Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-04-01 / 2. szám

Rovatvezető: Somogyi Sarolta Somogyi Sarolta: CSOKONAIRÓL Előző számunkban Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójáról emlékeztünk meg, most a népies magyar költészetben kiváló elődjéről, Csokonai Vitéz Mihályról szeretnénk egyet-mást el mondani, mivel november 17-én lesz születésének kétszázadik évfordulója. Azt hiszem, érdemes éle­tének és költészetének rövid ismertetését "Asszo­nyoknak, leányoknak szóló rovatunkban közölni. Balassi Bálint (1554-1594) után ő volt a magyar költészet második igazi lírikusa. Ebbéli nagyságát csak az éppen ötven évvel később született Petőfi Sándor tüneményes tehetsége tudta felülmúlni. A mi nemzedékünk azonban Dorottya” című víge­poszát tekinti főművéül. Megemlékezésünkre az utóbbi egymagában is elég jogcímet ad. Csokonai Vitéz Mihály 1773 november 17-én született Debrecenben. Apja Csokonai Vitéz József sebész-orvos, anyja pedig Diószegi Sára volt, aki nagy irodalmi műveltséggel rendelkezett. A kis Mi. hály 13 éves korában elvesztette édesapját. Ne­veléséről özvegy édesanyja gondoskodott. A debre­ceni kollégiumba került. Ott végezte gimnáziumi tanulmányait. Ezután filozófiát, majd teológiát hall­gatott. Eközben bontakozott ki költői tehetsége. Nagy hatással volt rá a költészeti osztályban kiváló tanára, Kovács József, aki az Aeneist fordította. Az önképzőkörben az olasz nyelv tanulmányozásával bízták meg. Metastasio és Tasso műveit olvasta. Gyöngyösi, Dugonics és Gvadányi munkáit tanul­mányozta. Baráti összejöveteleken, disznótorokon, keresztelőkön és lakodalmakon élcelődő, pajkos köl­teményeket rögtönzött. Ezekben ízes népi nyelvet, sokszor nyers kifejezéseket használt. Elsősorban mulattatni akart. Kollégiumi használatra vígjátéko­kat írt. (Ezek elvesztek, csak a szatirikus Tempe­­fői” maradt ránk.) Első szerelme líráját is megszó­laltatta. A korán elhúnyt Rozáliához írt szerelmi dalai átdoldolgozva a Lilla-dalok közé kerültek. 1793-ban, húszéves korában, a Magyar Hírmon­dó közölte egy költeményét. A következő évben az Uránia hasábjain már hét verse látott nap­világot. Kapcsolatba került Kazinczy Ferenccel is, aki elvállalta költeményeinek önálló kiadását. Az utóbbi azonban sohasem vált valóra. Kazinczy be­lekeveredett a Martinovics-féle összeesküvésbe, börtönbe került, így ígéretét nem tudta beváltani. 1794 tavaszán Csokonai a poétikai osztály ta­nára lett. Nagy lelkesedéssel kezdett tanítani. 21 éves volt. Tanítványainak, akik rajongtak érte, sokat megengedett. Ez fegyelemsértésre vezetett. Ezért, meg azért is, mert tanártársait gúnyolta, több ízben megdorgálták, végül pedig tanári megbízatá­sától megfosztották. Csokonai ekkor Sárospatakra ment. Egy évig jogot hallgatott. Aztán Bicskére, majd Pozsonyba utazott. Költeményei kiadásához keresett pártfogót. Nem talált. Erre "Diétái Ma­gyar Musa címmel hettlapot indított, amely azon­ban csak az országgyűlés végéig tudott életben maradni. Csokonai Pozsonyból Komáromba került, ahol éppen a nemesi felkelést szervezték. Mint előbb a francia-ellenes magyarok hűségéről, most a felkelő nemesek magatartásáról írt lelkesítő költeményt. '97 nyár'"' itt ismerkedett meg Vajda Júliával. Szerelmi költeményeit, a Lilla-dalokat, hozzá in­tézte, róla írta. Ezekkel emelkedett legnagyobb líri­kusaink közé. Amikor a szép Júliát jómódú keres­kedő édesapja egy vagyonos emberhez férjhezadta, Csokonai megint vándorbotot vett a kezébe. Bejárta a Dunántúlt. 1799 májusában aztán Csurgón elvál­lalta a gimnázium egyik tanárának helyettesítését. Ezzel újra visszatért az irodalom berkeibe. Színda­rabokat írt, amelyeket tanítványaival adatott elő. Ekkor írta meg híressé lett vígeposzát, a Do­­rottyá’-t is, amely nyomtatásban 1804-ben jelent meg. Aránylag nyugalmas élete itt sem tartott so­káig. Helye’tesítése 1800 februárjában véget ért. Tavasszal visszatért szülővárosába, Debrecenbe. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom