Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-09-01 / 9-10. szám
tizenöt éven keresztül — 1765-től 1780-ig, haláláig folyamatosan dolgozott rajta. Halála után tanítványa, Grossmann József fejezte be 1785-ben, semmit sem változtatva mesterének tervein. Az épület stílusának eredete még ma sem tisztázódott teljesen: alaprajza és tömegei egy különös barokknak mutatják, de ez nem az osztrák-német barokk kisvárosi kiadásban, amint azt egyéb helyeken olyan gyakran látni hazánkban. Homlokzatai a lombfüzérekkel és egyéb diszitésekkel a franciás Ízlést tükrözik, amely nálunk copf stilus néven ismeretes. Egyéb díszítései, csavart és virágos ékítményei pedig a rokokó szülöttei. Ez a három stilus-elem össze van fogva valami sajátos, letompitott formával, ami az épületnek egységes, de egészen egyedülálló karakter ad. (4) Az épület története nem olyan különleges, mint müformái, Esterházy Károly katolikus egyetemnek szánta, de teljes egészében sohasem lett azzá. Az Egerben járó II. József nagy elismeréssel nyilatkozott építészeti és művészeti szépségeiről, majd távozván, levélben értesítette a püspököt, hogy nem engedélyezi az egyetem megnyitását. Nyilván a budai egyetem látogatottságát féltette tőle, amelyet ő helyezett Nagyszombatból a budai királyi várba a jezsuiták feloszlatása után vagy pedig központosító terveibe nem illett bele az egri katolikus egyetem, így az egyetemnek csak szűkített kerete valósulhatott meg egy hittudományi főiskola, egy jogi líceum és egy tanitóképzőintézet formájában. A jogi kar, amelyet boglár György érsek alapított Egerben 1740-ben, már 1774-ben beköltözhetett az épülő egyetemi épületbe és különböző neveken (jogi líceum, jogakadémia) ott is működött egészen a felekezeti iskolák államosításáig. A főiskola azonban sem tanárai, sem pedig hallgatói révén soha nem vált nevezetessé. Az épület 1950 óta mint állami pedagógiai főiskola kapott újra jelentős szerepet tudományos életünkben és a neveléstörténetünkben. (5) Fellner Jakab aránylag fiatalon, 58 éves korában halt meg Tatán. Képmása nem maradt ránk, valószínűleg nem is készült, sem olajestményben, sem az akkor divatos rézmetszetben, neve is legtöbbször csak mint .tatai architectus' szerepel az írásokban. Százötven éven keresztül ismeretlenül és tökéletesen elfelejtve aludt a tatai templomban, amig a század elején a tudományos kutatás hozzá nem kezdett felfedezéséhez és méltatásához. A hazai hirek szerint most készül egy nagyszabású monográfia, amely a nagy építőművészt a méltó helyére állítja a hazai művészet történetében. Az ismeretlen pallér, aki húszéves korában telepedett le hazánkban, nem hozott más pogy-Liszt Ferenc: H О N V Á GY . Különös végzet! Idestova tizenöt éve hagyta el apám békés hajlékát, hogy velem a nagyvilág forgatagába vesse magát s felcserélve a falusi élet névtelen szabadságát a müvészélet dicső szolgaságával letelepedett Franciaországban, mint a legalkalmasabb központban, ahol fejlesztheti zenei ösztönömet, amit az ő naiv büszkesége „zsenimnek" nevezett. Azóta megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak s nem gondoltam arra, hogy másik hazám is van. A kora ifjúság napjai az ember életének az a korszaka, amely tizenötödik és huszonötödik éve közt folyik le; akkor él leginkább önmagán kívül, akkor tesznek rá legerősebb benyomást az emberek, a dolgok. a helyek. Annyi sugár ered a szivéből, olyan végzetszerü szükség kényszeríti szeretetre, hogy mindenkinek, aki csak közeledik hozzá, odaad magából egy-egy részecskét. Ebben a korban a fiatalember, saját gondolatainak viharzásától bódultán, nem is él; csak vágyik élni. Minden; kíváncsiság, vágy, nyugtalan ihlet, ellentétes akarások árapálya benne. Kimerül a féktelen szenvedélyek labirintusában, amelyekből nincs kivezető ut. Mindent, ami egyszerű, könnyű, természetes, szánakozó mosollyal fogad. Minden célon túllő, minden akadály ingerli; lenézi a jót is, amit tehetne, az érzéseket is, amelyek boldoggá tehetnék. Kérlelhetetlenül kínozza az ifjúság ösztökéje. Az égő láznak, hasztalan pazarolt erőnek, hatalmas és bolondos élniakarásnak ezt a korszakát francia földön töltöttem. Franciaország földje fogadta be apám hamgyászt magával, csak a tehetségét. Mégis több köze van a sarjadó magyar hagyományokhoz, mint akárhány nagy hírnevű, pályája delelőjén Magyarországra csábított társának, életműve is gazdagabb és jelentősebb azokénál magyar szempontból is. Irodalom (1) Dornyay Béla: Fellenthali Fellner Jakab. Budapest, 1930. (2) Gerő László: Magyar építészet. Budapest, 1954. (3) Kapossy János: Későbarokk építészet Magyarországon. Budapest, 1927. (4) Genthon István: Az egri liceum. Budapest, 1955. ... (5) Heckenast Dezső: Az utolsó egri püspök. Cleveland, 1959. 4
