Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
NAGY KINCSET FEDEZTEM FEL Egy kicsit hiú a dicsekvés az én részemről, mert az aranyat nem én találtam, hanem egy derék magyar asszony csillogtatta meg előttem, aki egész családjával rajong mindenért, amit a magyarság szépet, nagyot alkot, vagy ami a magyarság jóhimevét öregbiti. Hát ez jelentékenyen öregbiti. Egy angol könyv, amelyet egy vérbeli amerikai irt. Még nem találtam külföldi Írót, aki annyira megértette és átérezte mindazt, ami magyar, mint Lovina Stewart Smith. “Hungary Land and People” cimü 414 oldalas könyvében olvastam. Alapos, szeretettel, gonddal megirt monográfiája ez a régi Magyarországnak. Egyszerűen nem akarja látni a változást. Legfeljebb ott, ahol annak súlyos kárát látja. De ott azonnal kész Trianont lesújtó bírálata. A magyar élet keresztmetszete ez. Szeme mindent meglát, agya mindent megfog, tudása és irói készsége helyesen rögzíti a látottakat. De 1907-től 1932-ig sokszor meglátogatta Magyarországot, 25 éven át. Ilyen lelkiismeretes kutatással lehet ilyen szépet, nagyot, igazat imi. Leírja például Kalotaszeget;utján elragadó képet fest Nagyváradtól Kolozsvárig. “Rév, barlang van itt, — mondja — Tündérvár a neve s történelemelőtti lakás.” Kálót a szegnek a központja Bánffy-Hunyad s hires magyar kézimunkáiról, amelyeket ügyesen készítenek a téli hónapokban. A 39 községnek mintegy 25,000 lakosa van. Bemutatja azt a gyönyörű viseletét, amelyet Kolozsvárt annyiszor megcsodáltunk, ha megjelentek a korzón a Nagy Gábor vagy a Bánffy palota előtt s tovább a Kikakker kávéház felé mentükben. A férfiak a szántóföldön, az eke mellett, fehér, otthon szőtt meet hordanak, amely lelóg a fehér nadrág fölé. A kettős paszomány hatásos. A faragott, magas járom illő volna a múzeumba. A fehér ökör hosszú szarvát piros bőit disziti. Vasárnan a férfiak vállukra vetett, finoman hímzett fehér szűrben mennek a templomba. Hasonlókénnen emlékezik meg a többi híres maevar kézimunkáról, a mezőkövesdiről. a sárköziről, a buzsákiról. stb. Mindegyiknek iól ismeri a jellegzetességét. A szűrök között a veszTvrémit tartia a legszebbnek. A legkisebb falut is kiemeli, ha igazi szépséget lát bennük. Eneriest. Bártfát, de különösen Lőcsét, amelyet kis Nümbergnek nevez. A “Lőcsei fehér asszony” történetét éppúgy ismeri, mint Zrinvi Ilonáét, mint ahogyan Jókainak talán legháiosabb regényét, a “Sárga rózsát” sem mulasztja el megemlíteni. mikor a Hortoháyvról ir. Talán még azt is tudia. hogv kora hajnalban az Ohati pusztán találkoznak Decsi Sándorék. Azonban a többi kis városkáink szépségeit sem felejti el színes tollára venni: Esztergom, Sárospatak, Eger, Veszprém, mind-mind helyet kapnak a könyvében, nem szólva a nagyobbakról. Nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, ahol Trianon igázságtalan döntését elítélheti. “Ezt a szinmagyar kerületet, — mondja Kalotaszegről, — amelyet a magyarok évszázadokkal ezelőtt foglaltak el, átadták a románoknak.” Úgy ir, mintha neki mindaz, ami Trianonban történt, éppen úgy fájna, mint nekünk. Szeretném, ha minden angolul olvasni tudó magyar elolvasná ezt a könyvet. A fiatalabbak sokat tanulhatnának belőle, hiszen mindezeket nem igen volt módjukban megismerni. De még többet a második és a harmadik nemzedék. Megtanulná szeretni, becsülni, tisztelni a fajtáját. Azonban éppen olyan kívánatos volna, ha olyan magyarok is elolvasnák, akiknek sok angolszász ismerősük van, hogy azok is hiteles forrásból, a saját fajtájukból valótól hallják mindazt, amit oly hűen, jellegzetesen és teljes megértéssel ir meg. Ha tudnám, hogy él még a szerző, személyesen mennék el hozzá, hogy megköszönjem neki azt a felbecsülhetetlen értékű munkát, amely hasonló ahhoz, amelyet Theodore Roosevelt, Peremiah Smith, Harry Hill Bandholz végeztek a magyarság érdekében sok szeretettel és megértéssel. Hokky Károly. Dr. Heckenast Dezső: AZ ISMERETIEM KOSZTOLÁNYI Kosztolányi Dezsőről, a költőről, a regényíróról, a műfordítóról és a nyelvesztétáról már sokszor megemlékeztek az irodalmárok. az újságírók és az Írogatok is. írtak róla jót is, rosszat is, érdekeset is, de kevés költőt Ítéltek meg Cs. Szabó László szerint hamisabban Kosztolányinál. Nem a nagyságára gondolunk, mert Kosztolányi vérbeli művész volt, hanem a költői célja körül támadt félreértésekre. melyek szerint a költő a felszínes érzések művésze. Azonban aki alaposan ismeri Kosztolányi Írásait, hamarosan rá kell jöjjön arra, hogy művészete tele van megható ellentmondásokkal: a keresztény költői h'tetlennek aposztrofálja magát, a magyar nvelv legtisztább forrása néha csupán játszik az anyanyelvvel s az örök halálfélelemben élő költő bohóckodik a halállal. Kosztolányi művészeti ellentmondásai életéből fakadnak, amely szintén tele volt ellentmondásokkal. Hadd beszéljen erről az alábbi pár sor: nem irodalomtörténeti tanulmány, hanem csupán egy csokorra való emlék Kosztolányi Dezsőről, életéből kiragadott részletek laza halmaza, ahogy azokat tanár koromban összegyűjtött jegyzeteimből előszedegetem. Volt 3
