Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
A vármegye méltán büszke arra, hogy itt, Nyírbátorban volt az Erdély történetében oly nagy nevet szerzett Báthory család ősi fészke, Bercelen pedig a neves író, Bessenyey György született (1747). Befejezésül meg kell emlékeznünk Trianonról. Az ott Magyarországra hozott ítéletben Trianoni béke, 1920 — a szomszédos Ung vármegyéből 13 négyzetkilométert hagyott meg és ezt a kis területet Szabolcs vette szárnyai alá. Az egyesített megye-névben őrzi Ung a csehek által az oroszoknak odadobott Ung vármegye emlékét.. . Szabolcs vármegyéből a vele keleten határos Szatmár megyébe fordulunk. Messze elnyúlik kelet felé a régi vármegyei terület, melynek alföldi síkja keleten és délen behatol az erdélyi hegyek északi lejtőire. Az Erdélyből jövő Szamos folyik át, északi irányban haladva a vármegye közepén s magával viszi a Kraszna vizét is a Tiszába. Nyírbátorról vonattal futunk be Mátészalkára, amelyet régebben általában csak egy tréfás nótából ismertek az ország egyéb vidékein élők. Trianon óta megyeszékhely lett a Kraszna-csatorna mellett épült városka, a régi hatalmas ingovány, az Ecsedi láp északi végénél. A lápot, madarak s a bújó réti farkasoknak tanyáját, ahol sokan megmenekültek a tatárok elől elbújó magyarok is, a Kraszna-csatornával szárították ki, így sok termőföldet nyerve. A kilencezer lakosú Mátészalka csonka megyét kapott: a 6301 négyzetkilométer nagyságú Szatmár megyéből csak 1762 négyzetkilométer maradt meg, a többit Románia kapta. Az Ugocsa megyéből meghagyott néhány négyzetkilométert Szatmár megyéhez csatolták. Északról dél-délkelet felé a Szamos mentén haladva, alföldön járunk, előbb magyar, majd telepített német lakosságú falvakban. Közben a volt lápvidéken hátrahagyott Ecsedről emlékezünk. Ennek mocsarakkal védett vára az Anjou királyok alatt épült és 300 éven át a Báthoryak fészke volt. A török uralom idején hol az erdélyi fejedelmek, hol a császáriak birtokolták. Caraffa, a hírhedt császári zsoldosvezér 1686-ban a lakosságot koldusbotra juttatta, olyan sarcot vetett ki erre a vidékre. A német lakosságot a török kiverése után telepítették a megyébe. Szorgalmas, dolgos nép volt, jó gazdák és jó iparosok. A szamosparton épült Szatmárnémeti a megye legnépesebb városa, 31 ezer lakossal. Itt a XVI—XVII. században már református gimnáziumban tanult a környék és a város ifjúsága. Nagy környék kereskedelmének, virágzó kisiparának központja. A hivatalos román statisztikai adatok szerint a város lakosságának száma 1941 óta, az akkori magyar népszámlálási adatokhoz viszonyítva több, mint ötezer lélekkel csökkent, ami valószínű a német származású lakosság szomorú sorsát takarja. A tragikus magyar sors szomorú emlékéről beszél Szatmár mellett a nagymajtényi síkság. 1711 május 1-én ott tették le tépett zászlóikat Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem elbúsult kuruc vitézei, mert hiába harcolták oly vitézül, előbb nyalkán, azután rongyosan. A császár túlereje győzött. A szabadság elveszett... Továbbhaladva kelet felé, az Avas hegyvonulat oldalán Bikszád fürdőn pihenhetünk. E vidéken, majd hogy dél felé haladunk ősi bányavidékre jutunk. Ezer méternél magasabb hegycsúcsok néznek le itt ránk, míg Felsőbánya, Kapnikbánya, Nagybánya — valamikor a Hunyadi-család gazdag ezüst- és aranybányái — vidékét járjuk. Nagybánya gyönyörű, vadregényes vidéke sok neves magyar festőművész vásznára került. Itt volt a nagybányai müvésztelep. Kanyargós vasútvonalon fordulunk nyugatra. Erdőd régi híres vára a tatároknak is ellenállt, erre emlékezve hagyjuk el a hegyek elsimuló lábát és Nagykárolyba érkezünk. Nagykároly volt a régi megyeszékhely. A város a Károlyiak “Károlyvára” köré épült. Élénk vásáros hely volt már évszázadokkal ezelőtt. Kisiparosait nagyon becsülték. 1887-ben — néhány öregember még emlékszik rá — szinte az egész város leégett, de ismét felépült. A Károlyiak a 19. században gyönyörű lovagvárrá építették várkastélyukat, melyben egy Károlyi gróf, korábban, vagyont áldozva erre, a bölcsek kövét kereste, hogy mindent arannyá változtasson... Gróf Károlyi Sándor, a hős császári ezredes, aki azután átállt kurucnak, — kötötte az elbújdosott II. Rákóczi Ferenc megbízásából a császáriakkal a majtényi fegyverletételi egyezséget és kegyelmet eszközölt ki a kurucok számára. Nagykároly kultúrközpont volt az elmúlt században. Trianon óta a románoké. Messze, nagyon messze estünk a szép Szatmár vármegyétől, de legalább lássuk, élnek-e ott még magyarok és hányán? A statisztikai adatok vigasztalóak. A megyének nagyobbik felében, mely román uralom alatt él, a hivatalos román statisztika szerint 321.391 lélek él. Ebből magyar 104.419, német 1368, zsidó 3582, " egyéb” 1447, a többi román. A városokban erősebb számarányú a magyarság. Szatmárnémetiben 46.519 lélek közül 30.535 a magyar. Nagykárolyban 70 százalék a magyar lakosság ma is. A hegyek közé bújt Nagybányán a 20.935 Iélekből ma 11.257 a magyar és Felsőbányán is van 2695 magyar a 12 ezer román mellett. Mikor búcsút mondunk a vármegyének, szivünkben a megye nagy fia, a tekintetes vármegyének volt követe, Kölcsey Ferenc emléke dobban, hiszen ő írta a mi nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, amelyet súlyos balsorsának éveiben újra és újra énekel bizakodva, reménykedve a magyar nép ... 52
