Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
pipogya “magyar-barát” nádor beszélte le arról, hogy a 12 pontot személyesen vigye el Bécsbe. Az is tény, hogy a márciusi ifjak Pozsony-ellenes magatartása bizonyos értelemben Kossuth Lajos ellen irányult. Tehát nem véletlen az, hogy Kossuth Lajos neve Petőfi Sándor forradalmi költeményeiben egyetlenegyszer sem fordul elő s ha a prózai müveiben ritkán meg is említi, olyankor is meglehetős ellenérzéssel. “Tudtam, hogy az ő fényes beszédeik és tetteik — Írja világos célzással Kossuthra — nem egyebek, mint homokra rajzolt kép, amelyeket a bekövetkezendő vihar első lehellete elsöpör; ők nem színészek a világ színpadán, az újjászületés drámájának az eljátszására, hanem csak dekoránsok és statiszták.” A friss alapítású Magyar Tudományos Akadémia is aulikus és konzervatív volt, mint addig is egész működése alatt. Ugyanez volt a helyzet az ország első egyetemével, a pestivel, amely az egyetlen egyeteme volt az országnak és csak 1848-ban tért át a latin nyelvű oktatásról a magyarra. Március 15-ike után a tanárok és az ifjúság közt valóságos osztályharc tört ki, mert a politikusok itt is kijátszották a forradalmi ifjúságot. Még a demokratikus Eötvös József báró közoktatási miniszter is óvatos volt az ifjúság követeléseivel szemben, mert a beajánlott ifjú leánygimnáziumi tanárt, Vasvári Pált inkább bevitte magasrangú minisztériális hivatalnoknak, mint egyetemi tanárnak. A magyar nyelv és irodalom első professzorául Vörösmarty Mihályt ajánlotta, aki már akkor országgyűlési képviselő volt és mint ügyvéd, a legfelsőbb törvényszék tagja. Ő azonban az ajánlást nem fogadta el és helyette írótársát, Garay Jánost ajánlotta, akit aztán ki is neveztek a pesti egyetem első magyar nyelv és irodalom professzorává. A szabadságharc keserűvé vált sorsfordulatai között, ami nagyon fájhatott a szabadságharc igazi bajnokainak, a megszállt területeken kiütközött mindannak a visszája, amiről á negyvennyolcas szent tavasz idején álmodtak: az íróknak, a sajtónak, a nyomdáknak sokkor kellett az ellenség szolgálatába államok, ha akartak, ha nem, — de sokszor bizony akartak is! S azoknak a magyaroknak, akik még a szabad földön maradtak, elég alkalmuk volt elmerengeni a sajtószabadság fölött, az eszme és a valóság árnyalatai felett. Nagy diadallal szabadították ki az állítólagos sajtószabadság egyetlen hősét: Táncsics Mihályt, egy ferdenézetü szocialista néptanítót, akit ma a hazai kommunisták bálványuknak tartanak. Ugyanakkor azonban senki sem beszél a másik nevezetes politikai sajtófogolyról, akinek nem adtak díszkiséretet: Czuczor Gergely tudós bencés paptanárról, a neves költőről, aki nemcsak a budai börtönt járta meg, hanem pár évig a hírhedt kufsteini várnak is rabja volt. Szinte már tragikomikusán visszatérő analógiákat látunk az akkori és a mostani események között s néha igazat kell adunk azoknak a historikusoknak, akik szerint a történelemben igenis vannak ismétlődések, legfeljebb csak a formák változnak, mert hiszen a történelmet alakító legfontosabb tényező, maga az “ember” minden időben ugyanaz marad ... (Részlet a szerző: “Egy fél évszázad a magyar irodalmi élet történetéből” című készülő könyvéből.) JONSON, AZ ISZÁKOS Ben Jonson, a kiváló angol drámaíró, akinek “Volpone” című darabját Budapesten óriási sikerrel, állandóan telt házak mellett adták elő több év előtt újra, nagyon szerette a bort. ő maga mesélte el, hogy a “Volpone” úgy készült, hogy a királytól ajándékba kapott 12 üveg óbort ivott meg írás közben. “Ha a bor nem lett volna olyan elsőrangú — a darab sem lett volna halhatatlan remekmű!” — vallotta az író. A londoni “Ördögkocsma” című csapszék volt Jonson kedvenc tanyája, itt születtek legszebb gondolatai, itt írta müvei javarészét. Jókedvűen vallotta, hogy “Catilina” című darabjában azért van egy gyengébb rész, mert ennek megírása alkalmával arra a szerencsétlen ötletre jutott, hogy — vízzel hígítsa borát... De akkor megfogadta, hogy ilyen “bűnt” soha többé nem követ el... Egy tavaszon II. Károly király száz aranyat ajándékozott az írónak, aki ezt á pénzt az Ördögkocsmába vitte nyomban és — borba fektette bele. Mire a száz arany ára bort megitta: elkészült az “Alkimisták” című drámája. “A csendes asszony” című színmüve Lord Barrington ajándékozta hordó bornak köszönhette létrejöttét. — Legkitűnőbb alkotásaimat részeg fejjel írtam — gyónja az író, — rossz írás csak akkor került ki a toliam alól, amikor az Ördögkocsma gazdát cserélt és az új tulajdonos gyenge minőségű bort tartott egy ideig... — Jonson annyira borkedvelő volt, hogy részéről a legnagyobb sértésnek számított, amikor egyik haragosának azt mondta: — Megvetlek, mint egy pohár vizet...! ❖ * ❖ Minden ostoba talál magánál még ostobábbat, aki őt megbámulja. (Boileau-Despréaux francia költő.) % Hí * A jó ember mindig csak kezdő. (Martialis római költő.) 4
