Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
FÖLDRAJZI SÉTÁK A NAGY-ALFÖLD Honfoglaló őseink útját járjuk, hogy távoli hazánkat lássuk és szívünkbe zárjuk. Ott állunk most képzeletben a Kárpátok bástyafalán belül, Munkács vára falán. Mögöttünk az égbenyúló Kárpátok, a Vereckei-szoros, amelyen át immár több, mint ezer éve Munkácsra ért Árpád és innen a dombról nézte, hogyan száguld szét hatalmas karéjban a lovashad, hogy felállítsa védőláncát, míg majd heteken át jönnek, jönnek ostorcsattogás, terelő kutyák ugatása közben a sziklás hágón ót a rengeteg ménesek és marhacsordák, a tengerként áradó juhnyájak, mögöttük lóháton a fiatalság és a nagyobbacska gyermekek hada, majd dülöngő, durvakerekű szekereken az asszony- és kisgyermek-nép, hogy a végtelen áradatot bezárja a sok bajt látott öreg harcosok lovas utóvédhada... Csodálatos vonulás, csodálatos áradás: egy hős nép keresett magának hazát, ahol végre nyugodtan élhessen — Állunk a munkácsi várfalon és tekintetünk messze elkalandozik északra, ahol néma hegyek vonnak határt a látásnak . .. Azután dél felé tekintünk, itt is hegyek, Ii- Iáskék párából kibontakozó titokzatos hegyei Erdőelvének, Erdélynek, ahol talán Attila halála óta várja keletről a testvér magyart a székely magyar törzs ... Előttünk átverik az aranyló nap nyilai a síkság felett terjengő hajnali páraködöt és íme, sárgás-zöld hatalmas ízőnyegként előttünk a nagy síkság: a Nagy-Alföld . . . Pacsirta száll dalolva a magasba, csodákra nyílt szemünk már a lélek szemével néz és látja a csillogva futó folyókat, a párás nagy mocsarakat, vadvirágos mezőket és susogó nádasokat.. . Nádirigó füttyöget a nádban, madár száll a magasban és most egy sas suhan a légen át, míg kerecsenysólyom csap rá a gyanútlan madárra és levágja éles karmaival. .. Ott vergődik szegény a mezőn, mintha előképe lenne annak, hogy kegyetlen karmok majd hányszor sújtják ezeken a széles mezőkön a hazáját, szabadságát, életét védő magyart. .. De hívnak a futó vizek, hívnak a vadvirágos rétek, hív az Alföld, induljunk keletről nyugat felé, mert míg mögöttünk a pogány besenyő égeti fel Etelközt, nekünk el kell érnünk a nyugati széleket, hogy ott a keresztet kapjuk, a keresztet vállaljuk s azzal forduljunk vissza jobbunkkal kardunk markolatán kelet felé. Kelet ellen .. . Míg leereszkedünk a munkácsi várdombról, közben ezei évet fordult az idő mutatója. A valaha rakoncátlan folyók gátak között sietnek tova. Eltűntek a nagy kiöntések, az árvizek. A rejtelmes mocsarak helyén az eke jár, már csak itt-ott csillog a vadvíz. A Tiszahát homokos termőföldjén járunk. A hegyi folyócskákat elkapta a Tisza és elkanyargott velük északnak, de mi csak menjünk tovább Szabolcs vármegye földjén. Majd elérjük a Tiszát ... Azt mondja a hagyomány, hogy a honfoglaló ősök ezen a tájon egy földvárat találtak régi népek elhagyott várót amelynek nevét ilyenféleképpen mondták az ijedt pásztorok: Szabolcs. Lett hát a vidék, a megye neve Szabolcs. Tüzes könnyű lovak, három is befogva könnyű szekérbe, röpítik a homokon a szekeret. Mennyi szép fehértörzsü nyárfa hajladozik felénk és itt is, ott is kerek kis szikes tavacskák. Szép vidék ez. Északon körülöleli a Vásárosnaménynál északnak fordult, de Csapnál hirtelen délnyugat felé elforduló Tisza. A kis falvakban itt-ott még idegen szó üti meg fülünket. Bizony itt is járt a török, irtotta a magyart és mikor kivertük, északról szlovákok jöttek óvatosan, majd nagyobb tömegben, mert sok volt a gazdátlan föld. A sziksós tavacskák környékét szorgalmas kezek művelik. Érdemes, mert bőven megtermt a föld a burgonyát, rozsot, árpát és hatalmas tányérokat forgat a nap felé a sok helyen kis erdőknek tetsző napraforgók ezre. Kevés a hízó errefelé, kell az olaj a zsírozó helyett. Nyíregyházára érünk, a megyeszékhelyre. Ez a szép város váltotta fel a régi székhelyet, Nagykállót. Szép városházát, megyeházát, igazságügyi palotát építettek s köztük áll a város dísze, az evangélikus püspöki székhely temploma. Belelapozunk Szabolcs történelemkönyvébe ... Szent László 1092-ben itt tartotta a “szabolcsi zsinatot”, amelyen törvénybe iktatták Szent István király és Szent Imre herceg tiszteletét. Szent László Szabolcsban, Geszterédnél verte le a betelepített, pogánykodó besenyők lázadását. Szabolcs várát még a tatár sem tudta elfoglalni. 1558-ban Nagykállónál verte meg Rákóczi Zsigmond a törököt, ugyancsak Rakamaznál mért súlyos csapást Belgioso császári vezérre <—• 1604 október 25-én Báthory István. 1650-ban meg II. Ferdinánd zsoldosait porolta ki Rakamaznál I. Rákóczi György erdélyi fejedelem. Hogy az újabb időkről is emlékezzünk: a nyíregyházi huszárok, ezek a nyalka szabolcsi legények csodálatos hősiességgel harcoltak az első, majd fiaik a második világháborúban. Nyíregyházát elhagyva meglátogatjuk Nyírbátor renaissance berendezésű gyönyörű református templomát, majd Hajdudorogon az 1914 óta ott székelő görögkatolikus püspökséget. Szabolcsi kürutunk végigvezet a szép, szélesutcás községeken, melyek közül tízezernél több lakója van Kisvárdának, Ujfehértónak, Tiszapolgórnak és az említett Nyírbátornak is. Kisebb község van még sok. 51
