Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
A BOLOND BÁRÓ Az ősnemes Sauerbronn-nemzetségből való Kari von Drais báró egy, a főnemesekre igen kedvezőtlen percben és országban született meg. 1784-ben, tebát a francia forrongások előestéjén jött e világra, még pedig a badeni nagyhercegségben, amely rövidesen, amikor már Napóleon került hatalomra, nagyon is a diktátor keze ügyébe esett. Nem csoda, ba ezekben a nyugtalan időkben, amikor a valuták is minden pillanatban összevissza bukdácsoltak, bizony a bárói család anyagi helyzete is teljesen megrendült. Károly báró úr örülhetett, hogy a badeni nagyherceg valamelyik istentől elrugaszkodott kis erde•— Éljen a háziasszony! — kiabálták az urak és mindenki fenékig ürítette a poharát. Negyedóra múlva már úgy folyt a mulatság, mintha itt kezdtük volna el. A házigazda dalolt, a többiek bizonytalanul botorkáltak utána a hangjukkal. i—' Itt a nagyságos asszonyl —• kiáltotta valaki és mindannyian felugráltunk. Meghökkentem: három nap előtti utitársam volt. Sápadtan állt a Iámpafényben és fáradt mozdulattal nyújtotta kézcsókra kezét az uraknak. Az egyik nagyhangon megkérdezte: *—• Jót tett a kúra, nagyságos asszonyom, Hévizén? ... Hallom, három napja érkezett meg. Már nagyon árvák voltunk maga nélkül. Most felnyílt az ajtó. ■—! Szervusz doktor! <— fogadta az új vendéget a vendégsereg <— ezt gyorsan csináltad. Orvosi táskával a hóna alatt a másik utitársam állt előttem. Zavartan mondta: A kocsis azt állította, hogy beteg a nagyságos aszszony ... de látom, hála Istennek ... Az asszony fáradtan szakította félbe: — Üljön le Bandi, jó ha itt van .. . mert talán mégis beteg vagyok aztán nekilátott, hogy megfőzze a fe kelét. Ott álltam mellette és mint aki megszédült és egy pontra néz, nem vettem le a tekintetemet az arcáról. Most ő is rámnézett. Nem ismert meg, de feltűnhetett, hogy ilyen merően bámulom. Kérdőn tekintett rám. Zavartan mondtam: A nagyságos asszony nagyon hasonlít valakire ... egyszer láttam az életemben egy nagyon boldog asszonyt... — És őrá hasonlítok? . .. Megszólalásig. — És az az asszony boldog volt? ■— Nagyon! . .. !—• Akkor mégsem hasonlított rám ... — mondta halkan és az első feketét két cukorral sajátkezűleg tette le az orvos elé. jében segéderdészi kinevezést kapott. Ettől fogva ahelyett, hogy az udvari hoppmesterek tányérnyaló csapatát szaporította volna, vagy hogy — amit még jobban szeretett volna i—< matematikával, fizikával meg mechanikával bibelődött volna (amihez igazán nagy kedve és tehetsége is lett volna), hajnaltól napestig, vagy, ba a szolgálata úgy hozta magával, holdfelkeltétől pirkadásig a vadorzókat leshette. Vagy figyelhette, hol, mikor, merre vált a vaddisznó, hogy a főerdész úrnak jelentse aki majd továbbadja a jelentést az udvarmesternek, ez meg a fenséges nagyhercegnek. Aki, ha úgy hozza a kedve, majd kikocsizik és kényelmes állásból Iedurrantja a vadat. Drais bárónak, valljuk be, nem nagyon Ízlett ez a segéderdészi vagy vadőri állás. Talán nem is az bántotta, hogy ilyen alárendelt munkakört kell betöltenie, ahol minden erdész vagy pláne a főerdész úr tetszése szerint lekaphatta (amire bizony elég okot is adott a szórakozott báró). Inkább azt fájlalta, hogy a sok hiábavaló cserkészés helyett nem állhat neki a maga kedves pepecselésének. Mert a báró a legszívesebben fúrt-faragott-esztergályozottkalapált, mindenféle sóba nem látott szerkezeteket eszkábált össze, ördög-motollákat csiholt ki. Amely bolond foglalatoskodásért a falu népétől meg is kapta már a megfelelő gúnynevet: mindenki csak “bolond báró”-nak csúfolta. S Iám, most mindennek a tetejébe a főerdész úr is felhivatta magához s Drais tudta, hogy az ilyesminek nem szokott jó vége lenni, mert legalább is orrot kap valamilyen mulasztásáért. Hát bizony a főerdész csakugyan nem valami kegyesen fogadta. A báró őrizetére bízott erdőrészeken nagyon elszaporodtak a vadorzások, boldogboldogtalan lopja a nagyherceg fájátvadját. Hát ez így nem mehet tovább. Azt hallom különben, báró úr <— mondta a főerdész a harmincadik életévén már túllévő Draisnek, — hogy ön amúgy is szívesebben foglalkozik a saját pepecseléseivel, masinériáival. Nem gondolja, hogy önnek is jobbat tenne, ha mondjuk, egy évig szabadságra menne. Majd én elintézem az udvarmesteri hivatallal, hogy a szabadságot megkapja. Akkor aztán egy esztendeig csinálhatja a saját bolondériáit. De az év leteltével remélem megkomolyodik s aztán már szorgalmasabban kerüli majd az erdőt... Drais boldog volt, amikor kijebb került a főnök úr szobájából. Hiszen most egy álló esztendeig kopácsolhat, reszelhet a maga tetszése szerint. S máris nekiállott a szerszámainak. Heteken keresztül csakúgy visszhangzott a kis erdészlak Drais báró pörölyétől! S egyszerre csak egy vasárnap, istentisztelet után, amikor minden férfiembernek egy kötelessége van, az, hogy egy-két krigli sörre bevonuljon a helység kocsmájába, egyszerre csak vad kurjongatás, röhej verte fel a falu csendjét. Gyerekek 31
