Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
ATYÁDAT ÉS ANYÁDAT TISZTELJED Ebben az új eszméket kergető világban sokan elfeledkeznek Isten negyedik parancsáról: a szülők tiszteletéről. Pedig az irodalom, művészet mind megörökítette munkájában az édesanya magasztos hivatását. Ezzel szemben talán a tizedrésze azoknak a száma, akik írásukban, alkotásukban az édesapáknak állítottak maradandó emléket. Ez talán azt mutatja, bogy az édesanyák inkább össze vannak kapcsolva a gyermekek érzésvilágával, mig az édesapák az élet komolyabb, terhesebb, talán hétköznapibb oldalát képviselik gyermekeik szemében és így feltétlenül távolabb áll a lírától. Itt Amerikában nagyon szép szokás, hogy míg májusban az édesanyákat, júniusban az édesapákat üdvözlik. A szokás szép és felemelő, de mégsincs meg benne az a feltétlen nagy tisztelet és megbecsülés a szülők, nagyszülők iránt, ami a mi fajtánk Ielkületét jellemzi. Az amerikai gyermek más légkörben nő fel és ideje nagy részét a televízió előtt tölti, és annak erkölcsét és életfelfogását, szélsőségeit veszi alapul, így nevelődik. Úgy értelmezi, hogy csak az a jó, ami új, ami modem, ami divatos a többi ósdi, régimódi. így van a szülők tanácsával, életbölcseletüket szükségtelennek veszi, és azt hiszi, hogy az öregek már nem illenek bele a mai modern világba, mert más az életfelfogásuk. így veszik mindazt, ami körölöttük történik. Azt hiszik ami új, az ennek a korszaknak a fejlődése, egy új világé, mely kizárólag az övék, s mert egy pár a rossz utat követi, nekik is vakon azon az úton kell haladniók. A szülőket túl szigorúaknak gondolják is. Az egyetemeken követniük kell a kilengéseket, zavargásokat, szidni a politikát, kigúnyolni a katonaeszméket, sőt még zászlót is elégetni. Az ilyenek csak egy tömeg hipnózisnak vannak alávetve és csak azért teszik, mert ha nem tennék, akkor a társaik kinevetik, kigúnyolják. Az ilyenek elhanyagolják a tanulást, a rossz barátok társasága egész életüket elrontja. Hála Istennek nem ilyen a magyar ifjúsági Sok minden megváltozott, amióta elhagytuk Hazánkat. Egyesek még egészen kicsik voltak, a mai if jakból vagy nem is emlékeznek rá, már idegenben születtek. Megváltozott sok minden azóta. Az isteni törvények azonban nem, azok örökké élnek, ilyen a szülők tisztelete is. Az országot el kellett hagyni, de idegenben nő fel ifjúságunk. Ez a nevelési rendszer az ifjúság szellemi és erkölcsi javait csak így tudja a komoly célok szolgálatába állítani. Ennek eredményeit a külföld is elismeri, tanítók, nevelők. cserkészvezetők értékelik. Mi büszkék is vagyunk ifjúságunkra, ezek nem kócos hajúak, rendetlenek, nem keresik a rossz barátok társaságát. Komolyan veszik hivatásukat és kiváló eredményt érnek el tanulásukban és minden téren. Valóban régimódi az az édesapa, aki leányát, fiát távol akarja tartani ettől a társaságtól, mely gyermeke erkölcsére rombolóan hat? Amikor óvja fiát a rossz, piszkos ruhájú, erkölcstelen, kábítószerekkel élő barátok társaságától azért, mert a javát akarja: ne legyen utca szemetje, társadalom kivetettje. Vagy ki merné azt mondani, hogy a lányát féltő édesanya, aki nem engedi leányát egyedül autózni idegen fiúval, nem szeretetből, nem féltésből teszi? Tudja, hogy élete, egész jövője függ attól, hogy ifjúsága szép, tiszta, és erkölcsös legyen. A magyar ifjak szeretettel veszik körül az édesanyát, elmondják neki örömüket, bánatukat és meghallgatják az édesapák okos, megfontolt, tapasztalatokban gazdag tanácsát. Tudják, hogy itt idegenben nehezebb a kenyérkereset, s a nevelés is sok problémát okoz, hisz néha teljes ellentéte az iskolai tanításnak. Az édesapáknak is nehezebb a megélhetést biztosítani és előteremteni a tanításhoz szükséges pénzt. Sok a gond, terhes a munka, de a szülők sok mindent megtesznek gyermekeikért, megszerzik az erkölcsi nevelés mellett az anyagit is. Az isteni törvények szerint a szülők kötelessége gyermekeiket felnevelni, de nagyobb áldozatra, költségesebb iskolák elvégzésére adni gyermekeiket, nincsenek kötelezve. Ezért hálás lehet szüleinek az a gyermek, aki áldozatok árán is hozzá segítenek jó szülei, hogy diplomát szerezzen. Az ilyen szülők gondoktól mentes öregségüket áldozzák fel gyermekeik jövőjéért. Vajon hány fiatal gondol erre, és hány hálás ezért? A magyar ifjúságtól meg azt kérjük: minden körülmények között gondolkozzanak, mérjék le a helyzetet, ne rohanjanak meggondolatlanul mások után. Minden tettükkel a jövőjüket szolgálják. Akkor nem fognak soha csalódni, nem rontják el a karrierjüket. Beszéljék meg szüleikkel problémájukat, hogy helyes úton haladjanak. Pajtánknak dicsőséget, maguknak megbecsülést fognak szerezni. T. Dombrády Dóra 46
