Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
dat az ősi mesét szétbogozni és az eredetit megtisztítva reprodukálni. Magyarország megőrizte az általános európai kultúrhagyományt és azt gyakran összekeverte azzal az ősi hagyománnyal, amely a saját földjén virágzott s ez teszi a mai időkben problematikussá az eredet kérdését. Az, amit a nyelvekről mondunk általában, az ugyanúgy érvényes azonban a népi hagyományra nézve is. Minden nyelv védekezik az idegen behatások ellen, ugyanakkor azonban haji andó új kifejezéseket is kölcsönözni vagy átvenni, ha azokat legalább sajátos végződésekkel és ragokkal láthatja el. A régi latin "mutatis mutandis” elve különösen illik rá a magyarságra, amelynek csaknem minden irányban kellett védekeznie idegen behatások ellen, hiszen minden oldalról másnyelvű és különböző történeti kultúrával rendelkező népek vették körül. Ez a magyarázata annak, hogy minden mondával, mesével és népszokással csínján kell bánnunk, amikor annak eredeti magyar származását kívánjuk igazolni. Az első, modern tudománvos módszerekkel dolgozó magyar néprajztudós, folklórista Katona Lajos volt.3) könyvében kb. hatezer magyar népi szokásról számol be. Hiányzik azonban művében a mondái és népi eredet bizonyítása, amire a nagyméretű anyag közlése közben nem is juthatott ideje arra, hogy ilyen részletkérdésekre is sor kerüljön. A húsvéti szokások azonban nem foglalnak el túlságosan nagy helyet a felsorolásban s azokat nem közli néprajzi csoportokban, hanem csak nagy általánosságban az egész országra vonatkoztatva. Ma viszont már tudiuk, hoffv a különböző vidékeknek milyen különböző a felfogása a böjti hetek és a nyomukban következő ünnepi szertartások lebonyolításában. Eredetileg csakis és elsősorban a húsvéti szokásokról akartam beszélni, de minél részletesebb kutatásokat végeztem abban az irányban, egvre inkább meggyőződtem arról, hogy ez a tárgykör meglehetősen szűk ahhoz, hogy egy jólméretezett értekezés lehessen belőle. Röviden pedig nem szeretek írni, bár éppen e napokban olvastam egy valamikori régi ismerősöm egyik bölcs mondását, aki jelenleg német miniszteri tárcát igazgat, hogy a siker legbiztosabb eszköze a rövidség.4) En nem osztom mindenben az ő nézetét és még akkor sem törődöm vele, ha ebből a kis munkából hosszú szoknya is lesz, el szeretnék mondani mindent, ami a főcímmel kapcsolatban a kezeműgyébe került. A népi hagyomány felkutatása a mai Magyarországon különös lendületbe jött a második világháború után és a vele kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó tudósok igen nagy népszerűségre tettek szert. Ök abból a tényből indultak ki, hogy a nép igazi lelkét annak hagyománya fejezi ki elsősorban és ezzel kapcsolatban a Iegtávolabbmenő következtetésekbe bonyolódtak bele s a jelenlegi kormányzatnak megfelelően úgyszólván minden kérdés vizsgálatában keletről jövő behatásokat akarnak kimutatni. Ök falukutatásnak nevezik a vele járó műveletet és az egész mozgalomnak új irányt adtak. Ilyesfélével én magam is foglalkoztam már egvetemi hallgató koromban, amikor érdeklődési körünknek megfelelően látogattunk hazai és német vidékeket tanáraink irányítása mellett. Igen sok, néprajzzal foglalkozó mai magyar tudós évfolyamtársam vagy kollégám volt abban az időkben és a legújabban kiadásra kerülő könyvekben számtalan volt jó barátom nevét fedeztem fel. Feltűnő azonban az az egyoldalúság és előítélet, amellyel ők ezeket a kérdéseket kezelik, hiszen köztudomású, hogy egy ország kulturális képébe számos történelmi, szociális, alkotó, pszichológiai és esztétikai elem szövődik bele s egyik sem hanyagolható el a történelmi hitelesség kárára. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy világviszonylatban Bartók és Kodály voltak az első zenei folkloristák, akik feltárták azokat az ősi dallamformákat, amelyeket sokan tévesen neveznek cigányzenének. Ök azután az egész világon szereztek méltó elismerést a magyar zenének és Bartók sokszor érthetetlen modem zenei művei azokból a hagyományos ütemekből tevődtek össze, amelyeket a régi magyarok munka, vagy szórakozás közben sajátos csengéssel dúdoltak magukfeledkezetten maguk elé. A magyar zene ma már egy kétségtelenül felderített ősi kultúra feledhetetlen megnyilatkozása. A népi életbe számos idegen elem hatolt bele és olvadt össze eredeti magyar hagyományokkal s ugyanez a helyzet valamennyi Középeurópai nép kultúrájában. Vidékről-vidékre haladva ezek az idegen elemek néhol igen komoly hatást gyakoroltak az ott talált ősi hagyományokra, változásokat eredményeztek vagy szinte ellenőrzést gyakoroltak a későbbi változások előidézésében. Minden nép ősi kultúrájában megtaláljuk a mágikus eredetet, amely a legrégibb pogánykori elemekkel járult hozzá a népi hiedelem és szokás kialakításához. A keresztény elemek csak sokkal később keletkeztek és helyenként teljesen kiszorították elmúlt évszázadok hagyományait. Egyes vidékek ünneplő szokásaiban azonban még nap-27
