Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-09-01 / 3. szám

VEZÉRLŐ FEJEDELEM (Hatvan évvel ezelőtt rendelte el Ferenc József, hogy Rákóczi Ferenc hamvait Törökor­szágból haza vigyék.) Két évszázaddal ezelőtt halt meg számkivetésben, utolsóként a bujdosók közül, Mikes Kelemen, Rákóczi Ferenc Íródeákja. A történetírók, ha szép, meleg vonást akarnak beleszőni Rákóczi élettörténetébe, az ő leveleihez fo­lyamodnak, ahonnan gyermeki ragaszkodás, szeretet szólal meg, mikor a Fejedelemről ir. Ifjú életének lel­kesedésével kezdi szolgálatát Rákóczi mellett és szám­kivetésében is mellette marad, pedig gazdája küldi, hogy menjen haza Zágonba, hiszen az élet még előtte van. Itt az emigrációban minden magyarnak el kellene olvasni legalább egyszer egy esztendőben Mikes Ke­lemen leveleit, hogy gondolkozzunk rajta, miben egye­zett és miben különbözik a két emigráció sorsa. A legnagyobb különbség az, hogy annak az emigráció­nak volt egy vezérlő lelke, akihez minden egyes ma­gyar bizalommal fordult. Volt vezérlő lélek, bár ő sem tudott eredményt elérni, használni a benne remény­kedőknek és szabadulására lenni az otthoniaknak. Ő volt a mécses, mely köré gyülekeztek a sötétben bo­lyongó magyarok, ő táplálta hittel, bizakodással őket, pedig hányszor volt keserű a lelke csalódások, hitsze­­gések miatt. Tudta azt, hogy akkor hal meg a szám­kivetett, amikor leikéből kialszik a reménység, amikor a hit utolsót lobban. A 48-as szabadságharc leverése után is volt egy vezére az emigrációnak, Kossuth Lajos, aki 45 évig irányította szellemileg a szabadságharc emigránsait, és akiben reménykedtek még az otthoniak is az elnyo­matás alatt. A mostani emigrációnknak nincs ilyen vezérlő egyénisége, akit a magyarság egységesen elfogadna vezetőnek. Ellenségeink igyekeznek azon, hogy ne is legyen, ha mégis akadna kiváló tehetségű vezető, akkor próbálják az ellentábor gyűlöletét ráuszítani, és “leszoktatni” arról, hogy az emigránsokat segítse, irányítsa, bátorítsa. Hány kezdeményezés ment igy tönkre, hány jószándéku magyar lelke lett emiatt el­keseredett és hány ember becsületét rágták világré­szeken keresztül, nehogy véletlenül segíthesse a többi elesett magyart. A mi emigrációnkat egyesek elnevezték Mind­­szenty emigrációnak, bár Mindszenty nincs idekint, közöttünk, csak az önkéntes fogságából jön felénk a biztatás, hit és remény gyújtás: bizzunk, tartsunk ki Isten és Hazánk mellett, mert az idő minket igazol, nekünk dolgozik. Sajnos őt nem akarják egységesen el­fogadni a kint élők sokasága szellemi vezérnek, mert megfertőzte a hamis propaganda egyesek lelkét, vagy pedig az illetők nem is akarják igazán Magyarország sorsának jobbrafordulását. Az emigrációban nincs hely a marakodásra az egyként jót akaró magyarok között, hiszen akkor az eilenség örül csupán a széthúzásnak. Ne marjuk egy­mást ezért a kérdésért, hanem mindenki teljes erejé­ből küzdjön a kinti és az odahazai testvéreiért, aho­gyan az eddigi emigráns vezér-lelkek tették: önzetle­nül, önmagukat feláldozva, reményt gyújtva mások­ban. Két évszázad messzeségéből is fényesen ragyog felénk Rákóczi Ferenc, Vezérlő fejedelem alakja, aki osztozott emigráns sorsban embereivel, pedig ha leteszi a hüségesküt, akkor még hatalmas birtokait is vissza­kapta volna. Hánynak csak a régi husosfazék jelenti a hazát, és csak a nyugdij-remény tart életet benne, pedig a Haza nem fejőstehén — ahogyan Teleki Pál oly találóan mondotta, — hanem Édesanya, akit sze­retni, becsülni kell még szegény sorsában is és nem szabad kihasználni, hanem kötelességünk megsegíteni. A Vezérlő Fejedelem felíratta a zászlókra: Pro Libertate, és ő ezért nemcsak harcolt a csatatéren, ha­nem diplomáciai vonalon, összeköttetésein keresztül az emigrációban mindent megtett. Mennyi alkalom, hogy jóbarátokat szerezzünk a magyar ügynek, össze­köttetéseket olyan politikusokkal, akik segíteni tudnak problémáink megoldásában. Mennyi alkalom a helyes tájékoztatás elhelyezésére idegen nyelvű sajtóban, megcáfolni a helytelen, hamis adatokat, amiket évti­zedek óta töménytelenül helyeznek el a lapokban, könyvekben ellenségeink. Mindenki önzetlenül tegye ezt a maga posztján, ki New Yorkban, ki Los Ange­lesben, ki Rómában, ki Ausztráliában, ott ahol él és ott ahol az érdeklődés felénk fordul. Ne sértse érzé­kenységünket, ha esetleg más megelőzött ebben. Egészítsük ki az esetleg hiányos adatokat másoknál, de ne csépeljük, bántsuk honfitársunkat idegenek előtt. Rákóczi szellemében, az ő vezérlete alatt küzd­­jünk az emigrációban a magyar ügyért -— Pro Liber­tate. Kótai Zoltán. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom