Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
JOYCE ALFRED KILMER (1886-1918) New Brunswickban (N.J.) született katolikus ir szülők- té. Az első világháborúban önként jelentkezett frontszoltől. Elvégezve a Rutgers College-t és Columbia Univer- gálatra 1917-ben és 1918-ban elesett francia földön a sity-t több lapnak dolgozott. Költészetének alapja mély Marne-i ütközetben, vallásossága, hite. melyet édesanyjától tanult. Anyja születésnapjára írt versében olvashatjuk: “A te mosolyod Az ő nevét viselte az a katonai tábor. Camp Kilmer, ragyog ma is rám s érintve szavaim, arannyá válnak mejy befogadta az 1956-os szabadságharc magyar meazok. Nevét Fák című verse tette nemzetközileg ismert- nekültjeit. TREES I think that I shall never see A poem lovely as a tree. A tree whose hungry mouth is prést Against the earth’s sweet flowing breast. A tree that looks at God all day, And lifts her leafy arms to pray. A tree that may in Summer wear A nest of robins in her hair. Upon whose bosom snow has Iain, Who intimately lives with rain. Poems are made by fools like me, But only God can make a tree. EASTER The air is like a butterfly With frail blue wings. The happy earth looks at the sky And sings. LOVE'S LANTERN Because the road was steep and long And through the dark and lonely land, God set upon my lips a song And put a lantern in my hand. Through miles on weary miles of night That stretch relentless in my way My lantern burns serene and white. An unexhausted cup of day. О golden lights and lights like wine, How dim your boasted splendours are. Behold this little lamp of mine: It is more starlike than a star! A F A En azt hiszem, a vers soha nem lehet oly szép, mint a fa, fa, melynek éhes gyökere a föld dús nedvét szívja be, fa, mely mindig Istenre néz, imához tárva lomb-kezét, fa, mely minden nyár hajnalán vörösbegy fészket hord haján, fa, melyre télen hó esik s esővel is barátkozik. Sok bolond — mint én — ír verset, de fát csak Isten teremthet. HÚSVÉT A lég olyan, mint egy pillangó törékeny, kék szárnnyal. A boldog föld az égre néz fel S dala szárnyal. A SZERETET LÁMPÁSA Magányos, meredek utam Sötét tájon át vezetett. Ezért Isten egy dalt adott S lámpásul a szeretetet. Végnélküli hosszú úton Vándoroltam sok éjszakán, De biztos fénnyel, mint a dél. Világított kis Ianternám. Ó, mily homályos fényetek Ti gőgös lámpák, ti nagyoki Az én kicsi lámpám ragyog És csillogóbb, mint csillagok! Magyary Csilla műfordításai 19
