Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
A biró ott állt a községháza előtt, mikor a gyerekek mentek haza az iskolából. Veszekedtek, zsivajkodtak természetesen, anélkül iskolás el nem lehet. A keresztkomája fiát, a Gyurkán Marcit, épp akkor vágták ott előtte képen. Igen tisztességes pofoncsapás volt, mert a gyereknek lerepült a kalap a fejéről. A biró odanézett a kalapra, mely kalimpálva forgott a levegőben, s egy pocsolya habarcsában állapodott meg. — Ejnye, de rossz kalapja van ennek a gyereknek — gondolá, s megcsóválta a fejét. — Mintha jobbra nem is telnék a koma ötven hold földjéből. Odahivta a fiút. — Te gyerek — mondá neki, — mondd meg az apádnak otthon, hogy miért nem vesz jobb kalapot neked. Hisz a karimáját mind lerágtad már, imposztor, a tetején meg több a lyuk, mint a kalap. Aztán fekete volt ez egy időben, most meg már zöldre kopott. No, szaladj! A gyerek szaladt is. Hahó, mekkora öröm volt az! Hogy már az ő kalapjával a biró is törődik. Vágtatott haza, s az első intrádára úgy bukott be a kapuajtón a nagy futásban, hogy amekkora volt, olyan nagyot esett. — Ne, te, ne, bolond kölyök, hogy törne már ki a nyakad vagy egyszer — mondá neki nyájasan az apja. A fiú mit sem törődött a nagy szívélyességgel. — Azt mondta a biró ur, hogy vegyék kend egy kalapot nékem, mert ez szitának se jó, annyira lyukas. — Mutasd. Gyurkán Péter uram kezébe vette a kalapot, s úgy találta, hogy biz az igen-igen silány állapotban van. Hogy is hagyhatott A KALAP ő a fia fején ilyen rossz kalapot. — Hát majd veszünk holnap a városban egyet. Mondd meg anyádnak, hogy ő is bejön, te meg kérezkedj el a tanítótól, hogy te is bejöhess. A fiú futott újra az utcán végig. Telelármázta a falut, hogy holnap neki uj kalapja lesz! Milyen nagyszerű lesz majd abban a homokot hordani! A tanító nagyon helyeselte a dolgot. — Eredj, fiam, eredj. Rég szükséged lett volna már néked arra. Csak eredj, fiacskám, ha a biró ur mondta. Másnap bementek a városba. Bejárták a kalaposok sorait a nagypiacon, de nem találtak kedvükre valót. Amelyik jó lett volna, az körül volt szegve pántlikával, az meg nem való gyereknek. Amelyiknek meg nem volt körülszegve, abba az volt nyomva: Kukoricza Mihály in London. De mikor Gyurkán Pétert örökké arra tanítják az újságok, hogy csak hazai gyártmányt kell venni, hát akkor nem is adhat pénzt olyan jószágért, ameliyk Kukoricza Mihály londoni műhelyéből került ki, mint ahogy a kalapba be volt nyomva. Ott nem vettek. Elmentek egy másikhoz. Ott minden kalapnak a belső karimája szíjból volt, nem pedig viaszosvászonból. Ott sem vettek. Gyurkán Péter uram már csak úgy izzadt a járkálásban. — Haj, haj — morgá, — de csak nehéz a körültekintő embernek venni valami okos portékát. A felesége egyszer aztán azt tanácsolta, hogy menjenek boltba. No hát, gyerünk a boltba. Ott mindjárt kaptak. Alighogy kirakott előttük a boltos husz-huszoöt darab kalapot, már rögtön találtak benne jót. De meg is kell azt nézni, hogy miként áll a gyerek fején. Fejébe nyomták az uj kalapot, s átküldték az utca túlsó oldalára; messziről könnyebben megláthatja az ember, hogy jól áll-e a kalap vagy sem. Ahogy ott járkál javában a gyerek a túlsó oldalon végtelen büszkeséggel, hát jön a biró. Épp az adófelügyelőnél volt a község dolgában. Valami hátralékjuk volt, amit sehogy sem bírtak kitisztázni. Az adófelügyelő mérgesen (az adófelügyelő mindig mérges) támadt a bíróra, hogy mi lesz már? Spóroljon a község máson. De még máson se tud. Itt van ni, örökké pazarolnak egyre is, másra is, hát természetes, hogy nem jöhet be a hátralék. A bírónak ott kavargott a fejében a “spóroljanak”. — Hát kigyelmetek mit csinálnak itt ebben a boltajtóban? — kérdezte Gyurkán uraiméktól. — Ehol a gyereknek veszünk egy uj kalapot — mondá Gyurkán büszkén. — Ahol viszi a fején a túlsó oldalon. — Kalapot? — mondá elgondolkozva a biró. — Ugyan minek annak a gyereknek uj kalap. Hisz épp tegnap láttam, hogy unosuntalan leverik a fejéről a többi kölykök. Spóroljanak kendtek már egyszer. Minek most annak a fattyunak uj kalap; nem jó neki a régi? Hisz úgyis régi lesz az újból két hét alatt. — Az ám — mondta nagy bölcsen Gyurkán uram, — régi lesz az újból annak a kölyöknek a fején egy rövides kis hét alatt. Az már egyszer igazán igaz. No, hát ne vegyünk. S nem vettek. Hazavitték a fiút a régi kalapban. Jó az annak. Vigasztalásul vettek neki egy krajcáros mézes-50
