Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
EGY BIZÁNC! KRÓNIKÁS ATTILÁRÓL Egyszer a kelet-római császár követséget küldött Attilához. Ennek a követségnek egyik tagja Priscos rhetor Ieirta útjukat, Attila udvarát. Mint szemtanúnak a följegyzései történelmi fontosságúak: Könyvében Attila udvaráról többek között ezeket mondja: Miután átkeltünk még néhány folyón, egy nagyobbacska helyiségbe érkeztünk. Itt Attilának fából és gyalult deszkából épített palotája volt, amely — mint beszélték — valamennyi palotája között a legszebb volt. Közelében fürdő volt, amelyhez a pannon földről hozatták a követ, mert azon a tájon a barbároknak nincs sem kövük, sem fájuk. Amikor Attila bevonult a helyiségbe, hosszan elnyúló fehér fátylak alatt szép sorjában lányok mentek eléje és hun dalokat énekeltek. Amikor pedig főemberének, Onegésiusnak házához érkezett, kijött Onegésius felesége szolgák kíséretében, akik ételeket és bort hoztak. Az asszony üdvözölte Attilát és kínálta (ami a hunoknál nagy megtiszteltetés), hogy vegyen jó szívvel a felajánlott holmikból. Attila kedves embere iránt való udvariasságból úgy lóhátról evett is, mialatt a körülötte lévő barbárok az ezüsttálat magasra emelve tartották. Megizlelte a felkínált pohár tartalmát is és aztán elvonult királyi palotájába, amely a többinél kimagaslóbb volt és egyébként is magasabb helyen emelkedett. Mi Onegésius felszólítására az ő lakásán maradtunk. Másnap elmentem Attila udvarába és ajándékokat vittem feleségének, akit Rékának hívtak. Az asszonyt puha szőnyegen fekve találtam. Szolgák vették körül, s vele szemben a földön is szolgáló leányok ültek, akik szines fonalakkal lepleket hímeztek, amelyeket barbár ruháik díszítésére készítettek. Odamentem, üdvözöltem s átadtam ajándékaimat. Aztán arrafelé mentem, ahol Attila tartózkodott. Attila őrei már ismertek s igy senki sem tartóztatott fel. Nagy csomó ember közé juttottam és láttam, amikor Attila kijött a zajongó és tilongó sokaságba. Büszke léptekkel ment a ház elé, miközben ide-oda tekingetett. Aztán megállt a ház előtt, és sokan, akiknek peres ügyük volt, eléje járultak és fogadták ítéletét. Ezek után visszament a házba. Amikor mi visszatértünk sátorunkba, Attila egyik em. bere keresett fel bennünket azzal az üzenettel, hogy Attila mindkettőnket meghív ebédre. A kijelölt időben meg jelentünk az ebédre a nyugat-római birodalom követeivel együtt és megálltunk a küszöbön Attilával szemben. A pohárnok ottani szokás szerint kelyheket nyújtott át, hogy köszöntsük Attilára, még mielőtt leülnénk. Miután megizleltük a bort, székeinkhez mentünk, amelyeken az egész ebéd alatt ülnünk kellett. A székek két oldalt a szoba falai mellett voltak. Középen ült Attila kereveten. Mögötte egy másik kerevet volt és emögött lépcsők vittek fel az ágyához. Az ágyat díszes fátylak és szines függönyök borították. Az étkezésnél az első hely Attila jobbján, a második balján volt. Onegésius a király kerevetétől jobbra ült, vele szemben Attila két fia: a legidősebb fiú ugyanis atyja kerevetén ült, de egészen a szélén és atyja iránt való tiszteletből szemeit lesütve tartá. Amikor mindnyájan elhelyezkedtünk, a pohárnok borral telt serleget nyújtott Attilának, aki az ülés sorja szerint az elsőt felköszöntötte. A felköszöntött mint megtisztelt felállott és nem is ülhetett le addig, amíg a megizlelt vagy éppen kiürített serleget vissza nem adta a pohárnoknak. Amikor már Attila köszöntésével mindnyájunkat megtisztelt, a pohárnokok elvonultak, és helyettük mások jöttek, akik asztalkákat helyeztek elébünk. Mindenki szabadon vehetett az ő asztalára rakott ételekből. Nekünk és a barbároknak ezüst tálakban hozták a finom ételeket. Attilának azonban fatányéron és csak húst. Attila egyébként is minden tekintetben mértékletes volt. A vendégei elé arany és ezüst serlegeket tettek, az ő ivópohara pedig fából volt. Egyszerű volt a ruházata is, csak éppen tisztább a többieknél. Nem volt arannyal, drágakövei kirakva sem az oldalán lévő kard, sem sarujának szijazata, sem lovának zablája, mint a többi skytháé. Minden fogás után felállottunk, a serleget Attila egészségére ürítettük s aztán újra helyet foglaltunk. Amikor beesteledett, fáklyákat gyújtottak. Ekkor két barbár jött be. Attilával szemben helyezkedtek el és maguk költötte dalokat énekeltek Attila győzelmeiről és hadi dicsőségéről. Minden szem rajtuk csüggött. Némelyek az elmúlt háborúk emlékein elmerengve gyönyörködtek a dalokban, némelyek pedig, akiken az öregség már erőt vett, könynyekre fakadtak. Azután a skytha udvari bolond lépett be, aki mulatságos mókáival mindnyájunkat megnevettetett, csak Attilát nem. ö nem indult meg s tekintete mindvégig változatlan maradt. Nem is láttuk, hogy akármit nevetve tett vagy mondott volna. Csak akkor nézett fel nyájasabban, amikor legifjabb fia bejött és melléje állt, mire ő nyájasan megcirógatta a fiú arcát. — Folytatjuk — Az amerikai család elhatározza, hogy ebéd közben tanulja meg az 50 állam fővárosát. Megy is minden szép rendben, amíg el nem jutnak Kentucky-ig. A legkisebbik nebuló, aki eddig sehogysem jutott szerephez, harsányan kiáltja be: r- Fried Chicken! 50
