Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
szabadkai osztálytársainak feljegyzései, szerkesztőtársainak megemlékezései és orvosbarátainak naplójegyzetei alapján állítottam össze ezeket a részleteket, hadd világítsák meg a nagy költő művészetének egyes állomásait. Kosztolányi Dezső Szabadkán született és ott is járt gimnáziumba, ahol az édesapja volt az igazgató. Kíméletlen, szigorú pedagógus, akit a diákjai “spanyol inkvizitor” melléknévvel tüntettek ki. Kosztolányi sokszor szembehelyezkedett apjával, szabadságra hajlamos természete nem tűrte a zsarnokságot. Mint nyolcadikos diák az önképzőkörben sokat szerepelt verseivel. Egyik hangulatos kis diákversét — Sirvirágok Etelke Sírjára - Fenyves Ferenc nevű osztálytársa bírálta s alaposan le is húzta, mert véleménye szerint a vers nem ütötte meg az önképzőkör mértékét. Viszont más bírálók — Csáth Géza és Sztrókav Kálmán — diszkönyvre méltónak ajánlották. Parázs vita keletkezett, amelynek az önképzőkör vezető tanára. Révfy Zoltán irodalomtanár vetett véget. Véleménye szerint, az első bíráló ítélt helyesen, a vers nem méltó dicséretre, mert egv tehetségtelen poéta fércmüve. Kosztolányi Dezső magából kikelve ugfel helyéről és vaskos gorombaságokat vágott az irodalomtanár fejéhez, amelynek az volt a lényege, hogy a tanár ur menjen más Gályára, mert a versekhez nem ért! Az ügy к 'csapással végződött, mert az igazgató nem я fia nártiára állt. hanem tanárának fogta r'-'rtiát. Kosztolányi magánúton végezte el a nvnlcadik osztálvt. Szegeden érettségizett, - - kitüntetéssel s utána pedig a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be irodaiam tanárnak. . .. Kosztolányi beiratkozott ugyan az egyetemre. szülei küldözgették is neki rendesen a havi dijakat, de az előadásokat nem nagyon látogatta. Ellenben belső munkatársa lett Bíró Laios és Kabos Ede lapjának, a “Budaeesti Naoló”-nak. Barátai sokszor találkoztak vele. amint nagv-borzas feién gyűrött kaiennal. hátára borított malaclonóval száguldozott a pesti aszfalton. Az Írók közül legjobban Karinthy Frigyest szerette ebben az időben. őt nem érezte vetélvtársának és szertelen fantáziáia megfelelője volt az ő ellentmondásokkal teli jellemének. Gyakran látta vendégül KarVitfivt Szabadkán is, szülei otthonában. Tanulmányait befejezi, de közben ótrnevv a “Világ”. maid a “Pesti Nariló” szerkesztőségében. Diákkorában sok cikkét álné,rím irta melvek közül Costo Oggi. Punin és T ehotai voltak a leggvakrabbak. Az utóbbi 0 család nemesi előnevének - memeskoszto-1 ánvi és felsőlehotai — az utolsó tagja. Kosztolányi Dezső évekig volt a Pen Club ma e var osztályának az elnöke s többször részt vett a Pen Club külföldi kongresszusain is. Az 1933. évi raguzai kongresszusra is bejelentette a résztvételét, de az utolsó percben betegsége miatt lemondta a szereplést. Az atléta termetű költőben valami ismeretlen betegség bujkált, nem jól érezte magát. A kies fekvésű Tátraszéplakra utazott, hogy egészségét helyreállítsa s fáradt idegeit megnyugtassa. Ezen a nyáron teljesedett be eryik régi álma: megismerhette a család ősi felvidéki fészkét, Kosztolány községet, amelyről oly sokat mesélt neki az apja és a nagyapja. A bus költőből egyszerre vidám gyerek lett, aki örömében az egész világot magához akarta ölelni. Le is fényképeztette magát egy falusi fényképésszel a község vasútállomása előtt, amelyen még a szlovák felirat is olvasható: Kostolany nad Hemádom (Kassa után pár állomásnyira fekszik a Hernád völgyében, a tátrai vonalon). Ezt kellemes útját azonban nemsokára meg kellett szakítania egy kellemetlenség miatt, az egyik zápfoga helyén, a vendégfog alatt addig ismeretlen fájdalmat érzett. Az első vonattal hazautazott s fogorvosa eltávolította a hidat, mire a fájdalom megszűnt és a lidércnyomás is eltűnt. Kosztolányi ugyanis erősen képzelődő természet is volt és a legkisebb kellemetlenség is azonnal kedvéf szegte. Kosztolányi ekkor negyvennyolc éves volt és hihetetlen energiával feküdt neki a munkának. A tél folyamán azonban a foghrson ismét jelentkezett a fájdalom és megjelent rajta egy lencse nagyságú piros duzzadás is. Erről az ártatlannak látszó duzzadásról Ádám professzor, a neves sebész azonnal megállapította, hogy veszedelmes nyakmirigy rák, de a felizgatott költőnek azt mondta, hogy csupán egy jelentéktelen kinövésről van szó. Kosztolányi látszólag meg is nvugodott, de kis idő múlva mégis erőt vett raita a halálfélelem, költészetének vezérszólama. Ekkor irta ezeket a sorokat: Fn nem hiszek semmiben. Ha meghalok, a semmi leszek, Mint annakelőtte, hogy e földre születtem. Szörnyű. Hozzád kiáltok majd utolszor: légy jó anyám, örök sötétség . .. Ádám professzor tanácsára Stockholmba megy — rádium besugárzásra, a világ legnagyobb rádiumintézetében kezelték heteken át a legnevesebb orvosok. Meg is nyugtattták, hogy minden rendben van, a gyógyulás biztos. Haza is ment és felfrissülve erdélyi felolvasó kőrútra indult. Első állomása Temesvár volt, utána Kolozsvárra ment. A kolozsvári előadás alatt lepték meg újra a fájdalmak s a zsúfolt teremben közönsége nem is sejtette, hogy a költő a pokol kínjaival vergődik. Félájultan vitték szállására, ahol azonnal orvosi segítségben részesítették. Visszatért Budapestre és Ádám professzor megoperálta: a műtétet elektrolitikus késsel végezte, kivéste a daganat alatti csontokat is, de a 4
