Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-09-01 / 3. szám

“GYŰLÖLET ÉS BOSSZÚ A MAGYAR ÉS TÖRÖK KÖZÖTT.”

' Kultúrát és vallást, mint törökellenes motivumo- Kát átszőtte a nemzetiség, az egy néphez való tartozás oldata, mely mint alább látjuk, a végvári szolgálatban, a társadalom minden osztályát egybefogta. A magyar védekezés ellenálló erejét ez az érzés hevíti fel, s benne, mivel a nemzet családi és rokoni öntudato kon is épül fel, ez utóbbiak is nagy szerepet visznek. A század második felében már alig van család, mely török harcban elesett tagokat, török rabságban elsenyvedteket ne siratna, mig a Mohácsot látott első generáció mindegyre a régi, dicső Magyarország helyreállításáért küzd, szemei előtt soha el nem homályosodván Mátyás dicsőségének, a magyar nagyságának emléke, addig a második nemzedék, mely már nem látta személyesen a nagy Magyarországot, elsősorban a vérbosszúért harcol, az atyáit ért sérelmeket és a magyarság régi országából való kivettetését akarja megbosszulni” .. . “Az ilyenek vagyonukat, családi birtokukat, őseik sírboltját keresik szablyájukkal, mely immár egyetlen tulajdonuk s melyet többé pihenésre le nem eresztenek. Még keserűbb ellenségei a töröknek azok, kik egyenesen atyjuk haláláért keresnek bosszút a hitetlen törökön, engesztelödés. egyesség, békés egymás mellett élés ezekre teljességgel elfogadhatatlanok.”

"Magasabb kultúra, keresztény valiás, családi hagyomány és vérbosszú, irredenta-törekvés a régi birtokáliomány visszaszerzésére, mindezek együttesen szilárdítják meg azt a védsövényt, mely a XVI. században kemény, páncélos magyar derekakból áll össze a kereszténység védelmére.”

' A fogságban nemest és nem nemest a török egyformán leaíázó büntetésekben részesített, minden magyart, ha csak át nem tért, egyképen rabszolgává tért. Ezt ismerve, nem fogunk magyarországi basák magyarnyelvű leveleiben őszinte magyarbarátságra akadni, mert egyrészt ezen leveleknek zamatos magyarsága nem a basáké, hanem az íródeákoké, kik renegát magyarok voltak, Debrecenből, Komáromból, Szebenből, másrészt pedig a magyarbarátság kifejezéseit politika sugalmazta nekik. Az atyafiságos kifejezések álnokságát maga az egyik török-magyar deák, Szepesi Gergely, Húszéin bég leplezi le, mikor saját maga ir titkos levelet magyart kapitánynak: ... török hitűnek ne higyjetek; vegyétek eszetekben magatokat, hogy török soha hatalmával semmit nem vett, hanem csalárdságával. Erősen vigyázzatok, hogy meg ne csalatkozzatok. Elevent ne fogjatok, mind vágjátok le! Általában ezek a magyarnyelvű levelek, melyek közt a budai basáktól valók, politikai fontossággal is birnak, diplomáciai természetűek s bennük a magyaros, atyafiságos kifejezések a tárgyalás menete szerint változnak át

minden átmenet nélkül brutális fenyegetésekre és szidalmakra. Udvariasság és káromlás azonban ugyanazon célt szolgál: a török császár hatalmának terjesztését, fenntartását, a magyar rabszolgaság állandósítását.”

“A KERESZTÉNY SZOLIDARITÁS TUDATA.”

“A magyarság mindvégig érezte az európai közösséget, melyet a kultúra és vallás alkot, s mely a XVI. században még valóban uralkodik a tömegek, ha nem is a fejedelmek, a politikusok lelkén. Ezt fejezi ki a Verancsics-Zay követségben, 1555-ben Zay Ferenc, töröktől elüldözött földnélküli nemes ur, huszárkapitány, mikor Konstantinápolyban a díván végén a nagyvezir újra előveszi csábításait: Te magyar vagy, ti magyarok miért nem nyugodtok meg, a német disznóktól térjetek át végre a hatalmas császárhoz; fejemre esküszöm, egész Magyarországot megkapjátok szandsákságban: a királytok úgysem törődik veletek, a németek jobban gyűlölnek benneteket, mint minket; okosabb lesz, ha mi, magyar és török, a német disznót kétfelől mészároljuk, most úgyis neki arattok és szüreteltek! Erre Zay válaszában jobban kifejezte a század értelmét, mint történeti könyvek kötetei: Nem helyes ez a beszéd, mert igaz ugyan, hogy a nyelvnek varietása megkülönbözteti a németet, spanyolt, olaszt, franciát. csehet, lengyelt, magyart, de egy és ugyanazon vallás köt össze bennünket, mert mindnyájan ugyanazon Istent hisszük!”

"A keresztény szolidar;tás ez erős tudata tartotta fenn ezt a vérző kis magyarságot, hogy a balkániak mintájára le ne feküdjék hid gyanánt a Nyugat meghódítására induló kalifa lábai alá. Keresztény szolidaritás és nemzeti érzés adott nekik erőt. ők voltak akkor Európa hívei, a jó európaiak, kiknél jobb nem volt és a nemzeti eszmének harcosai, mikor az nyugati területeken még alig élte gyermekkorát. Az üldözött magyarság egybeforrva, lélegzetfojtva nézi egy-egy vár ostromát, sikerül-e a pogányt feltartóztatni, visszaüzni. A korábbi feudális és területi különbségek a török védelem hatása alatt tűnnek el a csonka ország ilyenkor egy szívvel érez és egy akarattal kíván.’

*

Ezeket irta Szekfü Gyula történelemtudós. Érdemes olykor visszanéznünk Nemzetünk múltjába és elgondolkozni n Jelenen, amelyet megkapunk, ha egyes szavakat, neveket, vagy kifejezéseket a mai nevekkel, szavakkal és kifejezésekkel felecserüljük.

Ezt a cserét az olvasóra bízzuk.