Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
Pál leveleit Krakkóban. Ezenkívül csak néhány őt magasztaló nyilatkozat maradt ránk. Homonnai Drugeth Fruzsináról tudjuk, hogy ő állíttatta fel a vizsolyi könyvnyomtató műhelyt s ő gazdagította a varannói egyházat, iskolát stb. Sírfelirata a XVI. század e jeles asszonyáról lélekemelő dolgokat sorolt fel. Bizonyára ő is sok levelet írt, hiszen igen művelt asszony volt, de hát hová tűntek ezek? Hol kellene keresnünk? A kivégzett Zrínyi Péter feleségéről: Frangepán Katalinról írták, hogy a délvidéken nála erényesebb és kitünőhh asszonyt nem ismertek. Pápai hullák is magasztalják. (Ezek megvannak a bécsi udvari kamarai levéltárban.) És e tragikus végű nagyasszony írásai is legnagyobbrészt veszendőbe mentek. Ha az ilyen nagy magyar matrónák múltját fedő homályt valaki eloszlatná s őket a maguk valóságában elénk állíthatná: nem fogna-e el bennünket a büszkeség, hogy ilyen asszonyaink voltak? Hogy sok nagyasszonyunkról alig tudunk valamit, annak okát abban látjuk, hogy főúri családaink egy része minden olyan írást megőrzött, amelyek birtokügyekre és címekre vonatkoztak. De a családi levelezést megőrizni nem tartották érdemesnek. Pedig ha megőrizték volna, a magyar műveltségtörténetnek tettek volna nagy szolgálatot. A Nádasdy, a Batthyány, a Révay, a Thurzó, az Erdődy stb. családok megőrizték a családi levelezéseket is, így aztán tudjuk, milyen kincseket rejtenek ezek magukban s tudjuk azt is, mit veszített múltunk azzal, hogy Sv/k családunk nem követte ezek példáját. A rendelkezésünkre álló anyag alapján mondjuk el itt. miként éltek s miként gondolkoztak régi nagyasszonyaink. És lélekemelő múlt fog előttünk feltárulni a sivár jelennel szemben. EZERÉVES FENNÁLLÁSUNK OKAI Ezeréves fennállásunk okait mér sokan kutatták. Hiszen csodaszámba megy, hogy a pártoskodás, a gyűlölködés országa ezernyi külső veszedelem között is megállhatott. Több jeles írónk kihüvelyezte már fennállásunk okainak jórészét. De egyről teljesen megfeledkeztek. Értjük a magyar asszonyok múltját. A magyar családi élet és asszonyaink múltja még ismeretlen volt akkor, amikor az előbbi munkák készültek. íróik tehát nem tudhatták, hogy a legsúlyosabb időkben is főúri és nemesi udvaraink igazában nemzeti iskolák voltak, amelyekben ifjak és lányok nemzeti szellemben nevelkedtek. Ifjak és lányok, akik később vezető szerepet játszottak az országban. Még a hanyatlás korában, a XVII. században is akadt olyan főúri udvarunk, ahol az ifjak, lányok, szolgáló atyafiak, mesterek stb. száma ezernél többre rúgott. S ennek az állandó udvarnépnek közös asztala volt. Itt, ezekben az udvarokban, “emberségünk, vitézségünk oskoláiban” a vezető és példaadó szerepet asszonyaink viselték. A férfiak a hadban és a gyűléseken forognak; majd meg Bécsben és Prágában forgolódnak. Asszonyaink ellenben állandóan itthon élnek, "nemzetük magyarságában és erkölcseiben". S vezetik az udvarokat, ahonnét jövőnk reményei és támaszai kerültek ki. ök a nemzeti hagyományok, szokások és a nemzeti nyelv leghűségesebb őrei. ök az idegen módinak és erkölcsnek legnagyobb ellenségei. Nem lehet őket rávenni, hogy a hazai földet elhagyják. Még férjüket is folyton hazacsalogatják, mert tudják, hogy a bécsi szél kifújja az ember fejéből a magyar otthon emlékét. Nekik kész halál lett volna idegen földön élniük. A magyaron kívül más országot látni sem kívántak! A nemzeti érzés mindent átható ereje töltötte be egyéniségüket s egy szál kétségük sem volt abban, bogy az az igaz és helyes élet, amelyet ők élnek. S milyen asszonyok voltak ezek? Minden században voltak olyanok, akiknek etikai nagysága örökké megmarad! Aki magyar lelkét akarja fölvidítani s fölmelegíteni, olvasgassa régi nagyasszonyaink megsárgult leveleit. S ha mélyreható szemmel tanulmányozza azokat, Iélekmelegítő és fölemelő hatásukat lehetetlenség nem éreznie. Mint a tiszta napfény, ezek is derűt teremtenek, őszinték és bizalmasak ezek a levelek, tehát az igazság meggyőző erejével hatnak. Hangjuknak közvetlensége és egyszerűsége csak fokozza hatásukat. Az eszményi gondolkodás, az érzések tisztasága, ami belőlük hozzánk szól, mint a magyar női lélek örökszép vonása, mindenkit megragad, aki a jóért lángolni, a nemes után vágyódni meg nem szűnt. A levelek, amiket nagyasszonyaink írtak, az ő életük dicsérete. Többet mondanak, szebben szólnak ezek minden ékes színnél. Szebb és igazabb forróst tehát az ő életük felderítésére keresve sem találhatnánk, mint saját leveleiket. Emellett még az a jótulajdonságuk is megvan, hogy ezernyi és ezernyi aprósággal szolgálnak a régi magyar családi élet megértéséhez. így hát művelődéstörténetünknek is elsőrendű forrásai azok. Ilyen módon az egész nemzetet érdeklő cél, hogy ezeket a leveleket s velük együtt azok íróit megismerjük. A XVI. századbeli magyar főasszonyoknak mi volt az élete? Folytonos munkálkodás. Másoknak kellett szolgálniuk még a maguk boldogtalanságával is. Mi adta ehhez az erőt? A kötelességtudás, a munka szeretete. Mi tette őket szelídekké és vonzókká? A mindent átható hit és az emberszeretet! S mi adja nekik az örök értéket? Az, hogy életük minden tettében, egész gondolkozásukban a sajátos magyar nemzeti lélek nyilatkozik meg bennük — tisztán és fényesen. 44
