Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-04-01 / 4-7. szám
lásához, a következőkben adott kifejezést érzéseinek: — Ha Napóleon elvtárs mondja, igaznak kell lennie! — És sietve hozzátette kedvenc mondását: — Napóleon tévedhetetlen: Keményebben fogok dolgozni! Időközben az idő nekimelegedett s kezdetét vehette a tavaszi szántás. A fészer, melyben Gömböc tervezgette a szélmalmot, lezáratott s feltehetőleg a tervrajzokat letörölték a padlóról. Minden vasárnap délelőtt tiz órakor volt a munkarend-átvétel a nagy pajtában. Az öreg polgármester koponyáját, mely mostanra már csak csupasz csont lett, kiásták a gyümölcsös kerti gödréből s egy darab fatönkre szúrva a zászló lábánál kapott díszhelyet, tőszomszédságban a puskával. Zászlófelhuzás után az állatoknak el kellett vonulniok előtte, kellő tisztelettel s be a pajtába. Manapság azonban nem ültek össze, mint Gömböc idejében. Napólen Visitóval és egy Minimusz nevű másik disznóval, ki mellesleg tehetséges nótaszerző és költő volt egy személyben, — helyet foglalt az emelvény elején, félkörben a kilenc fiatal vérebbel, — mögöttük pedig a többi disznó helyezkedett el. A többi állat a tágas pajtában velük szemben foglalt helyet. Napóleon felolvasta a heti munka-menetet szenvtelen, katonás stílusban, majd elénekleve az Anglia Barmait, az állatok szétszéledtek. A harmadik vasárnapon, hogy Gömböcöt elűzték, az állatok meglepődve hallgatták Napóleon bejelentését a szélmalom megépítéséről. Arról persze mélyen hallgatott, hogy mi változtatta meg ennyire korábbi felfogását, csupán csak arra figyelmeztette az állatokat, hogy ez a külön feladat komoly munkát igényel: Sőt maga után vonhatja napi fejadaguk csökkentését is. A tervek az építésre vonatkozólag a legparányibb részletekig — készen vannak. Az elmúlt három hétben a disznóknak egy specializállt bizottsága dolgozott a terveken. A szélmalom felhúzása a hozzá szükséges kellékekkel együtt két teljes esztendőt igényel. Ezen az estén Visító kiilön-külön megmagyarázta az állatoknak, hogy Napóleon valójában soha sem ellenezte a szélmalom megépítését. Ellenkezőleg. ő volt az, aki legelsőnek felvetette a szélmalom gondolatát, és az a terv, amit Gömböc a keltető padlójára felvázolt, tulajdonképen Napóleon eltűnt papírjai közé tartozott. A szélmalom tehát Napóleon találmánya volt. — Akkor miért ellenezte annyira a megépítését? — bökte ki valaki. Gaál Béla: FELTÁMADOTT! Fehér ruhában, villámló szemekkel lm angyal áll a fénylő sir előtt És szerteárad győztesen a hangja, Mint Iiusvétunk csengő ércharangja: Feltámadott a Názáreti Jézus, Alleluja — A holtak közt ne keressétek Őt! Harsogjon hála, szálljon égre ének Az áldott mester immár újra él: Hirdessétek ma minden nemzeteknek: Akit latorként bus keresztre vertek, Feltámadott és sugárzó sírjából Alleluja — Uj hajnaloknak ujult fénye kél. Kinek könnye hull: többé már ne hulljon, Uj öröm hangja szálljon szerteszét Jézus sírjából győzelem ragyog fel. Ó jérték ide ujjongó lélekkel S vigyétek el az élet éjjelébe Alleluja — Az ujulásnak húsvéti tüzét. — Miért? ... — és itt Visító nagyon ravaszkás képet vágott. — Az csak Napóleon elvtárs nagyon csavaros cselezése volt. ő csak látszólag, puszta manőverből ellenezte a szélmalom felépítését, hogy annál könnyebben megszabaduljon Gömböctől, aki veszélyes jellem és rosszindulatú valaki volt. Most, hogy Gömböctől megszabadultak, nekifoghatnak az épitkezésnek. Gömböc nem fog többé okvetetlenkedni! Ez — magyarázgatta Visító — nem volt más, mint taktika. — Majd elismételgette egynéhányszor: “taktika, elvtársak, taktika!” s farkát csavargatva ide-oda ugrált boldog, elégedett nevetéssel. Az állatoknak fogalmuk sem volt az uj szó értelméről, de Visító olyan mély nyomatékkai ejtette ki ezt az uj szót és a kíséretében levő három véreb olyan félelmetesen morgott, hogy Visító magyarázatát minden további kérdezősködés nélkül elfogadták. (Folytatjuk) 36
