Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-09-01 / 3. szám
VEZÉRLŐ FEJEDELEM (Hatvan évvel ezelőtt rendelte el Ferenc József, hogy Rákóczi Ferenc hamvait Törökországból haza vigyék.) Két évszázaddal ezelőtt halt meg számkivetésben, utolsóként a bujdosók közül, Mikes Kelemen, Rákóczi Ferenc Íródeákja. A történetírók, ha szép, meleg vonást akarnak beleszőni Rákóczi élettörténetébe, az ő leveleihez folyamodnak, ahonnan gyermeki ragaszkodás, szeretet szólal meg, mikor a Fejedelemről ir. Ifjú életének lelkesedésével kezdi szolgálatát Rákóczi mellett és számkivetésében is mellette marad, pedig gazdája küldi, hogy menjen haza Zágonba, hiszen az élet még előtte van. Itt az emigrációban minden magyarnak el kellene olvasni legalább egyszer egy esztendőben Mikes Kelemen leveleit, hogy gondolkozzunk rajta, miben egyezett és miben különbözik a két emigráció sorsa. A legnagyobb különbség az, hogy annak az emigrációnak volt egy vezérlő lelke, akihez minden egyes magyar bizalommal fordult. Volt vezérlő lélek, bár ő sem tudott eredményt elérni, használni a benne reménykedőknek és szabadulására lenni az otthoniaknak. Ő volt a mécses, mely köré gyülekeztek a sötétben bolyongó magyarok, ő táplálta hittel, bizakodással őket, pedig hányszor volt keserű a lelke csalódások, hitszegések miatt. Tudta azt, hogy akkor hal meg a számkivetett, amikor leikéből kialszik a reménység, amikor a hit utolsót lobban. A 48-as szabadságharc leverése után is volt egy vezére az emigrációnak, Kossuth Lajos, aki 45 évig irányította szellemileg a szabadságharc emigránsait, és akiben reménykedtek még az otthoniak is az elnyomatás alatt. A mostani emigrációnknak nincs ilyen vezérlő egyénisége, akit a magyarság egységesen elfogadna vezetőnek. Ellenségeink igyekeznek azon, hogy ne is legyen, ha mégis akadna kiváló tehetségű vezető, akkor próbálják az ellentábor gyűlöletét ráuszítani, és “leszoktatni” arról, hogy az emigránsokat segítse, irányítsa, bátorítsa. Hány kezdeményezés ment igy tönkre, hány jószándéku magyar lelke lett emiatt elkeseredett és hány ember becsületét rágták világrészeken keresztül, nehogy véletlenül segíthesse a többi elesett magyart. A mi emigrációnkat egyesek elnevezték Mindszenty emigrációnak, bár Mindszenty nincs idekint, közöttünk, csak az önkéntes fogságából jön felénk a biztatás, hit és remény gyújtás: bizzunk, tartsunk ki Isten és Hazánk mellett, mert az idő minket igazol, nekünk dolgozik. Sajnos őt nem akarják egységesen elfogadni a kint élők sokasága szellemi vezérnek, mert megfertőzte a hamis propaganda egyesek lelkét, vagy pedig az illetők nem is akarják igazán Magyarország sorsának jobbrafordulását. Az emigrációban nincs hely a marakodásra az egyként jót akaró magyarok között, hiszen akkor az eilenség örül csupán a széthúzásnak. Ne marjuk egymást ezért a kérdésért, hanem mindenki teljes erejéből küzdjön a kinti és az odahazai testvéreiért, ahogyan az eddigi emigráns vezér-lelkek tették: önzetlenül, önmagukat feláldozva, reményt gyújtva másokban. Két évszázad messzeségéből is fényesen ragyog felénk Rákóczi Ferenc, Vezérlő fejedelem alakja, aki osztozott emigráns sorsban embereivel, pedig ha leteszi a hüségesküt, akkor még hatalmas birtokait is visszakapta volna. Hánynak csak a régi husosfazék jelenti a hazát, és csak a nyugdij-remény tart életet benne, pedig a Haza nem fejőstehén — ahogyan Teleki Pál oly találóan mondotta, — hanem Édesanya, akit szeretni, becsülni kell még szegény sorsában is és nem szabad kihasználni, hanem kötelességünk megsegíteni. A Vezérlő Fejedelem felíratta a zászlókra: Pro Libertate, és ő ezért nemcsak harcolt a csatatéren, hanem diplomáciai vonalon, összeköttetésein keresztül az emigrációban mindent megtett. Mennyi alkalom, hogy jóbarátokat szerezzünk a magyar ügynek, összeköttetéseket olyan politikusokkal, akik segíteni tudnak problémáink megoldásában. Mennyi alkalom a helyes tájékoztatás elhelyezésére idegen nyelvű sajtóban, megcáfolni a helytelen, hamis adatokat, amiket évtizedek óta töménytelenül helyeznek el a lapokban, könyvekben ellenségeink. Mindenki önzetlenül tegye ezt a maga posztján, ki New Yorkban, ki Los Angelesben, ki Rómában, ki Ausztráliában, ott ahol él és ott ahol az érdeklődés felénk fordul. Ne sértse érzékenységünket, ha esetleg más megelőzött ebben. Egészítsük ki az esetleg hiányos adatokat másoknál, de ne csépeljük, bántsuk honfitársunkat idegenek előtt. Rákóczi szellemében, az ő vezérlete alatt küzdjünk az emigrációban a magyar ügyért -— Pro Libertate. Kótai Zoltán. 1
