Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)
1965-04-01 / 4-7. szám
be helyezhetnének egy körfűrészt, egy szecskavágót, egy cukorrépa szeletelőt és egy villany fejőgépet. Az állatok soha ezelőtt ilyesmikről nem hallottak, mivel a farm külterjes gazdálkodást folytatott s csak a legkezdetlegesebb gazdasági gépekkel rendelkezett. Nem csoda hát, ha elragadtatva hallgatták Gömböcöt, ki a fantasztikus masinákról olyan varázsos képet festett nekik, mármint hogy az állatoknak csak a legelőn kellene pihengetniök, vagy hasznos eszmecserékkel élesíteni az elméjüket, amig a gépek mindent elvégeznek helyettük. Néhány héten belül a szélmalom tervét Gömböc teljes egészsében kidolgozta. A mechanikai rész nagy részben Mi*. Jones három könyvéből eredt. Nevezetesen: “Ezer hasznos tennivaló a háztáj körül”, “Mindenki lehet kőmives”, és az “Elektromosság kezdőknek”. Gömböc egy félszert használt dolgozószobául, mely valamikor keltető volt s melynek puha padlójára kitünően lehetett rajzolgatni. Bezárkózva, órákat töltött ott el naponta. Könyvét egy kő segítségével tartotta nyitva s egy krétával, mit csülke rései között szorongatott. Időközben ide-oda ugrált, hol itt, hol ott húzott egy-egy vonalat, s izgatottan röfögött. így kerekedett aztán ki a rajzból egy eléggé bonyolult, kígyózó valami; csuklókarok, fogaskerekek borították be több mint a fele padlót. A többi állatok ugyan mit se értettek az egészből, de mégis elbűvölve nézték. Napjában legalább egyszer meglátogatták Gömböcöt. Még a tyúkok, kacsák is betotyogtak, hozzájárulva a krétázáshoz, ha éppen rájuk érkezett. Csak Napóleon nem mutatkozott: Már a kezdetén is ellene volt a szélmalomnak. Egy napon aztán váratlanul mégis megjelent felülvizsgálni a tervet. Nehézkesen körüljárta, a legkisebb részletét is szemügyre vette, tüsszentett egyszer-kétszer, majd ott állt egy kis ideig, a szeme sarkából mérlegelve a távolságot s aztán váratlanul felemelte a lábát és végigpisilve a tervezetet, egy szó nélkül kisétált a dolgozószobából. A farm két pártra oszlott a szélmalom dolgában. Gömböc nem tagadta, hogy megépítése igen nehéz dolog lesz. Követ hordani a fal felépítéséhez, fát a malom lapátjaihoz, s aztán a dinamók, a kábelek! (Azt, hogy mindezeket honnan szerzik be, arról nem nyilatkozott.) De kijelentette, hogy a munka egy év alatt befejeződik. S még azt is hozzáfűzte, hogy az állatok munkamegtakarítás szempotjából csak heti három napot dolgoznának. Napóleon viszont azt állította, hogy a jelen pillanatban semmi sem olyan fontos, mint több élelem begyűjtése, s ha most az idejüket a szélmalomra pocsékolják, éhen fognak pusztulni. Az állatok két pártra szakadtak, egy-egy jelmondattal zászlójukon — “Szavazz Gömböcre és a három napra”, s “Szavazz Napóleonra és a teli jászolyra”. Egyedül csali Benjámin maradt párton kívüli. Ő egyformán nem hitt az élelem bőségében s a heti háromnapos munkahétben. Malom vagy nem malom — mondotta, — az élet ezután is úgy fog menni, mint eddig ment; rosszul! A szélmalom vitákon túl, itt volt a farm megvédésének a problémája is. Azt teljes egészében realizálták, hogy a Marhafélszeri Csata veszteségét az emberek nem fogják annyiban hagyni. Valószínűleg újabb, hathatósabb kísérletet tesznek a farm visszaszerzése érdekében. Annál is inkább, mert vereségük hire országszerte elterjedt s a szomszédos farmok állatai egyre rakoncátlanabbak lettek. Mint már lenni szokott, Gömböc és Napoleon ezen a téren sem értett egyet. Napóleon szerint fegyvereket kellene gyártaniok s megtanulni azok kezelését. Gömböc szerint viszont több galambot kellene útnak inditaniok a sikeresebb lázitások érdekében. Az egyik azt állította, ha önmagukat képtelenek lesznek megvédeni, a bukás elkerülhetetlen; a másik meg azzal érvelt, hogy ha mindenütt forradalom lesz, ki ellen védekezzenek? Az állatok előbb Napóleont hallgatták meg, majd Gömböcöt és képtelenek voltak eldönteni, hogy melyiknek van igaza: ilymódon mindig annak helyeseltek, akinek a beszédét éppen hallgatták. Végül is elkészült Gömböc terve. Az elkövetkező vasárnapon szavazásra került a sor: neki fogjanak-e a szélmalom felépítésének, avagy se? Miután az állatok összesereglettek a nagy pajtában, Gömböc felállott és nekikezdett érve felsorakoztatásához, nem törődve a birkák zavartkeltő bégetésével. Utána Napóleon válasza következett. Csendesen csak annyit mondott, hogy a szélmalom badarság és ajánlja, hogy senki se szavazzon rá. Elmondva e pár szót, mely nem igen tartott tovább harminc másodpercnél, azonnal le is ült, mint akinek teljesen közömbös, hogy mit fog eredményezni a felszólalása. Ekkor Gömböc talpra szökött s a bégetni kezdő birkákat tulharsogva, szenvedélyes beszédbe kezdett. Mindezideig az állatok úgy felefele arányban szimpatizáltak a szélmalom gondolatával, de Gömböc ékes-szólása egyre több hivet szerzett. Ragyogó színekkel ecsetelte a szebbnélszebb képeket az eljövendő állat-farmi életről, ha majd az állatok vállát nyomó nehéz munka könynyebbedni fog a szélmalom jóvoltából. Képzelete 34
