Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

tapogatta maga előtt a talajt, nem akart volna beleesni valami nemvárt gödörbe. — Mindenki a nyomomba lépjen — szólt hátra — Szereday ne gvere közvetlen mö­göttem, nem muszáj mindkettőnknek ugyan­abba a gödörbe esni. — tette hozzá vicce­lődve. De nem nevetett senki. Tapogatva léptek, óvatosan, minden lépés után meg-megállva. Most Apor Elemér szólalt meg aggodal­maskodva. —- Nem volna jobb visszafordulni? De a bátrabbak lehurrogták. — Most már úgyis benne vagyunk a vizben. most már gyerünk, mig lehet. — A nátha már úgyis tuti — kedélyes­­kedett hátul Bivaly. — Halljátok, évszázadok óta nem járt :tt senki. Erre megint csönd lett. Történelmet é­­reztek. rejtelmeket, romantikát. Furcsa ér­zés volt. Ünnepélves. Megint rájuk telepe­dett az évszázadok óta nem háborgatott csönd komor varázsa. Csak a viz csörgött lépéseik nyomán. Tardy hangja csendült most végig az alaguton. — Itt a száraz újra! Vége volt a víznek. Mintegy nyolcvan­­kilencven méter lehetett a vízzel borított szakasz mindössze. Most újra cipőfelhuzás következett, az­tán indult a csapat tovább. Nem sokkal később újra fordult a folvosó. Most már egészen nyugatnak. Oldalhelyiségre buk­kantak ismét. Akkora lehetett, mint az első. csak az eavik oldalán omlás látszott. — Maid visszafelé jobban meonézziik — ajánlotta Tardy. — most gyerünk tovább. Messze azonban nem jutottak. Száz mé­tert se tettek meg. mikor egv újabb omlás elzárta az utat. Ezzel vége volt a folvosó­­nak. — Na most mi lesz? — néztek Tardvra. — Mi lesz? Hát előszöris tízórai lesz. Aztán nekiállunk és kibontjuk az omlást. Vagvunk elegen. Szereday azonban. Tardv Pista örök ri­válisa. már unta az enaedelmességet. — Tízórai, az ioen. De bontani, azt nem — jelentette ki határozottan. —• Aztán miért nem — csattant fel "Tardy. — Hát csak azért — vont vállat Szere­day — mert nekem már elegen van ebből a marhasácfból. Meg a te parancsolgatásod­ból is. Én szórakozni jöttem nem napszá­mosnak. Különben is ideje lesz már vissza­fordulni. Tardv méregbe jött. — Hát eredi Tsten hírével. Nem tart vissza senki. — azzal nekilátott dühösen bontani a hátizsákját. — Ki jön velem vissza, fiuk? — fordult erre Szereday a többiek felé. A gyerekek egvmásra néztek, aztán vagy hatan felnyujtották a kezüket. Szereday többre számított. Szereday azt remélte, hogy mind a visszafordulásra sza­vaz. Meglehetősen barátságtalan volt a vi­lág idelent. Tardy rájuk nézett. — Ti vissza akartok menni? — kérdezte bosszúsan. — Hát csak menjetek. Én ma­radok. — Dühösen enni kezdett. E pilla­natban nagyon gyűlölte Szeredavt. — Csak hülvékkel ne kezdjen az ember! — fakadt ki elkeseredetten. Szeredaynak villámlani kezdett a szeme. Felugrott. — Nekem mondtad ezt? — állt oda Tar­dv elé. Tardv nvugodtan ülve maradt a földön ahova közben letelepedett, onnan nézett fel Szeredayra és szemhunyoritás nélkül vá­laszolt. — Neked. Szeredavnak az volt az első gondolata hogy ráuarik Tardvra. A multbam azonban még mindig a rövidebbet húzta, különben is túlsók volt ott a cserkész, iobbnak látta hát nem kezdeni verekedést. Megeléaedett tehát annyival, hogy gyűlölködve Tardv felé sziszegte: — Ezért még számolunk! Tardyt hirtelen elöntötte a keserűsén Hirtelen eszébejutott egész diákélete, amelv végig az “ezért még számolunk” iegvében zajlott le. Eszébejutott a városi fiuk lené­zése az ő falusi voltával szemben, az elke­seredett harc. amit az érvénvesüléséért folytatnia kellett. S most irtózatos dühbe hozta a sziszegő fenyegetés, amely mögött annyi alattomosság és tudatos és engesz­telhetetlen gyűlölet lapult. Tzoatott hangon, remeaő dühvei kezdett kiabálni. —- Miért akarsz számolni? Miért "szá­molsz” velem mindig a negyedik elemi óta7 Mert már akkor mindiárt azzal kezdted hoov belém kötöttél? Vagy mert egvszer hátulról kilöktél az úttestre, hogy maidnem halálraaázoltak? Vaov mert a másodikban elloptad, és tiizbedobtad a számtanfüzete­met. hoav Csénlő tanár ur előtt hazuasáo­­ban maradiak? Vagy mert tavaly “vélet­lenül” odalökted a svéd tornapadot a kor­láthoz, mikor saslenoést csináltam, ugv hoov csak az Isten őrzött hoov mind a két lábamra nyomorék nem lettem? Azt hiszed nem tudom, hogy mindezt te csináltad méonedig tudatosan? Hoov mindio spiclis­­kedtél árulkodtál rám? Ezért akarsz szá­molni? Hát avere, számoli velem, te pimasz1 Mio Tardv remeove kiabált Szeredav leült és gunvos arccal enni kezdett Tardvt rázta az <>1ko<;*>rf>dés. Hoov miért robbant ki a régi ellenszenv nr^nkettőjük-102

Next

/
Oldalképek
Tartalom