Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1960-01-01 / 1-2. szám

Csinos csikós cinkcsészében cukros csirkecomb.

Két pék két szép kék képet kérve kér.

Mit sütsz kis szűcs? Sós húst sütsz kis szűcs?

Te tetted e tettetett tettet? Tettetett tettek tettese te!

Legeslegmegengesztelhetetlenebbeiteknek.

Két kék kőkút körül ireg-forog törpe tarka kurta farkú török tyuk.

Ezt a tálat elkáposztásitottalanitottátok.

Az ipafai papnak papi fapipája van. tehát az ipafai pap papi fapipája ipafai papi fapipa.

Kelemen kerekes kerekét kerek keréken kerekíti kerekre.

Óh te köpönyeges ember, ha én téged megköpönyegesittelenittethe tnélek. •lift

Nincs olyan szépen szóló szép sípszó, mint a szászsebesi szépen szóló szép sípszó.

Már volt vagy ősz szinte, mikor egy őszinte ősz inte, legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.

Gyere Gyuri gyorsan gyújtsunk gyertyát győri gyufagyárban gy á r t о 11 gyufával.

Öt ördög görget görgőn gönyöz örökös örömök gömbölyödött öt görögdinnyét.

Nem minden fajta tarka fajta szarka farka tarkabarka, hanem csak a tarkabarka fajta tarka szarka farka tarkabarka.

Öt török öt görögöt dögönyöz örökös örömöt közt.

Föld bömböl, döbörög, ördögökhöz könyörög.

Minden olyan belső, amelynek belseje van, éppen olyan külső, mint amilyen belső az a külső, amelynek külseje van.

Itat a csetneki csikós a Tiszán. Sárga cserépből csinált csengő cseng a csetneki csöndes csikós csinos csikaja nyakán.

vidultak fel az Ég lakói. Csak sirt Kutu-Ten, csak siránkozott Világügyelő, dühöngött Túr és panaszkodott Földi. Megsajnálta őket az Ur.

— Ha csúf a Föld, tegyétek széppé! — szólt és lemutatott. Csodálkozva látták, amerre csak a gyermekisten könnyei hulltak, hulldogáltak pindurka tengerkék, aprócska tavak keletkeztek, mert Föld nem szívta be Isten fiának áldott könnyeit, megőrizte szépen, kereken őket és a sok kisebb, nagyobb tavacska szépen, ragyogóan tükrözte viszsza az eget.

Kutu-Ten már nem sirt! Kacagott és boldogan tapsolt. Mindig adni vágyó szive egész melegével bizonygatta Világügyelőnek:

— Látod, mégis csak szép lesz a Föld! Szebb, mint valaha volt!

... valaha volt... válaszoltak a hegyek, és elámult az Ég.

— Ha-hó — kiálltott megrökönyödve Szél urfi.

. .. hahó . .. kacagott vissza a hegy.

— Ki az? — kérdezte mosolyogva Boldogasszony.

... ki az ... ingerkedett a válasz, de engedelmesen előbujt rejtekéből Hegy leánya, Visszhang és az újdonsült apa, Szél urfi, ijedtében a földre huppant.

— No, látjátok, folyik az élet tovább. Ne szomorkodjatok hát. A rosszból is születhetik jó. Szebb lesz a Föld, ha hegyek emelik magasba az Isten utáni vágyat. — Vigasztalta meg népét az Ur és kiadta parancsát:

—- Menjetek hát és tegyétek szebbé, éghez hasonlóvá.

És ment Nagy-Boldogasszony, lebontotta hét ágba font haját, végig-végig húzott velük a földön és ime! Hét folyó fakadt és folydogált a tenger felé.

Ment Ger-Ten,a vizek ura és kicsipkézte a földet, öblöket, szigeteket, félszigeteket alkotott. Aztán hatalmas öklével kifúrta hét helyen és ime! Hét beltenger ringott, rengett a Földön.

— Nincs szebb a Földnél! — ujjongott Kutu-Ten és visszakiabált neki Visszhang: — ... nincs szebb . . . nincs szebb...

Ment Ég-Anya és követték lányai: felhőből, fényből, napsugárból, holdsugárból virágokat alkotott és Hajnal rózsaszínre, Nappal kékre. Alkonyat vörösre festette őket. Mig dolgoztak, Sarlós Boldogasszony is ment és ime! Zöld fü és puha moha borította be a Föld csupasz hátát. Ég-Anya virágai meg hulltak, csak hulltak rá és e tarka virágszönyeg borított be mindent, csak úgy ragyogtak, csak úgy csillogtak kíváncsian az égre, ahol születtek.

Ment Szüzkisasszony és illatot csepegtetett rájuk és ime! Megrészegedett illatuktól Szél urfi, csak eldőlt Hullám karjaiban, még szuszogása is alig hallatszott, de érezték a virág sohasem érzett illatát a tenger lakói és a partra könyököltek a sellők, hableányok, hadd szagolják illatukat, hadd csodálják szépségüket! Ahova nem láthattak a kis kiváncsiak ott ujjacskájukkal kibökték a földet és a sok Tengerszemen át figyelték virágok bomlását, hegyek, völgyek szépségét. A bátrabbak felusztak a hét folyón, mélyen be Föld közepébe és Ger és Örvény hiába hivta Őket vissza. De haragudni sem tudtak, mert ment Gyümölcsoltó-Boldogasszony is és ujja nyomán hét szinben ragyogtak fel a szirtek, szakadékok! Leszökkent az égből Délibáb is, ott ringott, rengett ég alatt, föld fölött, mutatta égnek a földet és földnek az eget. És gyönyörködtek egymásban és boldogak voltak mindannyian.

Boldogasszony meg kiválasztotta a legeslegkisebb csil122