Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
vétkét Visítónak, nyomban öngyilkosságot követett el, lenyelve egy begyre-való halálos solanum nigrumot (Black Nightshade). Az állatok most értesültek arról is, hogy Gömböc soha nem lett kitüntetve az “Elsőosztályú Allat-Hős” medáliával. Ez csak olyan szóbeszéd volt, amit Gömböc terjesztett a Marha-félszeri Csata után. Nemhogy dekorálva lett volna, de még meg is rótták gyáva magatartása miatt. Az állatok, talán utoljára, nagy megrökönyödéssel hallgatták ezeket a Gömböc-történeteket, de Visító most is iparkodott meggyőzni őket, hogy rosszul emlékeznek bizonyos régi dolgokra. Ősszel — az állatok rendkívüli erőfeszítése folytán — csaknem egyidőben fejezték be a szélmalom felépítését az aratással. A gépezetet ugyan még nem szerelhették be, de Whymper a legjobb úton van, hogy kedvező áron beszerezze. Minden nehézség ellenére is — mint pl., a gyakorlat hiánya, a primitív szerszámok használata, Gömböc árulása — á szélmalmot megépítették a kitűzött határidőre! Az állatok fáradtan, de büszkén járták körbe meg körbe mestermüvüket, mely most sokkal szebbnek tűnt fel a szemükben, mint az első szélmalom. És mi több, a falak most kétszer olyan vastagok voltak, mint azelőtt. Nincs az az erő, ami most le tudná rombolni! És mikor fáradtságos munkájukra gondoltak, a sok nehézségre, amit leküzdötték, s arra a hatalmas változásra, mely az életükbe bekövetkezik a malomkerekek megindulásának pillanatában a dinamók dübörgésétől kisérve, — a fáradtság, mintha leröppent volna a vállukról és örömükben bukfencezni kezdtek a szélmalom körül. Napóleon is előkerült kutyái és a fekete kakas kíséretében, szemügyre vette a befejezett munkát, személyesen gratulált az állatoknak és kijelentette, hogy a malmot Napóleon-Szélmalomnak fogják hívni Két nappal később az állatokat rendkívüli gyűlésre hívták össze a nagy istállóban, és majdnem hanyatt vágódtak a meglepetéstől, amikor Napóleon tudtukra adta, hogy az épületfát Fredericknek adta el. Holnap megérkezik Frederick szekere és elszállítja az egész rakást. A Pilkingtonnal való látszólagos barátság ideje alatt Napóleon titkos egyezséget kötött Frederickkel. Rókás-Farmmal minden kapcsolatot megszüntettek, gyalázkodó üzeneteket vittek Pilkingtonhoz! A galambok új parancsot kaptak: kerülniük kellett Csipetnyi-Farmot és a “Halál Frederickre”-t “Halál Pilkingtonra!” változtatták. Ugyanekkor Napóleon megnyugtatta az állatokat, hogy Fredericknek eszében sem volt megtámadni az Állatfarmot és az állatkínzással kapcsolatos dolgok is csak rosszakaratú túlzások voltak. Frederick nem állatkínzó! Ezeket a koholmányokat valószínűleg Gömböc és ügynökei találták ki. És az sem igaz, hogy Gömböc a Csipetnyi-farmon rejtezkedik mind a mai napig — á, dehogy! — Rókás-farmon él már évek óta a legnagyobb fényűzésben! A disznók nem tudtak hova lenni Napóleon ravaszságától! A barátság látszatát keltve Pilkingtonnal, sikerült Frederick árajánlatát tizenkét font sterlinggel feljebb srófolni! De Napóleon csavaros észjárása abban nyilvánult meg leginkább, — mondotta Visító — hogy Napóleon senkiben sem bízott meg, még Frederickben sem. Frederick az épület-fáért csekkel akart fizetni, ami állítólag nem egyéb, mint egy darab papiros, amire fizetési ígéretet írnak. De Napóleon annál okosabb volt, hogy ezt elfogadja Fredericktől! Ő valódi font sterlingekben kívánta a fizetést, mely még a faanyag elszállítása előtt kell, hogy a kezébe jusson. Frederick ki is fizette az összeget és ez éppen elegendő lesz a szélmalomhoz szükséges gépek megvásárlására. Időközben a farakást elszállították a legnagyobb sietséggel. Mikor ez is megvolt, egy másik rendkívüli gyűlést hívtak össze azért, hogy az állatok a saját szemükkel láthassák Frederick pénzét. Napóleon szénával teleszórt emelvényen foglalt helyet sugárzó mosollyal az arcán s két kitüntetéssel a mellén. Mellette ott volt a pénz csinos kötegekbe rakva egy kínai porcellán tányéron. Az állatok lassan elvonultak a tányér előtt. Bokszoló megszaglászta a bankjegyeket, s a hártyavékony fehér papírok lebegni és ropogni kezdtek lélegzetére. Három nappal később éktelen ricsaj keletkezett. Whymper halálsápadt arccal ült a biciklijén, a farmház előtt idegesen a földre döntötte és berohant az épületbe. A következő pillanatban éktelen üvöltés hallatszott Napóleon lakosztályából. Mint a tűz terjedt tovább a hír: A bankjegyek hamisak voltak! Frederick ingyen szerzett fát magának! Napóleon azonnal összehívta az állatokat és halálos ítéletet hozott Frederickre. Ha elfogják, elevenen lesz megfőzve! S egyidőben arra is figyelmeztette Napóleon az állatokat, hogy ezután a példátlan csalás után a legrosszabbra is készüljenek fel. Frederick és az emberei bármelyik pillanatban megtámadhatják az Állatfarmot. Őrszemeket állítottak fel, s ezen kívül négy galambot küldtek Rókásra békítő üzenettel abban a reményben, hogy Pilkingtonnal helyreállíthatják a régi jó viszonyt. A következő reggel jött is a támadás. Éppen reggeliztek, amikor az őrök hozták a hírt: Frederick és egy csomó ember átlépte a hátsó fakaput. Nagy merészen az állatok eléjük rohantak, de most nem várt rájuk olyan könnyű győzelem, mint annakidején a Marha-félszeri csatában! Tizenöt ember, féltucat puskával jelent meg a színen és ötven yardnyira érve tüzet nyitottak. Az állatok megrémültek a durranások-14