Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9-10. szám

Wass Albert: Л f II II I B no I i I» о s 'A «9 г к а и у A belső felszerelés. A komáromi nők Mész­­lényi Gyula, a később szatmári püspök vezetése alatt küldöttségben jártak Simor hercegprimásnál. hogy leányiskolát állítson fel városukban. A kardiná­lis azt mondta nekik. — Szívesen segítelek benneteket, de legalább az iskola belső felszereléséhez ti is járuljatok valamivel, A küldöttség összené­zett. Meszlényi Gyula pe­dig jámbor képpel vála­szolt: — A komáromi nők ne­vében ígérhetem eminen­­ciádnak, hogy a legszük­­ségésebb belső felszerelés­ről, vagyis a leánygyer­mekekről, bőven fognak gondoskodni! Az iskola biztosítva volt. A karrier. 1894 év végén történt. Wekerle Sándor miniszte­relnök megbukott. És nem­csak az állását kelleti ott hagynia, de ki kellett hur­­colkodnia a Szent György téren levő miniszterelnöki lakásból is. Szállítóért kül­dött, aki a bútorait és egyéb ingóságait uj laká­sába transzportálja. Csak­hamar megjelent előtte frakkosan a szállító: Tau­­szky Miksa. Wekerle erősen nézi az embert. — Nini, maga az, — Maxi? — Igenis én vagyok, Kegyelmes uram hajdani hordárja. — No, magának ugyan felvitte az Isten a dolgát! — Ha meggondolom, kegyelmes uram, hogy ami­kor pénzügyi műveleteit nem a Rotschild-csoport­­tal, hanem énvelem operál­tatta, csak kis jogász ifjú ur volt, úgy látom, hogy excellenciádnak sincs oka karrierje miatt panasz­kodni. Csöndesen és komolyan állt a tömeg a vadonatúj ratosnyai állomásépület előtti térségen. Hangos szó nem esett. Mintha temetésre gyülekeztek volna, úgy állt ott a sok súlyos kezű, nehézkes havasi ember. Nézték az urak útját, a nyári reggel fényében csillogó hosszú acélkigyót, mely félelmetes és szo­rongató egyenességgel nyúlt el Déda felé és keresztül gázolt falun, tanyán, patakon, szántón és virágos kaszálón. Álltak, nézték és vártak. Néhány idegen ember az utolsó pántlikákat igazgatta el a sinek fölé emelt hatalmas zöld diszkapun, a létra alatt egy csákós, katonaformáju ur kiabált izgatottan és az emberek tudták, hogy ezek mind a vasúthoz tartoznak és a katonaformájut úgy hivják, hogy állomásfőnök ur. Az állo­másépület és a falu között zúgott a Maros és a vadonatúj hi­dakon tükröt vetett a napfény. A Schwarz-féle fűrésztelep felől frissen vágott deszkák gyantás illatát hozta a szél, az ég vakitó kék volt és kereken áttetsző kék reggeli párában álltak a hegyek. A tömeg állt és várt. Hátul a réten nagy tüzek égtek és égett hús szaga jött felőlük. Ott sütötték az ökröt a báró cse­lédjei. A tüzek mögött egy szekér is látszott, rajta jókora hordó s az emberek tudták, hogy abban van a bor. A tüzek mögött egybegyülve álltak a fűrész munkásai, szurtos, nyug­talan nézésű idegen népek, sovány asszonyok, éhes arcú gyer­mekek és a sercegő húst nézték, meg a szekérben a hordót. A főnök ur kiabált, rendelkezett, elvitték a létrát a disz­kapu alól, itt-ott díszítettek még az épületeken, a vasutasok szaladgáltak, a fűrész emberei is szaladgáltak, néha Schwarz ur is megjelent, futva, kiabálva és izgatottan amennyire csak apró, pocakos termetétől tellett és olyanok voltak mind, mint­ha valami rettenetes nagy ijedelemre készülnének. Csak a havasi emberek álltak a téren mozdulatlanul, nyugodtan, csöndben és várakozva. És egyre gyűlték. Távo­labbi tanyákról is érkeztek emberek. Mindazzal a komoly, ki­csit aggódó, de nyugodt és méltóságteljes arccal, ahogy teme­tésre, vagy urlátásra érkezik az ember. Aki jött az előbb megállt a- tömegen kívül, körülnézett, valakit megkeresett a szemével, aztán odament hozzá, szólt néhány szót, bólogatott egy. keveset és aztán már csak állt ő is és várt, aggodalmas, csöndes, komoly türelemmel. Három falunak a papja is megjött rendre, asszonyostul. Külön húzódtak borzas láváikkal és kis rozoga szekereikkel, nagyokat köszöntek Schwarz urnák, az állomásfőnöknek, még az idegen vasutasoknak is, de nem mozdultak el egymás mel­lől. Végül megérkezett az uj csendőrömester is, két csendőrrel, díszesen, szuronyosan, feszesen és kemény nézéssel járkálva föl-alá az emberek között. A nap pedig lassan egyre följebb emelkedett az égen, föl a Lisztes fölé, a levegő melegedni kezdett és aztán egyszerre csak megszólalt valahol messze egy mélyhangu sip. Az állo­másházból kiszaladt a főnök, piros arccal és hadonászva kia­bált valamit és erre ahány vasutasféle ember volt, mind ösz­­szevissza kezdett szaladgálni. A házból kirángattak egy fehér ruhába öltözött kicsi leánykát, rángatták, lökdösték, ma-41

Next

/
Oldalképek
Tartalom