Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
Őszbe fordult a Bakony balladázó vad Bakony. A hold nézi fél-vakon. Ködhályoggal. Fél-vakon. A fák vének. Komolyak, Százévesek. Komolyak. Az erdőn köd gomolyog. Opálos köd gomolyog Gyalogútól lépdelek. Vándorbottal lépdelek. Hullanak a levelek, Emlékek és levelek. Jobb kézről halk lomb zörög Köd mozdul a fák között: legendába öltözött barát megy a fák között. Balkézről halk lomb zörög s köd mozdul a fák között: népdalokba öltözött betyár megy a fák között. Jobbról ködös fák alatt gyalog megy a köd alak. Balról ködös fák alatt köd-lovon a köd-alak. BAkONYI LÁTOMÁS Irta: Mécs László Gellért itt volt remete. Püspök lett a remete, s meggyilkolta nemzete, Budán pogány nemzete. A betyár itt bujdosott, Sobri Jóska bujdosott, mig a szél hirt sugdosott. Bitófáról sugdosott. Jobbról hull a falevél, piros mint a mártirvér. Balról hull a falevél, bibor mint a betyárvér. Ide nézek, oda is, balra is meg jobbra is. Lidérc bosszant, csoda is, babona is, csoda is. Hárman megyünk. Három ut. Három élet. Három ut. Övék biztos. Hova fut az én utam? Hova jut? Ki a betyár? Ki a szent? Magyar honban kia szent? Ha a Mérték tökrement, senki, semmi meg nem ment! Gellért meghalt. Jó neki. A legenda élteti. Sobri meghalt. Jó neki. Népdal, mese élteti. Én élek, de semmi se éltet negem. Semmi se. Se legenda, se mese. Még holt anyám szive se. Nem vár otthon, lakoma. Nem vár rokon, jó koma. Vagyok Balsors rokona rémballada fantoma. . . . Élek én még? Álmodo n? — Talán mégsem álmodom: kövön csörren jó boto n, vasalt végű hü botom. Őszbe fordult a Bakony, vándorrejtő vad Bakony. A hold nézi fél-vakon. Köd hályoggal. Fél-vakon. fertőzött nyakmirigyeket érthetetlen módon nem távolította el. Pedig, mint később kiderült, ezeken múlott minden, a neves és felkapott sebész ezúttal súlyosan tévedett, radikális műtéttel megmenthette volna a költő életét. A szerencsétlen műtét után Kosztolányi másodszor is Stockholmba utazott, hogy ujabb rádiumkurának vesse alá magát. A halálfélelem volt utitársa, Stockholmban svéd apácák ápolták. A hallgatásra Ítélt költő így ir erről a “Stockholm’- cimü versében: Teázunk ... Az őszi ködbül, mint egy nyári égbolt, tekint reáun sok nyájas-enyhe kék szem. Hallgatnak ők is, én is hallgatok, de csöndjeink nem érnek össze végül, mivelhogy én magyarul hallgatok, s ők svédül... Visszatérte után budai villájában, a csendes kis Tábor utcában nyerte vissza lassanként testi és lelki erejét, amiben nagy része volt felesége, Harmos Ilona gondos ápolásának. Irt, fordított, egyszerre öt-hat lapot látott el kézirattal, kellett a pénz, mert utolsó garasait hagyta ott Stockholmban. Nyaralni Visegrádra ment az ötvenéves költő, ekkor már egy esztendeje tartott a javulási időszak. Egy kisebb rosszullét után ismét megerősödik és szédült iramban kezd dolgozni. Lemegy szülővárosába, Szabadkára, az ottani magyar lapnak is visz kéziratokat. Jóformán éjjel-nappal ir, gépel, diktál, ezidőtájt készül el a “Szentivánéji álom” fordításával. Kezelőorvosa ajánlatára újra elmegy Stockholmba, de már ekkor felesége kiséri, mert egyedül nem mer elindulni, fél a rádiumkezelést követő gyengeségtől. Most már csak akkor volt nyugodt, ha feleségét maga mellett tudta. A stockholmi orvosok megmondták a szomorú asszonynak, hogy nincsen már segítség, illetve csak egy menekvés maradt: a morfiummámor csillapító hatása. Kosztolányit az orvosok morfinistává tették, a fehér méreg áldásos-gyilkoló hatásának rabjává. Mire hazakerült a Városmajor-szanatóriumba, már jártányi ereje sem volt. Mindennapos látogatói közé tartoztak: Babits Mihály, Márai Sándor, Karinthy Frigyes és Füst Milán. Márai ajánlatára egy fiatal sebész, Hauber László, Manninger professzor tanítványa vállalta a lehetetlent: helyrehozni az első műtét hibáját, eltávolítani a gyilkos mirigyeket. Az operáció a költő ötvenegyedik születésnapjára (1936 március 28) esett és kitünően sikerült, a gondos ápolás hamar meghozta gyümölcsét, a beteg házi ápolásba került. Hazaérkezése után első gondolata édesanyjához szállt, aggódó-bizakodó levelet irt neki haza, Szabadkára. Egy hónap múlva feljött az édesanyja Pestre, fiát meglátogatni s boldogan gondolt arra, hogy 5
