Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
Petőfi Sándor: A BOKRÉTÁT MELYET... A bokrétát, melyet nekem adtál, Háromszin szalaggal kötötted át, Szereted hazánk színeit, Lyányka mert szereted a hazát. Adok én is három szint cserébe: A zöld színnek vedd reményimet, A fehérnek halovány orcámat, A pirosnak vérző szivemet. Dömötör János: MEGUNTAM... Meguntam a magam faját, Az emberek baját, zaját. Minden dolog, ember fia, Komoly képű komédia. Nem bántottak semmivel meg — Én ellenök nem is periek — A jó Isten úgy megáldott, Mindig köztük s köztem állott. Óh, én senkit nem vádolok! Minden dolog rendes dolog! Ami fáj is, elfödözöm S a világgal semmi közöm. Ujfalvi Krisztina (1761-1818): EZ AZ ÉLET Ez az élet úgy se sok, Használják az okosok. Fergeteges néha bár, Vesztegetni mégis kár. Nem kell mindjárt lemondani A világról Mert némely pók mérget szív a Szép virágról. Az életet használni — Könnyű módját találni, Mert néha egy jó óra A beteg sors doktora. Ha tán egy rossz pillanatban Meg is halnánk: Jön más, melyben halottan is Föltámadnánk. Rozgon István Temesi Grófunk Feleségéhez, Szentgyörgyi Péter Gróf leányához viseltetünk: nem különben azon ditséretre méltó szolgálatainak tekéntetéből, mellyeket Ö a mi általunk megszállott és ostromlott Galambócz várában végbe vitt, nem tsak bátorsága, hanem könnyű és gyors forgolódásai által is, 6 magaviseletének ajánlására és a többi asszonyi személyeknek példájokra, és a vitézi bátorságra való ösztönzésre ezen levelünkben illendőképpen feljegyeztettük. Tudniillik az említett Grófné Asszonyság, midőn mi, és az említett István Gróf Ur, az ő férje, a mi seregeinkkel azon Galambócz várának megszállásában és vívásában foglalatoskodnánk, a többi Asszonyságoknál bátrabb és vitézebb szívvel bírván, Szent László várában, mellyet a Dunán innen azon Galambócz várának által ellenében építettünk, eljönni merészelt és egy fegyveres gályánkba szállván, s minden aszszonyi gyengeséget és reszkető félénkséget félre tévén, sőt bátor szívvel a Dunán fellebb alább gyors serénységgel járván, az ütközetekbe keveredett és ditsőségesen nyerte is lett. Azonfelül azon gályából a mozsarakkal és ágyukkal s más hadi szerekkel г Törökök ellen, úgy mint Galambócz várában levő ellenségeink ellen lövöldöztetni nem irtózott. Azért kívánván azon Grófné Asszonyságot valami királyi kedvezéssel illetni és a méltó jutalommal megajándékozni, hogy könnyebb és bővelkedőbb állapotba helyeztessék, némely birtokot (itt előszámláltatnak a Helységek nevei), mellyek bizonyos és igaz okokból a mi királyi kezünkre szállottak, minden haszonvételekkel és hozzájuk tartozandó jussukkal akármi néven neveztessenek, az ő igazi és régi határaikkal, mellyek alatt bírták előbbi Uraik a mi Felségünk bizonyos tudomása szerént és elszánt akarattal az említett Cziczelle Grófné Aszszonyságnak, ameddig él, Férjének éltével, sőt az említett István Gróf Urnák, mint Férjének halála után is, ha azon István Gróf Isten titkos étélete szerint előbb meghalván, adtuk, ajándékoztuk és engedtük: sőt adjuk, ajándékozzuk és engedjük az ő teljes birtokában, más jussának sérelme nélkül, ezen Levelünk ereje és bizonysága által. így hálálta meg Zsigmond király Cicelle nagyasszony segítségét, ami nélkül ki tudja, milyen sors várt volna a török fogságba kerülő magyar királyra, mi az uralkodó nélkül maradt országra ... A galambóci csata után hazament Rozgonyi Cicelle. További sorsáról nem sokat tudunk. Hogy helyét otthon éppen úgy megállta, mint a csatában, hogy nemcsak kiváló hadvezér, hanem éppen olyan kiváló anya is volt, azt fiainaik pályafutása bizonyítja. Négy fia volt Rozgonyi Cicellének, akik mind kiváló szerepet játszottak Magyarország történetében. János fia erdélyi vajda volt, Lőrinc Hunyadi Jánosnak vitéz hadvezére, Raynald Nógrád és Heves főispánja lett, Oswald meg a székelyek főkapitánya. Vitéz volt apjuk, anyjuk, ők is kivették részüket a haza javáért folyó munkából. Ha kellett, karddal kezükben vitézkedtek, ha kellett, békés munkában tűntek ki. Az ő vitézi életük is anyjuk, Rozgonyi Cicelle dicsőségét hirdeti. Benedek Rózsi. 48
