Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-08-01 / 2. szám

török hajókat. Ahova az ilyen égő szurokajándék leesett, ott

Másfél óra múlva nyoma se volt a büszke török hajóhadnak.

A magyarok boldogan lélegzettek fel. Indultak újra a vár felé, hogy megkezdjék a végső támadást. De uj török csapat érkezett a szárazföld felől, tele harci kedvvel, bosszú-vággyal. A törökök cselt vetettek. Sikerült is a királyt testőrségével elszakítani a hadtól. Körülvették, szorították Zsigmond királyt vitézeivel a Duna felé.

De éppen a Duna felől jött a segítség. Rozgonyi Cicelle észrevette ura-királya, meg a férje milyen veszedelemben vannak. Feléjük kormányoztatta gályáját. Újra megindult a szurokeső. A törökök úgy megdöbbentek, amikor a viz felől ilyen váratlan támadás érte őket, hogy megbomlottak soraik, eszeveszetten menekültek. Nyitva volt az ut a Duna felé, Zsigmond király, Rozgonyi István Cicelle asszony hajóján találtak menedéket. Nem kerültek török fogságba, kivívhatták a győzelmet.

Zsigmond király nem volt hálátlan. Elismerte, hogy Galambócnál mindent Rozgonyi Cicellének köszönhet.

Amit eddig elmeséltünk, amit Arany jános hires versében megirt, az tartozhatna a mesék, mondák világába. Azt talán úgy kellett volna elmondani: volt egyszer, hol nem volt, az Óperencián innen vagy talán túl élt egy gyönyörű asszony, aki a guzsalit és kardot egyforma ügyesen forgatta. Egyszer azután ez a csodálatos asszony ...

De Rozgonyi Cicelle hősiessége nem mese. Nemcsak költők énekelték meg, hanem elmondja egy perrgamentre irt ékes okirat is, Zsigmond király pecsétjével és aláírásával, ami kelt Pozsonyban, Urunk születésének 1435-ik esztendejében, amikor Zsigmond 48 éve volt Magyarország királya, 15 éve cseh király és 2 esztendeje a Német-Római Birodalom császára.

Ezt az okiratot latinul irta a király kancellárja. Levéltárban őrizték. 1806-ban újságjában, ahol a magyar múlt dicsőségével lelkesítette olvasóit a derék Kultsár István szerkesztő uram, igy emlékszik meg a régi okirat szövegével Rozgonyi Cicelle hősiességéről, vitézi tettének királyi megjutalmazásáról:

— Nemes nemzetünk ditsőséges öröksége az, hogy Fejérnépünk mindenkor egyenes szivüséggel felemelkedett nemes lélekkel, tiszta hivséggel, gondos gazdálkodással, szorgalmatos munkássággal és tettetést nem ismerő nyájas barátsággal tündöklött. De vannak a Hazai Történetekben sok olyan esetek, mellyek a szép Nem Vitézi Bátorságának is jeles példáját adják. Itt tsak egyet választok ki, melly a Fő Rendű Asszonyainknak örök emlékezetet és ditsőséget szerezhet. Ez Rozgon István Temesi Grófnak Cziczelle felesége, Szentgyörgyi Péter Grófnak Leánya, kinek Galambócznál a Török ellen mutatott vitézkedése hogy annál nvilvánabb kitessék, előadom Sigmond Királynak Adománylevelét, mellyben azon Vitéz Amazonnak ditsőséges tetteit emlegeti és megjutalmazza.

— Mi Sigmond Római Tsászár és Magyar, Tseh, Dalmát, Horvát s a t. király. Emlékezetül ajánljuk e jelenvaló levelünk által mindnyájoknak, akiket illet, hogy mi különös megelégedésünknek bizonyítására, mellyel mi kedves Méltóságos Cziczelle asszonyhoz, a mi kedves és hivságos Méltóságos

Rodostói Kelemen:

JAJ, NE HARAGUDJÁL ÉRTE...

Húsz év óta mindenfele Öntudatlan Téged keres Szegény szivem, Veled álmod Mindenféle boldogságot.

Sivatagi vándor bolyong A nagy homok pusztaságon.

Üde forrás képét látja:

Uj erővel viszi lába.

Bolygok ember-sivatagban,

Hol ember — mint homok — sok vau; Fel-feltünik üde arcod,

Ez ad erőt az uj harchoz.

Meleg mosolyodat látom,

Fülem hallja kacagásod, —

Mennyi öröm; s mennyi bánat:

Ha meglátom, hogy káprázat...

Az egyiknél hangod csendül,

Mint vándornak a hüs nedű;

Másiknak a keresztneve Harangozza a Tiedet...

Arcod itten, ott mosolyod,

Téged látva oda futok.

Előttem már az is kedves,

Ki született akkor, mint Te.

Rengeteg a csalódásom,

Mert másodat nem találom:

Hamis képek csalogatnak,

De szivem csak Feléd tartna.

Régi rege meséli azt,

Minden ember csak fél-darab:

Ketté tépett fél-lélekkel Bolyong minden szegény ember.

Boldogságát ott találja,

Ha megleli, ki a párja,

Egyesül a két fél-lélek:

Ez a boldog, igaz élet.

Hangod, neved, mosolygásod, Fellelhetem itt-ott máson.

De a lelked sehol máshol:

Nálad van a boldogságom.

Jaj ne haragudjál érte.

Hogy megmondtam, mit is érzek ... Boldogságom, Te vagy, Kedves:

Közös lelkünk jobbik fele.

47