Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

milyen címen egy kiváló oroszról, vagy kommunista élharcosról említést ne tenne.

Még számtalan példával rámutathatnánk a versenyre, melyet nemzetek és fajok vívnak kultúrfölényükért, mert az eredménytől függ, előnyös, vagy előnytelen politikai helyzetük.

A magyar nemzet majdnem a tékozló könnyelműségével gyakran elfelejtette a világban bolyongó fiait és elvesztette munkájuk vagy áldozatuk erkölcsi értékét.

A háborúban elfolyt magyar vért már nem gyűjthetjük össze, nem támaszthatjuk fel a hősi halottakat sem, de az emigrációban élő magyarság hivatást töltene be, ha összegyűjtené a magyar földről szétszóródott virágszirmokat. Hz az eszme vezet, amikor Czetz János tábornok nevét a márvány táblán olvasom, ezért látom a temetési szertartás menetében a negyvennyolcas honvéd huszárok csoportját és a lövegtalpák mellett Gábor Áron rézágyúit.

Czetz János magyar volt, hamvai a magyar földhöz tartoznak, csak elsodorta a szél. Nevét az erdélyi bércek sziklafalára bevéste a történelem. “Itt született Czetz János tábornok, ki harcolt a hazáért, azután élt a magyar dicsőségért”.

Márai Sándor:

ARRÓL. HOGY A MflVFLTSfGHEZ SOK BÁTORSÁG KELL

jludnod kell. hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a közéoszerűhöz, a zavaroshoz és vajákosboz, az illúziókhoz és a szobatiszta fél-ismeretekhez, tehát a műveletieméihez. Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak — minden dolgok igaz ismeretének i—* feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember csak életre-halálra lehet művelt. Az emberek mindig készségesen nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveledenségbe, mint egy nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség. Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi. tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesen pusmogják lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza. Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.

Flórián Tibor:

A LÉT LÜKTETŐ ÁRAMÁBAN

Add nekem az öröm árnyékát, a felhők suhanó lépteinek nyomát a füvön, szitakötők játékos villanását a tavi nád között,

sugarak táncát a reggeli harmaton, a szél lázas rajzát a vízen, esőszálak szüntelen szepegését, virágok sóhajára nyárfalombok zizegő válaszát,

csigák fénylő útját a homokon, méhzümmögés visszhangját lugasok lombos falán, galambszérnyak suhanását, rigók poharát a bokrokon.

Ó, hagyd arcodat örökké tükrözni a tavon, föllobbanni a napban, világítani sziklák fehér testén, a holdban és a havon.

Ó, hagyd fölszívnom a tárgyak fényeit,

virágok, füvek mosolyát, az ágak Ievélujjai között átvillanó derűd változó színeit.

Ó, hagyd megtelni szívemet léted lüktető áramával, testemet öled végtelenjébe hullni, keringő naprendszered körein át körbe futni.

Az éj homlokára tűzzél, s versem,

mint felrobbant, régi csillag messzi fénye világítson még egyszer le, a földre.

8