Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
SÓS PEREC. У2 deci viz és 2 deci tejben 30 gr. élesztőt kelesztünk 20 gr. cukorral. 250 gr. liszttel ebből kovászt készítünk. 50 gr. zsírt, 250 gr. lisztet kis sóval együtt elmorzsolunk és a kovásszal deszkán az egészet igen jól összegyúrjuk. Ebből a masszából egész vékony, pici pereceket készítünk, tojással megkenjük és nagyon vigyázva pirosra sütjük, hogy meg ne égjen. Ha megsült, 1 kanál só, 1 kanál liszt és 1 konál vízből pépet készítünk és ebből apró pontocskákat rakunk a perecekre, majd visszatesszük a sütőbe és gyengén szárítjuk. FOLYÓS OMELETTE. Ahány tojás, annyi nagy kanál cukor, nagyon habosra kikeverjük. Majd könnyedén hozzákeverjük a tojások felvert habját és legvégül ahány tojás, annyi kis kávéskanál liszt. Ez utóbbit nagyon könnyedén keverjük csak hozzá és előremelegitett sütőben, hirtelen sütjük tűzálló tálban, úgy, hogy feljöjjön, de a közepe folyós maradjon. SAJTOS KOSÁRKÁK. Vajas tésztát készítünk, amit 6 cm. átmérőjű kerek lapokra kiszaggatunk. Töltelék: Besamelt készítünk 30 gr. lisztből, 30 gr. vajból és sörrel eresztjük fel. hogy kellő hig legyen. 1 tojás sárgáját melegen belekeverjük és 2 tojás felvert habját, majd 100 gr. reszelt sajtot. A kosárkákat ezzel megtöltjük és sütjük. Melegen tálaljuk. DATOLYA TORTA. 7 tojás felvert habjába bekeverünk J4 kg. cukrot, 1/8 kg. tisztított, hosszúra vagdalt mandulát, J4 kg* apróra vágott cukrozott gyümölcsöt, J4 kg. hosszúra vagdalt datolyát. Lassú tűznél sütjük tortaformában. Ha kihűlt, vaníliás cukorral felvert tejszínhabbal vonjuk be. ERZSI-CSÓK. 140 gr. vaj, 170 gr. liszt, 70 gr. cukor. Az egészet 2 tojás sárgájával jó erősen kidolgozni, kis gömböket formálni, tojássárgával megkenni, durva cukorba hempergetni és meleg sütőben sütni. keressük ezt az asszonyt? A mese vagy a valóság birodalmában? Induljunk el a múlt felé. Krónikák elsárgult lapjai vezetnek, amikor keressük: ki volt Rozgonyi Cicelle? Nagy Lajos király leányát, a lengyelek nagy királynéját Hedviget a legelőkelőbb magyar főurak leányai kisérték uj otthonába, hogy barátnői legyenek az idegen országban. Vele ment a pozsonyi gróf, Szentgyörgyi Péter Cicelle leánya is. Szép és okos leány volt Cicelle, szülei bátran engedhették messze útra. Bátor és erős volt, olyan, mint a férfiak. Fivéreivel együtt nőtt fel és édesanyja meg dajkája sokszor nézték kétségbeesve, mikor Cicelle versenyt logavolt a fiukkal. Ha a fegyverteremben nagy volt a lárma, zsibongás, ha az asszonyházban hímző grófné is jól hallotta a kardok csattogását, akkor tudta, Cicelle meg a fiuk mérik össze erejüket. Eleinte nevettek a Szentgyörgyi fiuk, mikor nővérük szelid arccal besurrant hozzájuk és kedvesen kérte, mutassák meg, hogyan is kell karddal a kézben védekezni. Hogyan kell fogni a nehéz szablyát, felvenni a páncélt, meg a rostélyos sisakot. És látva a fiuk csodálkozását, buzgón magyarázta, nem lehet tudni, szegény gyenge leánynak, mikor kell magát megvédeni. Milyen jó is volna érteni kicsit a kardforgatáshoz! Bátyja, aki nagyon szerette Cicelkét, mindig azt mondogatta, olyan ügyes, okos megy olyan talpraesett, mintha fiú volna, teljesítette kérését. Kiadta a parancsot, ezentúl Cicelke is tanul vívni, gerelyt vetni, lándzsával bánni. A fiuk játéknak gondolták Cicelke harcias tanulmányait, de hamarosan látták, hogy a kis ravasz csak azért beszél magáról, mint gyenge leányról, hogy a fiútestvérei kényeztessék. Olyan ügyesen bánik minden fegyverrel, hogy mikor vívnak, a fiuknak ugyancsak össze kell magukat szedni, mert az már mégis szörnyű nagy szégyen volna, ha tulajdon édes nővérük tenne rajtuk túl a harci tudományban. Ha meg kilovagolnak, Cicelke igyekszik a legszilajabb, legvadabb paripa hátára pattanni. Nézhetik azután a férfiak, hogy utolérjék, hogy lépést tartsanak vele. Édesanyja nem szerette ezeket a férfias kedvteléskeet. De nem panaszkodhatott, mert Cicelle nemcsak a kardot forgatta ügyesen. Ha rövid időre bekukkantott a fonó, szövő asszonyok közé, többet végzett, mint akik hajnaltól késő estig ott szorgoskodtak. Ha meg leült a csipkeverő párnája mellé, még a legügyesebb himzőasszonyok is bámultak, hogy milyen gyönyörűen dolgozik. Ha édesanyja néhanapján, mikor megsokalta a gerelyvetést, példálózni kezdett hogy édes leányom, nem lesz igy jó, nem hadvezérnek nevellek én, hanem azt szeretném, hogy jó feleség, várnak, kastélynak derék úrnője váljék belőled, aki az egész környék asszonynépének példaképe legyen. Dehát mi lesz akkor, ha téged utánoznak? Guzsaly, főzőkanál, meg tü helyett kard lesz az asszonyok kezében. Ki főz, ki varr, ki tartja rendben a házat, ki ápolja a betegeket, ki neveli a gyerekeket, ha az asszonyok is csak a harci tudományban jeleskednek? Mert látod lelkem Cicelkém, ez mind az asszonyok dolga, kötelessége! Ezért ezt kell a leányoknak megtanulni, nem pedig vad lovon száguldozni, célbavenni a repülő madarakat. Cicelke türelmesen végighallgatta édesanyja intelmeit. — Megtanulok én mindent, édesanyám — ígérgette. ■— 44
