Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-04-01 / 4. szám

Mécs László:

A "NAGY NOTESZ"

(Részlet a költő életregényéből.)

Magyarázni kezdtem az első emberpár bűnbeesését (Királyhelmecen), amikor kopogtattak az ajtón. Kinyílt az ajtó s belépett Rácz Pali Móricz Zsigmonddal.

— Milyen meglepetés! Várjatok meg kint, rögtön befejezem az órát.

— Fejezd csak be, mi itt bent megvárunk.

Rácz Palival összenéztünk. Széket hozattam. Leültek. Meg akartam nevettetni Móricz Zsigmondot.

— No mondd meg, Béres Miska, hogy teremtette Isten az első embert?

— Vett az Isten anyagot, kiformálta a testét, aztán ráhuhokált, azért az ember testből és lélekből áll.

A két vendég nevetett, főleg Móricz Zsigmond, aki aztán kivette híres nagy Noteszét s jegyezgetett bele. Ránéztem.

— Bizony Zsiga bácsi, a legnehezebb, leggyötrőbb világtörténelmi, emberi, filozófiai problémák magvait kell itt elvetni gyerekkertecskékben, játékekécskével felszántva és bizony néha bottal boronáivá s gyermekkönnyekkel öntözve. Például a Kozmogóniát, a Jó és a Rossz fogalmát, melyek annyi nemes, nagy emberi agyvelőt meggyötörtek már.

Móricz Zsigmond már nem nevetett. Sőt, nagyon is komoly lett. Egy szép, sudárnővésü nagyobb lányt, Czap Gizellát felszólítottam.

— No Gizikém, mondd el vendégeinknek, hogy az öreg, nyugdíjas doboruszkai papbácsi hogyan magyarázta meg nektek a pokol keletkezését.

— Akkor, mikor Pozsonyban tetszett szavalni?

— Akkor.

— Az úgy volt, — hogy az Úristen először a világot teremtette meg, azután az angyalokat. Az angyalok mind jók voltak és Mihály főangyal vezetésével mind énekelt, kivéve Lucifert és társait Az Úristen rászólt:

— Danúlj, Lucifer!

— Nem danúlok!

Újra mondta neki:

— Danúlj!

— Nem danúlok! — Mikor már harmadszorra se akart danúlni, az Ur odaszólt Szent Mihály főangyalnak:

— Taszajtsd le, Miska!

S Mihály letaszította Lucifert a mennyből és ahova leesett, ott lett a pokol.

Megimádkoztattam a gyereket s a féloldali járdán elindultunk a plébánia felé. A plébániámnak manzárdteteje volt jellegzetes, de a falak alacsonyak voltak, mintha valaki egy paraszti süveget alaposan belenyomná a hordozója fejébe s alig látszik valami a homlokából, — mondotta Móricz Zsigmond, aki mindent alaposan megnézegetett az udvaron, az istállóban és hátul a kertben, melynek elején kazlak voltak.

— Elég rendetlenek! — jegyezte meg Móricz Zsigmond.

— Igen, mert a nyáron itt tartottuk a családi Olympiászt vagyis édesanyám nevenapját. Itt volt három nővérem, a gyerekeket is elhozták a férjekkel együtt s a kazlakról csúszkáltam velük. Nagy kacagás volt pár napig.

Bementünk a szobámba, aztán az ebédlőbe, mert Mariska néni már tálalt. Móricz Zsigmond kezet fogott vele.

— Zsiga bácsi, Mariska néni szétágazó rokonságom egyetlen kálvinista tagja, úgy sógorság révén. Gyerekei már nagyok, ők is vasutasok, mert férje fékező volt tehervonatokon Szatmár és Nagyszőllős között.

Ebéd közben megkérdeztem:

— Tulajdonképen nem is tudom még, minek köszönhetem ezt a látogatást.

Rácz Pali válaszolt:

— Igazában véve én vagyok az oka. Zsiga bácsi tegnap este Ungváron szerepelt és megkért, hogy hozzam el hozzád.

— Köszönöm. De hogy került Ungvárra? Nem olvastam pár napja a lapokat

— A kassai Renaissance-Egyesület felléptette Kassán, aztán hirtelen elhatározással a rendezők elhozták Ungvárra is. Én meg elhoztam ide, mert kíváncsi volt a környékre és rád.

A borsostokány nagyon ízlett Móricz Zsigmondnak, bár keveset fogyasztott mindenből. Sőt, egyetlen pohár bort se fogadott el. Mi Rácz Palival alaposan koccintgattunk a vendég egészségére.

— Erről eszembe jut, Zsiga bácsi, kőszegi szereplésed, ahol engem is felléptetett utánad Kincs István apátplébános a “Leánymamák fiai” és más vidám hangszerelésü regények szerzője.

— Nagyon kitűnő gazdasági kapacitás volt Takarékpénztári vezető is volt. Egész épülettömböket épített egyházközségének.

— Engem is pénzszerzés céljából hívott meg szerepelni, az általa rendezett kultúrestre. Rólad is esett

19