Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

mert a tengerpart fejlesztése csak igy képzelhető el. Még hetek sem teltek el és máris hozzákezdtek a bar­­colai móló építéséhez. A kövekre szükség volt a móló építésénél. Né­hány hónap előtt, amikor a citadellát megvette, még mindenki mulatott rajta. Most tisztelni kezdték. Zu­­bovits régóta tudta, hogy Barcolában mólót fognak építeni és ott kövekre lesz szükség. Ha olcsó köveket lehet helyben találni, nem fognak idegenből hozatni. Számítása bevált és komoly összeget keresett. Még néhány hónapot ott élt Barcolában. Akkor kezdett foglalkozni nagy találmányával, a szárazföldi torpedő gondolatával. Egész nap furt-faragott, mérics­kélt. Egy napon elhatározta, hogy találmányát fel­ajánlja Bécsben a közös hadügyminisztériumnak. Azon a napon már csomagolt is és utazott a császárvárosba. Triesztbe éppen akkor érkezett hosszú útról egy gőzös. A hajóról ketrecet toltak le, amelyben villogószemü tigris próbálgatta a hangját. Zubovits érdeklődve né­zegette a vadállatot, majd megkérdezte, eladó-e a bestia? Amikor azt hallotta, hogy igen, alkudott és végül megvásárolta a tigrist. Megkérdezték tőle, hogy ugyan miért is veszi meg a fenevadat, mire magátólér­­tetődő, természetes egyszerűséggel válaszolta: — Jó az ilyen a háznál... A hadügyminisztériumban kitűnt, hogy a száraz­földi torpedó ragyogó ötlet ugyan, de egyelőre még hibái vannak, tovább kell foglalkozni vele. Az osztály­főnöknek, aki a minisztériumban ezt a választ közölte Zubovits-csal, a kapitány át akarta harapni a torkát. A főhivatalnok egész testében reszketett, amikor Zu­bovits eltávozott tőle. .— Ostobák -— sziszegte Fedor, -— majd bosszút állok rajtatok .. . Egyelőre nem távozott Bécsből, hanem lakást bé­relt és jövendő tervein gondolkozott. Először eszébe jutott, hogy reaktiváltatja magát. Ennek a tervnek a sikere legalább is valószínűtlennek látszott, azután, hogy a hadügyminisztériumban ilyen éktelen botrányt rendezett. Tépelődött, mit kellene csinálni. Hamarosan jellegzetes alakja lett Bécsnek. Nemcsak a házban, ahol lakott, hanem az egész utcában tudták, hogy reggelizés után a lakásában szabadon járkáló tigrissel birkózik. Amikor a házmes­ter könyörgött, hogy különös passzióját hagyja abba, mert a ház lakói remegnek a félelemtől, lakonikusan felelt: —- Úgy edzem magam, ahogy nekem tetszik. Kinos feltűnést keltett, amikor lóháton vonult be a Bristol-kávéházba a délutáni uzsonna idején. A vendégek ijedten ugrottak fel az asztaloktól, ő pedig leszállva lováról, letelepedett az egyik ablak melletti asztalhoz és harsány hangon rendelt. Magának sört, lovának zabot. A remegő pincér hozta a sört, lova ott nyeritett asztala mellett. — Mi van a zabbal? — rivallt a pincérre. — Nagyságos ur, az nincs az étlapon ... — Nem érdekel... ha öt percen belül nem lesz zab, széthasítom a maga fejét. Megérkezett a takarmány, Zubovits pedig elé­gedetten kortyolgatott a sörből. Az üzletvezető hozzálépett. — Uraságod nagyon megijesztett minket... — Ugyan miért? — Lóháton méltóztatott bejönni a kávéházba — dadogott az üzletvezető. — A vendégek megijedtek .. . Hiszen tetszik látni. Nálunk nem szokás ... Zubovits tágranyitott szemmel csodálkozott. .— Csak nem követtem el valami hibát? Hiszen sehol nincs kiírva, hogy lóháton nem lehet bejönni a kávéházba ... Az üzletvezető szerényen és megdöbbent zava­rodottsággal mosolygott. — Hát nem irtuk ki, mert eddig még nem volt rá szükség. De mégis, ilyen hatalmas állat. . . — Hja úgy, csak az a baj, hogy hatalmas... Van otthon tigrisem, holnap azon jövök ... Az üzletvezető ijedten tiltakozott. — Akkor már inkább lovon. Zubovits ismerőseinek bevallotta, hogy remek tornának tartja reggelenként a tigrissel való vereke­dést. A kapitány időnként összekarmolt arccal jelent meg, viselve a reggeli testedzés nyomait. Tigrisét úgy felingerelte, hogy az egész nap vadul morgott, várva a másnap reggeli összecsapást. (Folytatjuk) яяя8яваяяняявияяяяяNoявяЕ£а1яяняняяня1завяаегяяяняваяяяявяяяа«яввяя A tévedés Vidéki fürdőhelyre érkezik az utazó, de a telepen, ahol dolga van, minden szálloda szorongásig megtelt Kénytelen végül is megosztani a szobát egy tiroli­­ruhás turistával. Az utazó, mielőtt lefekszik, szigo­rúan meghagyja a szobalánynak, hogy hajnali három órakor keltsék fel. Hajnaltájban fel is keltik, a szürkületben azon­ban, a gyors öltözködésnél az utazó véletlenül a tiroli turista ruháit veszi fel. Lélekszakadva rohan a pálya­udvar felé, de az első kirakati tükör előtt mégis rémül­ten torpan meg. — A gazember — ordítja felháborodottan, — hát nem a tirolit keltette fel helyettem? 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom