Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
Bujdosó Bálint: UJ KURUCNÓTA Hegyeken túl idehallszik ósdi sípod panasza, de mind halkabb, ha szólogatsz, te elhagyott vén haza. Évek futnak évek után s feledik is a nevünk, egyre késik, tán sosem lesz hazatérő ünnepünk. Törökhonból nincs megtérés” *—■ labancok így izenék i—* beletört már az igába, békés-boldog az a nép . . .” Maradjon a Marmaránál vénülő kuruc diák. Vegye végre tudomásul: vissza nem foly a világi Esze Tamás eltemetve, Rákóczinak neve is tilalom itt, zűrt keltene sebettépő herezis” Furcsa, furcsa Iámde, hogyan félnek ott az új urak; bokor zörren s rémül szörnyen letagadott bűntudat. A sirbelit ne emlegesd: visszajárhat, s nem is holt. . . Elhullik az Ügy harcosa, csatán, bitón legyilkolt. . . De az Ügy, a szent Igazság, —■> >— tudják, ők is, i—> sose hal. Kinn vénül meg, elhull diák: emberi sors ez, sebaj. De az Ügy, a szent Igazság túlél századokat is, s önmérgébe döglik gazság, magát öli a hamis. alig néhány nappal, w mintegy válaszul a háború utáni új magyar kormányzat hazahívására: ”. . . temetésem a lehető legegyszerűbben történjék ... És ha netán halálom után utcát akarnak elnevezni rólam odahaza, akkor kívánságom az, hogy mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér a jelenlegi nevet hordja (Sztálin tér) rólam az országban ne nevezzenek el semmit...” Ez az utolsó néhány sora talán a legszebb bizonysága hitvallásához holtig való ragaszkodásának, <—* kitűzött életcélja: magyarsága minden körülmények között való megőrzésének. Megtér Rákóczi úr s Bottyán: mert előre foly világ, más néven és más koron tán, de kikelnek szent csirák. Nyűtt jobbágyok híva híják fulladt éjbe, hát megjön ... (Meg nem éri szegény diák; porlad messzi temetőn . . .) De a hős az halhatatlan, az igaz út: biztos út. Megjön új meg új alakban Rákóczi, Bem és Kossuth. A labancnak im ezt írja egy bujdosó vén diák s gyermekhittel dől a sírba: Igazságé a világ . . . Dsida Jenő: CHANSON AZ ŐRANGYALHOZ Micsoda forgalom! Szemem előtt ezer jármű kering el, zirr-zurrí i—i kocsi robog és villamos csilingel, — csin-csinl — roppant, zsúfolt autóbuszok cikáznak, м tÚ-tÚÍ i—> motorok, mint fürge cicák, cicáznak, töf-töfí i—i kocsi fordul, kicsi híján kisiklik, ' — jaj-jajl emberek és lovak, autók, biciklik, zirr-zurr! ,—i rohan, szédül és kavarog ezer kör, <—I csin-csinl nem tud raj!uk uralkodni a rendőr, i—i tú-túl — Semmiképp sem bírom magam rávenni, — jaj-jaj! — nem merek a túloldalra átmenni, !—> zirr-zurr! szeretem az életet általában, !—! tÚ-tó! — , drága nekem nyakam, kezem és lábam, ,—' cirr-cirr! — Л Örzőangyal, akihez hajdanában !—> zirr-zurr! i—> fohászkodtam sötét gyermekszobában, <— töf-töf! t—i' nagyon kérlek, az Úrjézus nevére: + állj kicsit a sarki rendőr helyére! 4- ví 35
