Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
Rovatvezető: Somogyi Sarolta Takáts Sárid or: NAGYASSZONYAINKRÓL in. MENYEGZŐK Nagyasszonyaink dicséretére kell megemlítenünk, hogy az árvalányokat s a nem nemes szolgálólányokat rendesen ők házasították ki s a jegyruhájukról is ők gondoskodtak. Főasszonyaink még végrendeleteikben is meghagyták, hogy azokat a szolgálólányokat, akik még nem mentek férjhez, házasítsák ki. Ez az emberbaráti szokás a főúri kastélyokban általános volt. Akár nemes-, akár jobbágylány ment férjhez, a lakodalmon az egész udvarnép résztvett. A kastélyok életében a menyegző volt a legkedvesebb ünnep és a legnagyobb mulatság. A hatalmasabb főurak udvarában ez országos összejövetel számba ment. Gondolhatjuk tehát, milyen nagy készülődés előzte meg azt! Bizony úgy volt, hogy már hónapokkal előbb az egész udvamép munkára övezte fel magát. A jegyben járó lányok, a leányasszonyok, az atyafi lányok és asszonyok, a gyöngyfűzők, a gombolyító- és varróasszonyok, a csipkeverők, a recekészítők stb. édes álmuk elmulasztásával is dolgoznak. Aki csak kikelt a gyermeksorból, munkát kap s jó kedvvel míveli azt. Mindenki igyekszik magáért kitenni: mert mindegyikük erősen hiszi, hogy a koszorúslányok közé választják. A kastély főasszonya meg állandó forgolódásban van s hol itt, hol amott osztogatja parancsait. Biztat és nógat mindenkit, mert tudja, hogy a szél fútalan nehezen indul. És az asszonyi rend derekasan munkálkodik. Mindegyiknek azon jár az esze, hogy ha majd ismét Ieánykémi jönnek, neki is ilyen segítői lesznek. RUHÁK És folyik a munka és készül a sok fátyolelőruha, az arannyal és selyemmel varrott orcatörlő, a hímes előkötő kazul varrással és spanyol hímmel, a vállfőben zománcos aranyboglárokkal rakott ingvállak, az aranyos rece-szoknyák fodrukon arany boglárokkal, vagy gyöngyös prémmel: az arany szövéssel szegett vontarany-szoknyák fodortámasztókkal; az aranyos kaftánból varrott vetkőző-ruhák; a selyemprémes szoknyaingek, a csipkés csaholyok. a tarkamatériás mellrevalók, a leányhímes patyolatingvállak, a gyöngyös beretromok, a vont-aranyból készült bogiáros főkötők, a hímbe szedett aranyos ingek; a subák és a kacukák i—» pástélyukon aranyboglárokkal; a bogiáros udvarlópárták és a koronkák, a rózsás hímmel varrott aranyos lepedők, amelyeknek mindkét mesterkéje más és másféle; a csepegetve varrott abroszok, az arannyal hányt derék- és fejaljak stb. És mindezt mesteri módon elkészítik a kastély nemes asszonyai és leányai. Ki mondhatná meg. mennyi Ízlés, mennyi művészet érvényesült mindezek elkészítésében? Csak azt tudjuk, hogy nemes asszonyainknak és leányainknak jó híre ezen a téren messzeföldön ismeretes volt. Bécsben már a XVI. század derekán utánozzák a magyar asszonyi viseletét s kérvekémek olyanokat, akik a különféle török és kazul varráshoz meg hímzéshez értenek. A XVII. században már a csehországi főrendű asszonyok is magyar lányokat kérnek, hogy megtanítsák őket a forgatott rece s más efféle magyar kézimunka készítésére. Nincs mit csodálnunk ezen. A keleti és a nyugati ízlés és művészet abban az időben egyedül nálunk párosult s tőlünk szállt tovább nyugat felé. A festői magyar férfiviselet úgyszólván egész Európát meghódítja. Ez a viselet pedig teljesen a törökök hatása alatt támad és fejlődik. így vagyunk sok más dologgal is. A legdrágább keleti szöveteket a hazai törököktől kapjuk. 41
