Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-10-01 / 4. szám

megfőzni, vagy megfőzetni az ebédet, beosztani a házi elvégzendőket és irányitant — ha van — az alkalmazottat.

A fiatal háziasszony, aki most ment férjhez és tele van ötlettel, kedvvel, szeretné saját elgondolásait megvalósítani és nem a régi, megszokott utakon haladni. Szeretne hatáskört kapni, asszony! rangjának megfelelően. A két ellentétes érdek, a két különböző felfogás összeütközött és gyűlölködés, veszekedés volt az eredmény. Ahelyett, hogy egymásnak segítettek volna anyós és meny, megmérgezték egymás életét és megmérgezték a férj életét is, aki ha hozzáfordultak bíráskodás végett, nem tudta maga sem, hogy kinek adjon igazat. Ha a felesége álláspontját védte, akkor az édesanyját bántotta meg, ha az édesanyjának adott igazat a felesége duzzogott. Szegény férj, mit tehetett mást, nem válaszolt semmit, s amint lehetett, megszökött a családi otthonból, kávéházban, körben vagy egyebütt keresve azt a békességet, amit odahaza nem talált meg.

Ilyen volt régente a családi élet ott, ahol anyós és meny együtt lakott. Ehhez járult még — ha gyerek született — a két különböző nevelési elv, aminek levét mindig a szegény kis újszülött itta meg, akit felváltva neveltek, hol a régi “jó lesz neked úgy picikém, ahogy az én gyerekeimnek volt” elv alapján, hol “alkalmazkodjunk az uj szellemhez” rendszer szerint.

Ma is létezik az anyós és meny probléma, de ma teljesen megváltozott beállitásban. Ha ma fiatalok és öregek együtt laknak, megszűnik a féltékenykedés a háztartás birodalma felett. A mai fiatalasszonyok nagyrésze ugyanis kénytelen dolgozni, hogy férje és az ő keresetéből fedezzék a megélhetés költségeit és igy valójában nincs is ideje arra, hogy a háztartásával foglalkozzon. A fiatal asszony reggel irodába, műhelybe, üzletbe siet, s este fáradtan jön haza. Ha nincsen megbízható alkalmazottja, bizony elég gond és külön munka, fáradság számára a háztartás vezetése. Ilyenkor a háztartás nem hasonlítható ahhoz a jól megolajozott géphez, amelyben minden csavar a helyén van. Nem. Ilyenkor a gépben állandó kisebbnagyobb hibák vannak, amelyek végül is a házasságra is kihatnak.

Imre dúsgazdag volt és csillogó fénnyel vette körül hitvesét, Kanizsay Dorottya első férjét sohasem tudta elfelejteni. Mert mig Geréb Péter természete teljesen hozzá tudott igazodni Kanizsay Dorottya egyéniségéhez, Perényi Imre homlokellenkező embertipust képviselt.

Kanizsay Dorottya alázatosszivü, szerény volt. Perényi Imre pedig büszke, önmaga érdekeit néző, gőgös nagyur. Kanizsay Dorottya mintaképe volt a szelíd, szeretőszivü, türelmes asszonyoknak. Perényi Imrét pedig indulatosnak, hirtelenharagunak ismerték kortársai. Haragja és türelmetlensége egész az ingerlékenységig fokozódott hosszas betegeskedése alatt.

De ellentétes természetükön kívül csorbította még házasságuk boldogságát a két Perényi fiú is. Kanizsay Dorottya házasságának első percétől kezdve meleg szeretettel fordult a két árván maradt fiú felé. Isten őt magát nem áldotta meg gyermekkel. Szeretetre vágyó, szeretet után sóvárgó lelke tehát a fiuk felé hajolt. De azok csak a mostohaanyát látták benne. Soha szeretettel nem közeledtek feléje és nem volt számára barátságos szavuk. Maga a király is megemlítette, hogy Kanizsay Dorottya mennyi szeretettel veszi körül mostohafiait s azok nem mutatnak iránta szeretetteljes magatartást.

Mindezek megkeserítették házasáletét. De sok bánata és szomorúsága csak fokozódott, amikor férje megbetegedett. Perényi Imrét már régóta kínozta a kösvény. 1508-ban baja annyira súlyosbodott, hogy már járni sem tudott, csak hordszéken vitette magát. Fájdalmait nem tudta elviselni, ideges türelmetlensége állandóan fokozódott. Egyik esztendőt töltötte a másik után kínos szenvedésekkel telve. Felesége önfeláldozóan ápolja s állandóan ott tartózkodik mellette. Ebben az időben sokat szenved ő maga is és sokat sir. De azért változatlanul kedves a beteggel szemben s annak türelmetlenségét, néha egészen elviselhetetlen indulatkitöréseit a legnagyobb béketüréssel fogadja.

Tizenegy évig kínlódik Perényi Imre. 1519-ben február 5-én meghal feleségének karjai között. Kanizsay Dorottya igy másodszor özvegyen marad.

Urának fényes temetést rendez. Lajos király is ott van a temetésen és az egész ország szine-java. Fényes diszmenetben viszik az elhalt nádor holttestét a Dunán át. Tőketerebesen, a Perényiék ősi birtokán temetik el a Szent Párlól nevezett templomban, s lelkiüdvéért misét mondattatnak.

Férje halála után még nagyobb szeretettel fordul a Perényi fiuk felé, de azoknál nem talál szeretete viszonzásra. Ellenkezőleg, apjuk öröksége miatt perlekednek az özvegygyei és számos keserű órát szereznek számára. Magányosan, árván éldegél, csak az ismerősök és testvéreinek családja marad meg számára. Visszavonult életet is kezd. Már nem keresi fel olyan gyakran kedvelt embereit. De a birtokokkal járó gond is lefoglalja. Mindazt, amit átélt Geréb Péter halála után, újra egyszer rájuk pirít, ha valamelyiket mulasztáson éri. Maga át kell élnie. Védelmeznie kell jussát és harcba kell szállnia a várispánokkal, kapitányokkal. Szigorú kézzel tartja őket és nem intézi birtokainak ügyét és maga tárgyal birtokainak várispánjaival, kapitányaival. Amilyen jószúü és elnéző szegényeivel szemben, olyan erősen megköveteli birtokainak kezeőitől a pontos kötelességteljesitést.

46