Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-09-01 / 3. szám
George Orwell: ÁLLATFARM Lampért Géza: A közlést engedélyezte: Ai Heath and Co. Ltd.. London. (A könyvben szereplő “magyarositott” nevű karakterek.) Bluebell — Bodri. Jessie — Kapard ki. Pincher — Fogd meg. Boxer — Vasgyuró. Clover — Fáni. Snowball — Gömböc. Squealer — Visító. Pinky — Rózsaszín. Helységnevek: Animál farm -- Allatfarm. Foxwood — Rókás farm. Pinchfield — Szorító farm CSAK AZÉRT... Virág itt csak azért nyíljon, Arany kalász azért ringjon, Szerelmetes csókos ajkon Csók üdvöt csak azért adjon. Nádfödeles kicsi házban, Kúriában, palotában Bölcső itt csak azért rengjen, Nóta, pohár azért csengjen, — Csak azért!... Aki magyar, tudja: mért! Hűnek szivet azért tárjunk ... Hűtlent azért sújtson átkunk! Azért forrjon szivünk vágya, Azért esdjen imádsága ... Az agyunkba', a markunkba’ Azért égjen kemény munka. Azért álljon készen kardunk, Azért éljünk, azért haljunk! Csak azért! ... Az Isten is tudja: mért! Sugar Candy Mountain-Süveg-cukor Ország. I. A Manor Farm tulajdonosa Mr. Jones bezárta a csirkeólakat éjszakai nyugovóra, de ittasságában a csapóajtókról már megfeledkezett. Viharlámpájának körbetáncoló fényében botorkált keresztül az udvaron, a farmépület hátsó ajtajánál lerugdosta sárcsizmáit, még egy utolsót húzott a mosogató konyhában tárolt sörösbutykosból és elindult a hálószobába, ahol Mrs. Jones már jóízűen hortyogott a közös ágyban. Abban a pillanatban, hogy a hálószobái fény kialudt, a farmépületekben izgatott mocorgás és jövés-menés kezdődött. A nap folyamán körbejárt a hir, hogy az öreg Polgármester, az érdemes Középnemes-Fehér kandisznó a megelőző éjjel egy olyan különös álmot látott, amit a többi állatokkal is közölnie kell. Megegyeztek abban, hogy a nagy pajtában fognak találkozni valamennyien, mihelyt Mr. Jones eltűnik a láthatárról. A vén Polgármester (ahogyan maguk között nevezték, noha a becsületes neve Willington Szépe volt) oly nagy tekintélynek örvendett a farmon, hogy mindenki hajlandó volt egy órácska alvási időt elveszíteni, csakhogy fültanuja lehessen érdekes álmának. A nagy pajta egyik végében, a függőlámpa alatt egy hevenyészett emelvényen, szalma derékaljon heverészett a Polgármester ur. Tizenkét éves volt s az utóbbi időben ugyancsak nekitokásodott, de még mindig elég fejedelmi tartásu maradt; bölcs és bizalomgerjesztő kinézéssel, ama nagyfontosságu tény ellenére is, hogy agyarait emberi kéz még soha le nem vágta, így trónolt hát ott, jóval előbb a többi állatok szállingózásánál, kiknek mindegyike a természetének megfelelően helyezkedett Ady Endre: EGY ÓCSKA KONFLISBAN Királyném, kigyultak a lángok, Aranyos hintónk Íme, száll, Ma a nép közé vegyülünk el, Te a királyné s én a király. Lásd ez a fényes kocsitenger, A villámfényes fák alatt Mi érettünk hullámzik, fénylik, Hogy téged s engem lássanak. Királyném, bocsásd le a fátylad: Ma este kegyosztók leszünk. (Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk.) Királyném, megölnek a vágyak. Sohse vágyott, mint te meg én, Földi pár úgy az élet-csucsra És sohse volt még ily szegény Vágy, élet és sugár a lelkünk És utunk mégis koldus-ut. Jogunk van minden fényességhez, Amit az élet adni tud, Király vagyok és te királyné, Hát trónunk sohse lesz nekünk? (Döcög, döcög az ócska konflis És mi sápadtan reszketünk.) 7
