Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
Reményik Sándor: Találkoztam a Szabadsággal Zord magaslat: a Fellegvár ez itt. Erőszak rakta s tartja falait. Ember-önkény és változó uralmak Láncot csörgetnek és rabot tartanak. Szurony, szörnyű rend, vessző, fegyelem Itt sötét börtön-flóraként terem. Rém-madárként egy emlék suhan át: Nyögnek a befalazott katonák... Ezerhatszáz ..., olvasom egy falon-------A doh s a penész ma is hatalom. S mily nagy erősség ez itt, nézve lentről, S mily vakondtúrás fentről, a hegyekről. Bucses, Csukás, Királykő, Kőhavas: E fellegvár alattuk mily avas. A Nagykőhavason mentem én átal És találkoztam fent a Szabadsággal. Ment nagy léptekkel: világ számüzötte, Fenyőszag tömjénezett körülötte. Kalapján virított a sziklarózsa, Vissza se nézett a völgybe alóla. Vándor botjával verte a követ, Minden ütése villámot vetett. A hátizsákja tele ezerjóval, Ezerjóval, embernek nem-valóval. Fütyült. Visszhangjaként víg füttyszavának Túlvilági viharok orgonáltak. A déli nap, ahogy zenitre hágott, Nézte az elszabadult Szabadságot Ment nagy léptekkel, bottal, tarisznyával, Szemére vont virágos kalapjával. Ment völgyből fel, világból kifele: Ki-ki lássa, mire megy nélküle. Ment az embertől egyre távolodva, Ment csúcsról-csúcsra, csillagtávolokba. Kincse túldrága volt méltatlanoknak: Vitte ajándékul az angyaloknak. lúgban valami. S ő, a zenész, méltatlanul és érdemtelenül, hivatva van kürttel és tüdővel s dagadt pofazacskókkal hangot adni valaminek, amit Isten nem akart annak idején elmondani — s ezért lehajtja fejét és fuj egy tiszta, hosszú “c”-t Úgy, most már a citerás is közbeszólt S fönn a magasban valahol megjelent Artur és keresi Helgát. De ez már másik történet; a szövegkönyvben is olvasható. A zenész szorgalmasan fújja, aprókat nyeldekel, mint a fuldokló s közben családjára is gondol. 7
