Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-10-01 / 4. szám
Másodszori özvegységében visszagondol Geréb Péterrel töltött házasságának szép napjaira. Imádkozik lelki üdvéért és mikor csak lehet, áldoz emlékének. Felkeresi sírhelyét. Drága miseruhákkal, ezüst kegyszerekkel látja el a kis kápolnát. Miséket mondat lelki üdvéért és uj alapítványokat létesít, hogy emlékének adózhasson. Aztán egy szokatlan kéréssel fordul II. Lajos királyhoz. Azt kéri, engedné meg a király, hogy a Geréb és Kanizsay címert egyesíthesse. A király szívesen enged kérésének. “. . . megindittatva — irja a király cimeradományozási oklevelében — attól a nagy szerénységtől és áhítattól, állhatatosságtól, őszinteségtől, hűségtől, vallásosságtól s a legszebb erények nagy számától, amikkel Kanizsay Dorottya aszszony tündöklik s ami őt a női nem ékességét illetőleg a letűnt idők nagy alakjaival is összehasonlíthatóvá teszik: megadjuk neki a kért cimerbővitést.” Ugyanebben a cimeradományozási oklevélben egész bőven kifejti, milyen okok indíttatták Kanizsay Dorottyát arra, hogy ezzel a cimerengedélyezéssel a királyhoz forduljon. Úgyszólván nagy vonalakban egész életét leírja. Elmondja, hogy első férje halála után Perényi Imrével kötött házasságot, aki őt élete végéig nagy tiszteletben, fényes és főúri módon tartotta. Perényi Imréhez igaz feleség módjára viselkedett, s midőn Perényi Imre meghalt, annak első házasságából származott két fiát éppen olyan szeretettel támogatta £s tisztelte, mint még férje életében. Elmondja ez a királyi diploma, hogy első férjével, Geréb Péterrel, a nádorral is, példás életet élt, életük példásan szép volt és Geréb Páter nádor nagy javakat hagyott rá, A kegyelet és az emlékezés indította most Kanizsáay Dorottyát, hogy a Geréb-cimert a Kanizsayak ősi címerével egyesíteni kívánja. S mert ez a “kívánság is a szeretet forrásából fakad és a leghálásabb szív melegéből sugárzik ki”, kérését a király nem tagadhatja meg. Ilyen királyi levéllel nem minden asszony dicsekedhetett. Nem az ő korában élők, de még azok sem, akik századokkal előtte és utána éltek. A királyi diplomák, ha kiemelték a megajándékozottak egyik-másik jótulajdonságát, ennyi dicsérettel, magasztalással nem halmoztak el senkit. S asszonyokat még kevésbbé. De Kanizsay Dorottya olyan volt, mint amilyennek őt a királyi engedélylevél feltüntette. Legalapvetőbb tulajdonsága a szerénység és alázat. Ő, aki a trónok magasságában volt, fény és disz között élt, alázatosabb volt a legszegényebb szolgálóleánynál is. Az életében nyert jókért nem győz eléggé hálát adni Istennek. Azokban a kevésszámú levelekben és Írott maradványokban, amelyek Kanizsák Dorottya írásával maradtak az utókorra, itt is, ott is megtaláljuk hálaadó szavait. “Isten és a Szüzanya különös jóságát számtalanszor érezem. Az ő kegyelmüknek köszönhetem, hogy árva állapotomból kétizben nádorispánné méltóságra emelkedhettem” — irja feljegyzéseiben s leveleiben. Amit Istentől nyert, azért jótékonykodással akar fizetni. Hatalmas birtokain élő szegényeken, nyomorgókon mindenkor segít. Rendeletet ad ki, hogy bárhol szegény, ruhátlan gyermeket és árvákat csak tudnak is, azokat ruházzák fel. Sok embert számláló szolgálóleányaival reggeltől estig varrat. S az általuk elkészített ruhákkal megsegíti azokat, akiknek Isten nem juttatott eleget. Ott, ahol a fiatalasszony a házon kívül dolgozik, szinte ideális megoldás az öregek és fiatalok közös háztartása. Itt nem lehet szó háztartási és konyhai féltékenykedésről, mert a fiatalasszonynak nincs rá ideje, hogy beleszóljon a háztartásba és egyenesen hálás azért, ha az anyós ellátja a ház minden gondját, úgyhogy nincsen semmi fennakadás. A békességen túl nagy anyagi segítséget is jelent, ha az anyós vezeti a háztartást, beosztóbb, gondosabb és megértőbb, mintha csak az alkalmazottra van minden bízva. A háztartás itt újra jól megolajozott gép, minden kerék, csavar a helyén, s .amellett az anyósnak is megvan a hatásköre, amely 'kielégíti, nem érzi magát felesleges, hiábavaló személynek, aki csak teher a házban. Természetes, hogy még ilyen esetekben is előfordulnak súrlódások a fiatalok s öregek között. Hiszen most is egy nemzedék választja el őket, s ízléseik, vágyaik, hajlamaik nagyon különbözők. Azonkívül az öregek szívesen gyakorolnak kritikát a fiatalok felett, a fiatalok pedig ezt nem szívesen viselik el. Berzenkednek, lázadoznak, s ha nem is mennek ma a fiatalasszonyok panasszal a férjhez, s nem kérik, hogy legyen bíró a családi vitában, akad itt is, ott is nézeteltérés, titkos duzzogás. Hogyan lehetne ezeket elkerülni? Semmi esetre sem úgy, hogy azt kívánjuk az öregektől, hogy ők alkalmazkodjanak a fiatalokhoz. Az öregek már belerögződtek az ő szokásaikba, s nem tudnak azon változtatni. A fiatalok kötelessége, hogy tapintattal, jóakarattal igyekezzenek kikerülni a súrlódásokat. Ha a fiatalasszony tudja, hogy anyósa nem, szereti a vendégeket, fogadja őket lehetőleg olyan időben, hogy lehetőleg a legkevésbbé zavarja vele az öregeket. Ne akarja a saját nézeteit s felfogását rákényszeríteni az anyósára s ha nem tud vele egy véleményen lenni, tapintatosan hallgasson, vagy terelje másra a szót. Igaz, nehéz dolog ez az állandó önfegyelem, tapintat és tekintettel levés még az otthonban is, de megéri. Megéri, mert igy kellemes, kiegyensúlyozott életük lesz, a háztartás gondjai nem nehezednek a fiatalasszony vállára, szabadabban járhat, 47
