Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-11-01 / 11-12. szám

XVI. — Szóval az a benyomása, hogy a hu nem tudja, hol van Siposs? — kérdezte bosszúsan. — Igenis. Nagyon ügyesen kikérdeztem. Kitűnő alkalom volt a tegnapi botozás, — mondta vigyorogva. — Sikerült megnyer­nem a fiú bizalmát. Marinescu százados most nehézkesen fel­állt. — Bemegyek, jelentést teszek az ezredes urnák. Várjon itt meg. Kopogott és belépett Jonescu ezredes szo­bájába. Jonescu ezredesnél ott volt a dandárpa­rancsnok. Marinescu vissza akart húzódni, de a tábornok intett. — Csak tessék, százados ur! Marinescu feszes vigyázzban mondta el, amit Fischertól hallott. — És biztos, hogy 'a fiú őszinte volt? — Igenis, ezredes ur, biztos. A tegnapi botozás kapcsán jutott Fischer a fiúval érint­kezésbe. Ö is együtt szidta a többivel a ro­mánokat, igy a fiú bizalmát teljesen meg­nyerte. Most a tábornok szólalt meg. — Botozás? Milyen botozás volt már megint? Marinescu, ha lehet még feszesebbre húz­ta ki magát. —■ Tábornok ur alázatosan jelentem, egy civil az Erzsébet-téren lecsirkefogózta Vat­­rescu hadnagyot és ezért megbotozták. — És miért csirkefogózta le? Marinescu arcán végigfutott egy tisztelet­teljes mosoly. — Valami nőügy miatt, tábornok uram. A dandárparancsnokot elfutotta a méreg. Felugrott. — Úgy! Tehát az én tisztjeim aszfaltbe­­tyárkodnak! S lovagias ügyeiket igy intézik el! Fuj! Skandalum! Százados ur szóljon át a dandárhoz, hogy Vatrescu hadnagy hol­nap reggel dandárkihallgatáson jelenjék meg. Marinescu százados nagyon kényelmet­lenül kezdte érezni magát. — Parancsára, tábornok ur! — mondta ijedten. — Ami viszont a Tardy-ügyet illeti, hát még egy ideig figyeljék, s ha nem lesz sem­mi pozitív eredmény; tartóztassák le — szólt most közbe Jonescu ezredes. Marinescu összeütötte a bokáját és ki­ment. — A megfigyelést folytassa további in­tézkedésig — fordult Fischerhez — s ha nem lesz eredmény, majd letartóztatjuk. — Igenis — fordult ki Fischer az ajtón Marinescu kapitány meg rosszkedvűen ment a telefonhoz, felhívni a dandárt. Pista lassan-lassan megbarátkozott a miskolci gimnáziummal. Eleinte furcsa volt neki, hogy civil tanárok tanították, mert a tanár fogalma igen erősen asszociálódott nála a reverendával, de lassan megszokta azt is. Most már ismerte a fiuk nagyrészét, kü­lönösen a béseket, akikkel együtt járt. Az áistákkal, csak rajzórán voltak együtt. Kü­lönben az á) és a b) osztály között nem volt semmi együttérzés, inkább a riválizálás egy neme volt az, ami a két osztály viszo­nyát jellemezte. Ez a gimnázium szebb volt, mint az egri. cszk valahogyan nem volt olyan otthonos. Legalább is Pista ridegebbnek érezte. De volt jó oldala is az egrivel szemben. Nagyon tetszett Pistának például, hogy tornaszerek voltak az udvaron. Mászópóznák, kötelek, nyújtó, meg korlát. Pista nagyon szeretett tornázni. Egy veszélyes mutatványt is ho­zott magával Egerből. Úgy hívták, hogy “nagy halál . A miskolci fiuk nagyon cso­dálták érte. Nagyon sokat csavargóit a városban egyedül. Izgatta a sok újdonság, az isme­retlen utcák, az Avas, a Népkert, az uj, az ismeretlen város minden jellegzetessége. Tartós és szép ősz volt, a meleg napsugár sokáig becézgette a várost, mintha sajnált volna tőle elszakadni. Pista kihasználta a jó időt, október kö­zepére már úgy ismerte a várost, mint a tenyerét. Október 17-én díszelőadás volt a szín­házban. A szinlapok nemzetiszinü keretben jelentették, hogy Károly román trónörökös tiszteletére díszelőadás keretében fogják az Ocskay brigadérost előadni. Pista roppant kiváncsi volt az Ocskay brigadérosra is, meg a trónörökösre is és elment a színházba. Az Ocskay brigadéros gyönyörű volt. Ez ’'o't az első történelmi dráma, amit Pista életében látott. Csak nagyon szomorú volt. Az első emeleten három páholy is tele volt román tisztekkel. Felvonásközben foly­ton azokat nézte. Szerette volna a trónörö­­köst látni, de nem tudta melyik az. Egyen­ruhában volt az is. Előadás után megvárta őket a színház árkádjai aUtt. Nagy csoport tiszt jött le '•angosan beszélgetve, középen egy magas, feketehaju főhadnagy, akivel a magasrangu tisztek igen nagy tisztelettel beszéltek. — Biztosan ez az — állapította meg és nagy érdeklődéssel nézte. El is kisérte őket az úttesten egy darabig. (Folytatjuk) no

Next

/
Oldalképek
Tartalom