Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
Csávossy Leó: KIS TÖRTÉNETEK NAGY ÍRÓKRÓL NYIRÖ JÓZSEF Erdély visszatérte után Budára költözött. Rövid idő múlva súlyos betegen a Verebély-klinikára került, aRoI a világhírű Verebély Tibor professzor operálta meg. Amikor Nyíró a narkózisból magához tért, a kiváló sebész-professzor tüstént elmondta neki a műtét lefolyását. — Azután megcsapoltalak — mondta Verebély н és nyolc liter vizet vettem ki belőled, Jóska ... ' Hát — válaszolta Nyírő — most már látom, hogy nemcsak lángeszű sebész vagy, hanem a világ legnagyobb bűvésze is egyben. Mert hogy’ az ördögbe tudtál te nyolc liter vizet belőlem kivenni, amikor kerek 45 esztendő óta egy korty vizet sem ittam! MÓRICZ ZSIGMOND nem volt kapható arra, hogy repülőgépre üljön. Egyszer megkérdezték tőle, miért nem utazik repülőn. ' A hajó és a vonat biztosabb! <—> válaszolta Móricz Zsigmond. <—' De a hajó is elsüllyedhet, a vonat is összeütközhetik! Igen, de ezeknél a baleseteknél mindig marad valaki életben, aki elmeséli: hogy történt. RÁKOSI JENŐ ragyogó vezércikkeket írt s azokon keresztül nagy rajonben gratulált neki, személyesen azonban sohasem látta. Az ifjú titán egy idő múlva abbahagyta az üdvözlő levelek küldését és hosszú hónapokig nem hallatott magágója volt egy fiatal vidéki újságíró. Minden héten levélről. Amikor azonban Rákosi Jenő 80. születésnapját ünnepelték, a fiatal rajongó felutazott Budapestre. Személyesen akarta kifejezni jókívánatait. Rákosi Jenő még emlékezett a nevére is. Amikor belépett a szobájába, a jubiláns nagy magyar publicista így fogadta: <—> Mi az, édes fiacskám, hát te még élsz? HERCZEG FERENC egy banketten beszélget és közben azt az óhaját fejezte ki, hogy szeretne végignézni egy nagy futballmérkőzést, mert még sohasem látott. Megígértem neki, hogy legközelebb meghívom egy izgalmas és látványos mérkőzésre és ka- Iauzolni fogom. Két hét múlva következett az Üllői-úti sporttelepen a Magyarország-Csehszlovákia nemzetekközötti válogatott meccs, amelyen Magyarország 7:1 arányban elpáholta a felfuvalkodott cseheket. A küzdelem szenzációja különben Sárosi Gyurka volt, aki mint középcsatár egymaga hat góllal terhelte meg a cseh kapu hálóját. Herczegnek a sajtópáholyban már a mérkőzés előtt elmagyaráztam a játék lényegét és szabályait, de közben is felhívtam a figyelmét egy-egy szép akcióra, vagy zsonglőri mutatványra. A diadalmas győzelem után végül megkérdeztem az ősz írótól: •— No, hogy tetszett, Feri bátyám? Mi ragadta meg leginkább a figyelmedet? >—' Káprázatosán szép volt! — felelte Herczeg Ferenc. •—' A legnagyobb hatást az 50.000 főnyi műértő közönség kedélyhullámzása, örömrivalgása és frenetikus tapsvihara gyakorolta rám.- És a magyar fiúk művészi játéka? Pompás volt az is, i—' válaszolta Herczeg Ferenc — csak kár, hogy súlyos szabálytalanság történt. De szerencse, hogy a csehek nem vették észre, hogy a hetedik gólt nem Sárosi Gyurka lőtte! És tudod, azt sem értem: ha kell a játékosoknak az a fránya labda, akkor miért rúgják el maguktól; ha viszont nem kell nekik, akkor mi az ördögnek szaladnak utána. BABITS MIHÁLY mindig szívesen mesélt derűs epizódokat abból az időből, amikor még gyakorlat nélkül való, fiatal, kezdő újságíró volt. Főszerkesztője kötelezővé tette a szerkesztőség minden tagjának a gyorsírás megtanulását. Babits már harmadik hónapja gyakorolta az ördöngös "Gabelsberger ”-t, de bizony az még mindig döcögött. Egy szép napon a miskolci tudósító jelentkezett telefonon. Hosszabb Iélekzetű riportot akart lediktálni. Babitsot küldték a telefonhoz. Babits egy darabig írta a diktálást, de aztán lemaradt. Dühösen beleszólt hát a kagylóba: i—i Kolléga úr, lassabban diktáljon, mert gyorsírással írok! TAMÁSI ÁRON a kolozsvári “Ellenzék” című napilaptól azt a megbízást kapta, hogy keresse fel Bratianu román miniszterelnököt és csináljon vele egy nagyszabású interjút a kisebbségi kérdésről és az erdélyi magyarság sorsproblémáiról. Bratianu éppen nyári szabadságát töltötte Szovátán. Tamási egy villa kertjében találta, amint hintaszékében szendergett. >-> Hogy érzi magát, kegyelmes uram, nyári pihenőjén? i—i tette fel Tamási az első kérdést. — Amint látja, válaszolta Bratianu jól vagyok. Sokat pihenek. Egyelőre csak lustálkodom és lopom a napot. i—' Már azt is, kegyelmes uram? ^ szaldt ki az őszinte szó Tamási Áron száján. 16
