Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
mert a tengerpart fejlesztése csak igy képzelhető el. Még hetek sem teltek el és máris hozzákezdtek a barcolai móló építéséhez. A kövekre szükség volt a móló építésénél. Néhány hónap előtt, amikor a citadellát megvette, még mindenki mulatott rajta. Most tisztelni kezdték. Zubovits régóta tudta, hogy Barcolában mólót fognak építeni és ott kövekre lesz szükség. Ha olcsó köveket lehet helyben találni, nem fognak idegenből hozatni. Számítása bevált és komoly összeget keresett. Még néhány hónapot ott élt Barcolában. Akkor kezdett foglalkozni nagy találmányával, a szárazföldi torpedő gondolatával. Egész nap furt-faragott, méricskélt. Egy napon elhatározta, hogy találmányát felajánlja Bécsben a közös hadügyminisztériumnak. Azon a napon már csomagolt is és utazott a császárvárosba. Triesztbe éppen akkor érkezett hosszú útról egy gőzös. A hajóról ketrecet toltak le, amelyben villogószemü tigris próbálgatta a hangját. Zubovits érdeklődve nézegette a vadállatot, majd megkérdezte, eladó-e a bestia? Amikor azt hallotta, hogy igen, alkudott és végül megvásárolta a tigrist. Megkérdezték tőle, hogy ugyan miért is veszi meg a fenevadat, mire magátólértetődő, természetes egyszerűséggel válaszolta: — Jó az ilyen a háznál... A hadügyminisztériumban kitűnt, hogy a szárazföldi torpedó ragyogó ötlet ugyan, de egyelőre még hibái vannak, tovább kell foglalkozni vele. Az osztályfőnöknek, aki a minisztériumban ezt a választ közölte Zubovits-csal, a kapitány át akarta harapni a torkát. A főhivatalnok egész testében reszketett, amikor Zubovits eltávozott tőle. .— Ostobák -— sziszegte Fedor, -— majd bosszút állok rajtatok .. . Egyelőre nem távozott Bécsből, hanem lakást bérelt és jövendő tervein gondolkozott. Először eszébe jutott, hogy reaktiváltatja magát. Ennek a tervnek a sikere legalább is valószínűtlennek látszott, azután, hogy a hadügyminisztériumban ilyen éktelen botrányt rendezett. Tépelődött, mit kellene csinálni. Hamarosan jellegzetes alakja lett Bécsnek. Nemcsak a házban, ahol lakott, hanem az egész utcában tudták, hogy reggelizés után a lakásában szabadon járkáló tigrissel birkózik. Amikor a házmester könyörgött, hogy különös passzióját hagyja abba, mert a ház lakói remegnek a félelemtől, lakonikusan felelt: —- Úgy edzem magam, ahogy nekem tetszik. Kinos feltűnést keltett, amikor lóháton vonult be a Bristol-kávéházba a délutáni uzsonna idején. A vendégek ijedten ugrottak fel az asztaloktól, ő pedig leszállva lováról, letelepedett az egyik ablak melletti asztalhoz és harsány hangon rendelt. Magának sört, lovának zabot. A remegő pincér hozta a sört, lova ott nyeritett asztala mellett. — Mi van a zabbal? — rivallt a pincérre. — Nagyságos ur, az nincs az étlapon ... — Nem érdekel... ha öt percen belül nem lesz zab, széthasítom a maga fejét. Megérkezett a takarmány, Zubovits pedig elégedetten kortyolgatott a sörből. Az üzletvezető hozzálépett. — Uraságod nagyon megijesztett minket... — Ugyan miért? — Lóháton méltóztatott bejönni a kávéházba — dadogott az üzletvezető. — A vendégek megijedtek .. . Hiszen tetszik látni. Nálunk nem szokás ... Zubovits tágranyitott szemmel csodálkozott. .— Csak nem követtem el valami hibát? Hiszen sehol nincs kiírva, hogy lóháton nem lehet bejönni a kávéházba ... Az üzletvezető szerényen és megdöbbent zavarodottsággal mosolygott. — Hát nem irtuk ki, mert eddig még nem volt rá szükség. De mégis, ilyen hatalmas állat. . . — Hja úgy, csak az a baj, hogy hatalmas... Van otthon tigrisem, holnap azon jövök ... Az üzletvezető ijedten tiltakozott. — Akkor már inkább lovon. Zubovits ismerőseinek bevallotta, hogy remek tornának tartja reggelenként a tigrissel való verekedést. A kapitány időnként összekarmolt arccal jelent meg, viselve a reggeli testedzés nyomait. Tigrisét úgy felingerelte, hogy az egész nap vadul morgott, várva a másnap reggeli összecsapást. (Folytatjuk) яяя8яваяяняявияяяяяNoявяЕ£а1яяняняяня1завяаегяяяняваяяяявяяяа«яввяя A tévedés Vidéki fürdőhelyre érkezik az utazó, de a telepen, ahol dolga van, minden szálloda szorongásig megtelt Kénytelen végül is megosztani a szobát egy tiroliruhás turistával. Az utazó, mielőtt lefekszik, szigorúan meghagyja a szobalánynak, hogy hajnali három órakor keltsék fel. Hajnaltájban fel is keltik, a szürkületben azonban, a gyors öltözködésnél az utazó véletlenül a tiroli turista ruháit veszi fel. Lélekszakadva rohan a pályaudvar felé, de az első kirakati tükör előtt mégis rémülten torpan meg. — A gazember — ordítja felháborodottan, — hát nem a tirolit keltette fel helyettem? 35
