Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
Vaszary Gábor: MESE AZ ÁRTATLANSÁGRÓL Volt egyszer egy gazdag ember, akinek igen különös bogara volt: ötvenéves korában elhatározta, bogy húszéves, ártatlan lányt fog feleségül venni. Az elhatározása szép volt és nemes, csupán a kivitele volt megvalósíthatatlan. Húszéves is legyen és ártatlan is? Fából vaskarika. De erre maga is rájött, mert mindig Iejebb adta: 19, 18, 17, 16. Szóval 15 -ig még vitte, garancia nélkül. (Kór, hogy ilyesmiről nincsenek statisztikai adataink). A tizennégyévesekbez nem szabad még hozzá nyúlni sem, bár ezekről is olvashattunk mór egy pór tanulságos dolgot. Elég az hozzá, egyetlen egy olyan húszéves lánnyal nem volt találkozása, aki legalább egyszer menyasszony ne lett volna. A többit már sejthetjük. (A vőlegény vacsorózgatni jár a menyasszonya családjához, de közben abból is kóstolgat, amit elejbe se tesznek). Valaki azt a tanácsot adta, menjen vidékre és ott nézzen körül. így is tett és már az első napon 27 darab húszéves, ártatlan lányt talált. Sőt akadt közöttük huszonötéves is. Szinte megfoghatatlan. (Ügy látszik a friss, vidéki levegő a nők ártatlanságát is konzerválja.) Nagy dillémába kerül, ha a véletlen össze nem hozza egy vidéki jóbarátjával. Elmondta neki mi a baja. Ezen az áldott, jó vidéken 27 ártatlan, húszéves lányt is talált és mindjárt az első napon. ' Kiket? kérdezte, és ő is csodálkozott. Felsorolta mindet. — Valami statisztikai adatok készülnek? ' Fenét! Ártatlan lányt akarok feleségül venni. Jót röhögött a barát. Ez egyik se ártatlan. Viccet csináltak vele a jó vidékiek. —' Szóval vicc volt? <-> Az. Ártatlan vicc. — Szóval a vicc volt ártatlan, nem a lányok. — Tudod, néha megesik, hogy elhiszik. Ezen aztán nagyokat röhögünk téli estéken. Vidéken is ráfér az emberre egy szórakozás. Hazament a mi barátunk és éjjel-nappal búslakodni kezdett. Egy éjszaka, éppen éjfélt ütött az óra, amikor kinyílott a szobája ajtaja és belépett rajta egy gyönyörűséges szép lány; egy szál lepedőben. Természetesen kisértet volt és egyenesen a túlvilágról jött. —• Azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Ne keresgélj hiába! Én vagyok az egyetlen húszéves, ártatlan lány, akinek ajkát férfi szája nem érintette még soha. Ha nem hiszed, győződj meg róla! Széttárta lepedőjét kecsesen, mert egyebe se volt. (Ügyszólván nem volt, mit levetnie). A teste tökéletes volt, de valahogy vattaszerű. Az pláne nem tetszett a mi emberünknek, hogy hideg is volt. A nő azt állította, fekvő állapotban lassan felmelegszik, de olyan óvatosan kell kezelni, mint egy Aladin lámpát. Amperitá-nak hívták, az apja spanyol volt. Később azt állította, hogy Ligilli a neve és az apja kelta őrmester volt a búrháború idejében. Félóra múlva már Naneki lett belőle, az apja meg eszkimó volt. Ah, nem fontos, mit beszélnek ezek! Okos ember oda se figyel. Fő, hogy ártatlan. Ettől kezdve Naneki (maradjunk e mellett) minden éjszaka megjelent. Nem kétséges, mi történik akkor , ha a nő egy szál lepedőben mászkál állandóan körülöttünk, még hozzá éjszaka és a vetett ágy is ott áll. Igaz, hogy abban a mi emberünk feküdt. De olyan mindegy, hogy melyik fekszik benne, ha a másik nézi. Szinte magától adódott az egész. Különben is Naneki kijelentette, hajlandó a felesége lenni, i—< minden éjszaka éjféltől, hajnali háromig. Eféle propoziciót élő ember vissza se utasíthat. A nő nappal nincs a nyakán, csak este, az ágyban. Régi rómaiak bölcs megállapítása szerint: “A nőnek ágyban és sírban a helye.” (Egyebült teljesen felesleges is ). Ruhákat se kell venni neki. Még lepedőt sem, mert azt is a túlvilágról hozza magával és ott is mosat, a lelkem. —- Na, elveszel Cyprien? —' El. (A mi emberünket ugyanis Cyprien-nek hívták.) Ezekután Naneki az övé lett. Képtelenség bebizonyítani, hogy egy kisértet ártatlan-e vagy sem. Sokan még a kisértetek létezésében se hisznek, az ártatlanság pedig valami ehhez hasonló. Hát még, ha egy kisértet ártatlanságáról van szó. Hinni kell, na! A harmadik éjszakán Naneki felült az ágyban és azt mondta: <—< Te, Cyprien, én úgy vagyok. Mi az, hogy úgy van? Na, ne vicceljünk! Három napra rá? Ez viszont ő sem érti. Lehet, hogy családi vonás. Az anyjának egyszer megfogták a kezét... Na, hagyjuk ezt! Kis kisértet kell a kutyának. i—> Miután azt mondtad ártatlan vagy, még csak az érdekelne: mi a fenében vagy te ártatlan? i— Nem rajtam múlott, hogy nőnek születtem . . . Cyprien ezekután nappal aludt és éjszaka egyáltalán haza se járt. Egy bölcs dologra mindenesetre megtanította Naneki. A nő csak abban ártatlan, hogy nő. Erről aztán tényleg nem tehet szegény. 12
