Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

^ De hiszen nénémasszony tudomásom szerént protestáns biten vagyon.

Én igen, de mit tészen ez, a kard inális úr igaz ember, csak a részemen való igazságot tekinti.

Szécby Dénes fejét csóválta, de özvegy Szécby Györgyné még azon a napon bosszú instanciát iratéi t a kardinálishoz és gyorskurérral elküldte.

A válasz nem ia késett soká. A nagy kardinális saját keze volt. IHendőséges jó kívánságok után oda fordította a szót, bogy ennek az országnak olyan király gondjába kell adnia magát, aki a magáiból oltalmazhassa országunkat és keresztény feledel - mek atyafiságos segítségeivel is erős legyen. Ferdinándus császár és király ilyen, azért mindőnk kintelen fejét e szomszéd keresztényi fejedelem szárnya alá hajtani. Azt ajánlaná hát igaz tanáccsal az özvegynek is, forduljon hűséggel és teljes bizalommal ebböz a jóságos és nagyhatalmú úrhoz, ki is haj- Iandóságos igazságos jussának mindenekben ér\ énvt szerezni.

Homonnay Mária sokáig gondolkozott a kardinális intelmén. Nem volt ő szélkelep, mint boldogult ura, nem váltogatta a szelek fordulása szerint meggyőződéseit. Urát is mindig ő tartotta meg a fejedelem pártján, mikor eltántorodni készült. De most egyedül állott a Szécby-juss koncára leső éhes farkasok csordájától körülvéve. Erdély és a fejedelem messze volt. Gábris úr körül is ott csellengtek a konclesők. Tudta, aki a tűznél van, az melegszik. Itt lett volna még Márika tervezett házassága Istók úrral, mely atvafiságos szálaival a fejedelemhez kötötte volna. De lesz-e valóság ebből a tervből? Mióta Szécby György meghalt, semmi bír nem jött Fehérvárból. A fejedel emnek más szándé kai vannak már Istók öccsével. Ö maga Brandenburgi feiedelemlányt készült második hitvesévé tenni. Istók úrfi kilátásai a fejedelmi székre nagyon megcsökkennek ezzel. De ha mégis gondolna erre a házasságra, sokkal biztonságosabban teheti, ha nem engedi magát és gyermekeit a vagyonból kiforgatni. A pörös kótyavetyét kell megakadályozni minden áron. Ez első dolga. A többiről ráér azután gondoskodni.

Határozott. Ahogy a kardinális tanácsolta. TI. Ferdinándboz fordult pártfogásért. Pázmány Péter szívesen járt kezére mindenben. A k;rály kegves indulattal biztosította védelméről. Megerősítette férte minden birtokában és az alaptalanul perlekedő izgágákat elutasította.

Tavasszal pedig megérkezett Muránvba a kardinális egyik kancellistája, bogv írásba foglaba Szécby Györgyné ünnepélyes bűségfogadalmát.

Hosszú megbeszélések után készül el a hitlevél és május második napját tűzték ki aláírására.

Tündöklő májusi nap szivárványa nevetett be a murányi palotabáz ablakának ónkarikáin. Fényből font szőnyegeket teregetett a padlóra. A sok gyász után most köszöntött először a bizakodás derűje az özvegy hajlékra.

Homonnay Mária azonban most is komor fekete gyászba öltözött és az asztalon égő két gyertya ravatali hangulatot árasztott körülötte. De ő tudta, bogy most kezdődik itt az új élet. Nem olyan hangos, fényes, mint a régi volt, de nyugodalmasabb, biztonságosabb.

A vénasszonyt Márikáért küldte. Fehérben Iebben eléje a szép, sudár lány, csak dús fekete baját szorította körül fekete pántlika.

i—f Hivattalak, <—> szólította meg anyja komoly méltósággal, ^ legidősebb gyermekem vagy, már elmével értő. Akarom, tudjad te is, milyen boltig szóló kötelességeket vállalok nemcsak magam, Kanem ti nevetekben is.

^ Te tudod legjobban, anyám, mi lészen javunkra, i—i rebegte Márika megilletődötten.

—• Jussotok, minden jószágotok biztonságban vagyon. Mi keveset Iemorzsikáltak belőle, nem számos. De a király kegyességéért, jussunk ótalmáért nekünk is bálával kell adóznunk. Azért most örök hűséget fogadok a királynak, kit a korona érintése amúgyis urunkká tészen.

— Akkor Erdélyt most ellenünkké tesszük? <—< kérdezte Márika. Hangjában kis megszeppenés rezzent.

i—« Mink senkinek, ki a magyar vérünkből való, ellenségei nem leszünk. De magunkat és mieinket a királv hűségére tartjuk.

Utolsó szavait már hallotta a kancellista is, aki fekete egyházi ruhájában éppen akkor lépett be. A magával hozott bártyaírást kiteregette az asztalon. Aztán az özvegyhez for dúlt:

,—■ Jól baliám nagyasszonyomnak imént ejtett szavait. Elhatározása fölséges Urunk szándéka szerint való. Most emez írásnak legelső bötűiben Nagyságod ünnepélyes hűséget fogad a koronás királynak, de nemcsak tulajdon az ő személyének, hanem az Ausztriai házból való fejedelmeknek is.

<-> Fogadom —• mondta határozottan Mária aszszony r— és botomig meg is tartom, azonképpen rajta leszek, hogy ivadékaim is megtartsák.

i—- A hűségnek azonban bizonyosságra és támasztó oszlopokra is szüksége van- Nagyságod jószágiain erős várak vannak, kik nagy erősségek a király bűségin, de veszedelmek, ha ellene támadnak.

27