Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
A balesetekről. — Egyszóval a juhaiddal baj nincsen. De ha azt az egyet kicserélnéd, mondom, két font túróval többet számolnék neked. Na Isten segítsen. Azzal lassú kimért léptekkel elindult az utón a falu felé. Az uj fenyőszagu fahíd közepén még megállt, nézegette a pilléreket, aztán megcsóválta a fejét, dünnyögött valamit és tovább ment. Hosszú egyenes botjával nagyokat koppantgatott maga előtt az útra. A falu mögötti völgyben összetömöttödve várta már a nyáj. Hatszázhuszonkét fejősjuh, a község juhai. Körülöttük a négy pakurár, botra támaszkodva. Odébb a két málhásló s a kutyák. Néhány ember is ácsorgott a pakurárok mellett, falusi gazdák, tanyások. A juhokat nézték. —- Jó volt a legelőd, látszik, Árszintya apó! — Nem korán mégy át a Funtinelre? — Kitart-e ott őszig a fü? Ilyeneket kérdezgettek az emberek, amikor megérkezett közéjük. De inkább csak a gondolataikat mondták el igy, mert egyikük sem gondolt arra komolyan, hogy kérdőre vonja az öreg Árszintyát valamiért is. Harmincegynéhány éve legeltette már a község juhait s jobban mint ő senki sem tudhatja, mikor kell legelőt váltani, mikor kell ezt vagy azt tenni a juhokkal. Nem is felelt az öreg a kérdésekre. Csak odaállt a turma elé, végignézett a juhok fölött és rekedt vénember-hangon elkurjantotta magát. — Huuujha-nyá! Hujjj! Azzal megindult az utón előre, az Andrenyásza felé. Az ismerős hangra felütötték fejüket a juhok, mozgás támadt köztük. A pakurárok helyükre szaladtak s a nyáj lassú hömpölygéssel megindult az öreg után. — Adjon Isten szerencsét! Jó utat! — kiáltozták utánok az emberek és a nyáj ment, lassan, tempósan fölfele az Andrenyásza tanyái között s a kóbori pláj lelógó csücskénél be az erdők közé. Öreg Árszintya lassú kimért léptekkel haladt a nyáj előtt, kezében a hosszú bottal. Nem nézett hátra egyetlen egyszer sem, nem volt miért hátra nézzen. Ismerte a lépést, amivel haladnia kellett a nyáj előtt. Nemcsak ismerte: talán már nem is tudott volna másképpen lépni, csak ilyen lassan, kimérten, nyugodtan. Ezek a lépések már hosszú évtizedek alatt hozzáidomultak a juhok mozgásához, nem voltak sem gyorsak, sem lassúak. Éppen olyanok, amilyenek kell legyenek a pásztor lépései, aki mögött néhány száz juh hullámzik fölfele a hegyen. A pakurároknak sem kellett figyelmeztető szó, tudták jól a rendet. A két fiatalabbik oldalt haladt, egyik jobb szélén, másik bal szélén a nyájnak. Néha nagyokat kurjantottak, ha egy-egy juh megállt füvet harapdálni a széleken. Olykor a botjukat is megrázták a levegőbe, de ezt inkább csak megszokásból tették, mint komoly fenyegetésképpen. A két idősebbik pakurár hátul haladt, ^a nyáj mögött. Mögöttük jött a két ló, a podgyásszal s a lovak mögött a kutyák. Ez volt a rendje annak, ha költözött a nyáj. Mentek, haladtak fölfele a kóbori plájon. Körülöttük föltornyosultak az Andrenyásza sötét hegyei, rengeteg sziklás erdők, melyek között a juhok kolompja úgy szólott, mint egy eltévedt gyerekhang. Mire a nap delelőre ért, már fönt jártak a gerincen. Meleg volt. A kutyák nyelve lógott és a lovak megizzadtak a teher alatt. Az öreg egy percre sem állt meg, csak ment. Előre a gerincen, mindég fölfele. A hegyek elfogytak. Az erdőik aláereszkedtek és az ég kékje kitágult. A pláj gerincének két oldalán meredek sziklás oldalak futottak alá, szedres és málnás üverek, Nincs ,,villamos-baleset-’. Csak te vagy s a villamos mikor a baleset bekövetkezik, hanem te voltál gyönge, lusta és kicsinyes. Balesetekről pedig, melyek nincsenek, — mint a boszorkányokról — szó ne essék többé...... Nem hiszek a balesetekben! Csak figyelmetlenség van. Elüt a villamos, ellopják útközben poggyászodat, megzsarol egy ripők, megHurcolja a nevedet, étellel, itallal megrontod a gyomrod, — és aztán? Miért nem vigyáztál jobban? A világ veszélyes, a baleset lehetősége lappang az élet minden helyzetében és cselekedetében, ez a veszély és esély egyértelmű az emberi élettel. Igen talán ez az esély ad mélyebb tartást és feszültséget az embernek. Gondold csak el, milyen is lenne egy emberélet és a világ a baleset esélye nélkül? Milyen pökhendien magabiztos lenne, milyen szemérmetlenül gőgös és fennhéjázó!-? Nem. a baleset lehetősége ott lappang minden pillanatodban, a tárgyak, a helyzetek, az emberek, a vegyianyagok, a statikus és fizikai képletek: — mind ez ellened van! Tehát vigyázz! Ne aggályosán vigyázz, hanem emberi rangodhoz illően, komolyan és tárgyilagosan, — nagyon figyelmesen. S mindig tudjad, hogy nem a világ ármánya tört önkényesen ellened, és a világrend. Márai Sándor. ♦ Az öltözködésről. Az öltözködéssel egyáltalán nem is kell — törődni!!! Márai Sándor. 45
