősödését. MegHagyta tehát a nán­dorfehérvári görög parancsnoknak, Hogy a kunokat minden szükségessel segítse, de csak suttyomban s ő maga ne avatkozzék a küzdelembe. A kunok a görögökkel kötött titkos egyesség szerint átkeltek a Havasalföldi Dunán és a rác He­gyeken keresztül a Szendrő és Nándorfehérvár kö­zött Húzódó Dunapartra vonultak. A nándorfehérvári parancsnok, amikor meglátta a felesszámu kun Hadakat, annyira biztosra vette a beütés sikerét, Hogy nem tartotta szükségesnek az óvatosságot, amelyet a császár ráparancsolt. Nyíl­tan a kunok pártjára állott s Harminc dereglyét ígért nekik görög evezősökkel, Hogy minél gyorsab­ban átkelhessenek a Dunán. A magyarok még ideiében értesültek a kunok készülődéséről, a görögök fondorkodása azonban elkerülte az éberségüket, igy történt, Hogy csak gyenge erőket küldöttek a dunai végvidék oltal­mára. Ez a körülmény a kelleténél is nagyobbra növelte a kunok Harci kedvét s bőven akadtak kö­­iö' tűk olyanok, akik gondtalan vakmerőségükben á görög dereglyék megérkezését sem akarták be­várni. Ennek a szilajkodók sarkantyúba kapták a lovukat s úsztatva igyekeztek a Dunán átkelni. A. merész kísérlet, mint előrelátható volt, balul ütött ki. A vakmerösködök jó részét már a viz ör­vénylő sodra elragadta lovastul együtt, akik pedig átvergődtek az áradaton, a magyarok fogságába kerültek. A sikertelen próbálkozás ugyan egyáltalán nem gyengítette meg az ellenség erejét, a végvidékeket őrző magyaroknak azonban nagy Hasznára vált, mert a foglyok elárulták nekik a nándorfehérvári görög parancsnok kétszínű viselkedését. Nyomban Hírnököt küldtek tehát a királyi udvarba és sürgős segítséget kértek. A rossz Hír nagy kavarodást keltett a királyi ud­varban. Tisztában voltak vele, Hogy mig az orszá­gos Hadak felkészülödnek, addig a kunok az egész délvidéket feldúlják. A tanácstalanságnak, s kap­kodásnak, mint már oly sokszor, most is Szent László Herceg vetett véget. Elszántan vállalkozott rá, Hogy fegyveres Híveivel IóHalálában az Al-Du­nához siet és az országos Hadak megérkezéséig fel­tartóztatja az ellenséget. Közben a kunok mind türelmetlenebbül sürget­ték a késedelmeskedő görög dereglyéket. A nándor­fehérvári parancsnok azonban a kunok sikertelen próbálkozásának Hallatára megfélemedett s Ha­marjában nem tudta elhatározni magát se jobbra, se balra. A kunok szerencséjébe vetett Hite erősen megingott. A görög parancsnok tétovázó viselkedése ismét csak a magyaroknak vált Hasznára. A kisszámú partvédő őrség nem tudta megakadályozni a kuno­kat az átkelésben, s kemény Harcok között a De­­libláti Homokpusztába szorult, de akkorra szeren­csésen megérkezett Szent László is. Az igaz, Hogy csak kevesen voltak a daliás Her­ceggel, de ő egyedül is felért egy egész sereggel. Az ellenség már jöttének Hírére is elvesztette bizal­mát, a maroknyi magyarság ereje pedig meg­­százszorozódott. Az országos Hadak beérkeztével megtámadták a kunokat, akik döntő vereséget szenvedtek. Még Hírmondó sem került vissza a rác partra. De megfizettek a görögök is ravasz fondorkoda­­sukért. Ostrom alá vették NándorfeHérvárat. Nehe­zen Haladt az ostrom. Történt azonban, Hogy egy fogoly magyar leány a külső várost felgyújtotta' mire az ostromlók benyomultak a városba s a görö­göket beszorították a belső várba. Az őrség né­hány nap múlva szabad elvonulás feltételével meg­adta magát. A Hagyomány szerint Salamon király gonosz tanácsosainak, különösen Vid pécsi ispán­nak unszolására a várból kivonuló görögöket fog­ságba akar’a ejteni. Géza Herceg az adott szóhoz Híven Hazabocsájtotta a görög Harcosokat. Ezért Duk ász Mihály görög császár megbecsülése jeléül egy szinarany abroncs-koronát küldött •Gézának,. Ezt a koronát később Szent István koronájával ös£J szeforrasztották s ez a Szent Korona alsó része. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom