Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-04-01 / 2. szám
Varga Katalin (California): о-- • ': ■ "Hirhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hü rokon!" * Vörösmarty Mihály kezdi e sorokkal Liszt Ferenchez írt ódáját. Két nemzet, a magyar és osztrák vitatta hosszú ideig egymástól azt a megtiszteltetést, hogy saját fiának vallja a Sopronból Bécsbe származott alig 9 esztendős csodagyereket, a virtuóz hangversenyeket adó európai hírű zongoristák: Czemy és Salieri növendékét <— Liszt Ferencet. A fiatal művész párizsi, bécsi, müncheni, stuttgarti és strassburgi fellépései a táncoló bécsi kongresszus, a napóleoni háborúkat levető európai béke éveiben nem mutattak sokat Liszt Ferenc hovátartozásáról. Még a pesti árvízkárosultak javára adott jótékonycélú hangversenye is csak a csapásoktól sújtott nép segítségére siető nemzetközi művész emberségére utal. Magyarságának felismerése és ezzel a súlyos örökséggel járó elkötelezettsége talán először mutatkozik a vesztett 48-as szabadságharc után. A karrierje magaslatán álló, alig 38 esztendős Liszt élő tiltak ozásként a szülőhazáját Ieigázó idegen zsarnokság ellen, visszavonul a hangversenyezéstől és az őt ünneplő európai közönségtől. Önkéntes száműzetésében Weimarban az új, forradalmi zeneköltők i—i Berlioz és Wagner alkotásainak bemutatására fordítja tehetségét. Itt alkotia csodálatos szimfonikus költeményeit és itt születnek a gyermekkorában fi abolt, lelkében dajkált ősi magyar melódiákból szövött halhatatlan rapszódiái. A Weimari remete a 67-es kiegyezés után újra visszatért a szeretett Pesfre. A magyar néD az új Állami Zeneakadémia elnöki tisztségével becsülte meg a nagy művészt. A fáradt Liszt azonban egyre inkább a csend és magány felé hajolt. Élete Én Kolozsvárról. Hát maga, bátyám? •— Én valami sót szállítók Udvarhelyre s jól felmérgesíte a boltos. Egy kocsma előtt megálltak a lovak. A székely leszállóit. — Jere ecsém s igyunk meg egy féllitert erre a társos játékra 1 Bémentek s legényesen elkiáltotta magát az öreg: —< Hé, egy litret a jobbikból 1 Az első csillag lekacagott a Sóvidékre. A gyermekek imádkoztak a faluban. utolsó nyolc esztendejét megosztotta Pest és Róma között, ahol a Vatikán művészetének elismeréséül alsóbbfokú papi renddel ruházta fel. Liszt Ferencre való emlékezésünket Vörösmarty szavaival kezdtük. Befejezésül pedig <—< mely pontot tesz a magyarok és osztrákok közötti vita végére is, idézzük vissza a művész saját szavait: ”. .. sarkcsillagom az legyen, hogy majdan Magyarország büszkén mutathasson reám . . .’ Varga Katalin (California): Bartók Béla “. . . Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő reális cél érdekében akar küzdeni, hogy eszerint alakítsa egész munkálkodását. Én egész életemben minden téren és módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát. ..” Egy fiatal zeneakadémiai diák, a Habsburgok németesítő törekvései ellen forduló Bartók Béla írta le ezeket a szavakat alig 20 esztendős korában. És ehhez a hitvalláshoz haláláig hű maradt. Tanúskodnak erről művei, legelső alkotásától, az 1903- ban bemutatott Kossuth szimfóniától kezdve egyik legutolsó nagy műve, a Cantata Profana magasztosan hömpölygő melódiájáig. Ezt a hitvallást tanúsítja a Kodály Zoltánnal együtt haladó népdal-kutató munkássága is. mely ősi népi zenekincsünket mentette meg az elkallódástól. Népdalaink sajátos hanglejtését, ritmusát, tiszta dallamvilágát a gyermekdalok sorozatban, vonósnégyeseiben, szimfonikus táncaiban tette világszerte ismertté és kedveltté. Népmeséken alapúié operái pedig a Kékszakállú herceg vára, és a Fából faragott királyfi ^ a világ minden operaházának színpadán biztosítanak előkelő helyet magyar népi zenekincsünk számára. Bartók Béla sem mentes a magyar tehetségek közös sorsától. Az alkotásait ünneplő világ elismerése hosszú ideig csak az ország határáig jutott el. Az otthoni közönség az újszerűén hangos zenét legjobb esetben is hűvösen, vagy meg nem értéssel fogadta. Egy új generációnak kellett felnevelkednie ahhoz, hogy a régi zenei formákkal szakító, az ősi, öthangú skálán alapuló meló diákat a magyar kultúra szerves részeiként befogadja. Maga vállalta hazátlanságában, a new-yorki emigrációban írta le utolsó, végrendelkező sorait Bartók Béla 1945-ben, szeptember 26-i halála előtt 34
