Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
KOLONTOS PALKÓ Volt egyszer egy szegény ember, s annak egy fia. Kolontos Palkó volt a neve. Azért hívták Kolontos Palkónak, mert kolontosság, bolondság volt minden szava, tette. Az apja eleget kínlódott, bajlódott Palkóval, de hiába, észt nem verhetett a fejébe. Sokat busult a szegény ember, hogy mi lesz a fiával, ha ő meghal, s addig busult, tűnődött ezen, hogy egyszer csakugyan meghalt, s Palkóra nem hagyott egyebet egy szamárnál. Ez volt a szegény embernek az egész gazdagsága. Hát most mit csináljon Kolontos Palkó? Kenyér nem volt az asztalfiában, a szeme zöldet, vöröset látott, annyit éhezett. Ő bizony egyet gondolt, felült a szamarára, s elindult világgá. Megy, mendegél Palkó a szamáron, s egyszer beér egy nagy erdőbe. Nem ment a rendes utón, csatangolt erre-arra, összevissza, mindenfelé. Amint az erdőben kóvályogna, meglát egy öregasszonyt s köszönti: — Adjon isten jónapot, öreganyám! — Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál — mondotta az öregasszony —", mert különben kiszedtem volna mind a harminckét fogadat. Hej, gondolta magában Palkó, ez bizonyosan valami boszorkány lesz. Na, ezt csakugyan el is találta, mert a vénasszony boszorkány volt. — Öreganyám — kérdi Palkó —-, nem mondaná meg nekem, hogy merrefelé találok ki ebből az erdőből. Az öregasszony, aki éppen egy csomó gallyat gyűjtött össze, azt mondta Palkónak: — De bizony megmondom, még az útba is beleállitlak, ha ezt a csomó gallyat felkötöd a hátamra. — Én jó szívvel, hogyne kötném — ajánlkozott Palkó. Azzal lepattant a szamaráró1, s felkötötte az öregasszony hátára a gallyat, de úgy, hogy egyben odakötötte az asszonyt egy nagy fához. Indulni akar az asszony, s hát nem tud menni, meg van kötve. — Hej, ördögadta, ebugatta legénye, a fához kötöttél, ugye? No, ezért megátkozlak, hogy a szamarad mindig azt mondja, ami te mondasz! Ahogy ezt mondta a vén boszorkány, egyszeribe fekete macskává változott, kibújt a kötélből, aztán ott termett előtte egy kicsi szekérrel tizenkét egér, a fekete macska felkapott rá, s úgy eltűnt egy szempillantás alatt, mintha a föld nyelte volna el. ,— Na, ez ugyan jól megátkozott engem — kacagott Palkó —, hiszen hadd mondja a szamaram, amit én mondok, mi károm lehet abban! Azzal felült a szamarára s szólott neki: — Gyi, csacsi! Mondotta a szamár is: — Gyi, csacsi! — Hallod-e, nem én vagyok a csacsi, hanem te. Mondta a szamár: — Hallod-e, nem én vagyok a csacsi, hanem te. — Te szamár! — kiabált Palkó — ne feleselj velem, mert úgy a füled közé vágok, hogy a másvilágon is megemlegeted. Úgy ahogy Palkó mondotta, szóról szóra utána mondotta a szamár. Hej, megmérgelődik Palkó, leszokik a szamárról, jól oldalba kenegeti a botjával. De bezzeg a szamár sem marad adósa, s úgy megrugta Palkót, hogy nyakig esett bele egy nagy pocsolyába. Megijedt Palkó, kiabált torkaszakadíából: — Segitség! segítség! — Kiabált a szamár is. — Segitség, segitség! Történetesen éppen arra járt három favágó ember, odaszaladtak, s Palkót nagy nehezen kihúzzák a pocsolyából. — Hát a másik ember hol van? -— kérdik a favágók. — Miféle másik ember? — Hallottuk, hogy egy másik ember is kiabált — mondták a favágók, — He-he-he — nevetett Palkó —, hiszen az a szamaram volt. — Ej, aki áldója van — szedtevettéztek az emberek —, hát még te csufolkodol velünk. Gyere csak a bíró elé, éppen most öltek meg egy gazdag kereskedőt, bizonyosan te voltál a gyilkosa. Bekísérik Palkót a városba, biró elé állítják, s a bíró nagy hirtelen ki is mondja az ítéletet, hogy fel kel! akasztani, mert bizonyosan ő ölte meg azt a kereskedőt, akinek gyilkosát addig nem találták. Abban a városban lakott a király is, az is kiment a vesztőhelyre, hadd lássa saját szemével, hogy csinálják az igazságot. Odakisérik Palkót az akasztófa alá, s ott azt kérdi tőle a biró: — No, van-e még valami kívánságod? — Nincs nekem egyéb kívánságom — mondta Palkó —', csak vezessék ide a szamaramat, hadd búcsúzzam el tőle. Mikor a szamarat odavezették, Palkó a király felé fordult, letérdelt, s úgy kérte a királyt: — Kegyelem árva fejemnek, felséged királyom, mert igazán ártatlan vagyok. 49
