Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
ilyenkor a férfi hamar arra a következtetésre jut, hogy az asszony nyugodtan fedezheti saját költségeit, személyes kiadásait. Persze ezzel megfosztják önmagukat attól, hogy kis figyelmességekkel és meglepetésekkel örömöt okozzanak. De erre talán csak később jönnek rá. Viszont az asszonyra az anyagi függetlenség és önnállóság sokszor úgy hat, hogy uralkodnivágyó és csökönyös lesz, akit vezetni már képtelenség. Semmiképen nem tanácsos az asszonynak egésznapos elfoglaltságot elvállalni, ha ez anyagilag nem feltétlenül szükséges. Ha a férj és feleség együtt dolgozhatnak, egyetértésben, amire a Curie házaspár olyan szép példát nyújtott, ez természetesen ideális eset. De nagyon meg kell még ilyenkor is gondolni az asszonynak, hogy milyen veszélyekkel jár, ha gyermekeit egész nap idegen emberek felügyeletére hagyja. A valóban tanult és hivatásos segítség nagyon ritka és nem olcsó. Ha pedig anyját veszi segítségül erre a célra, úgy ez a gyerekek számára bizonyára a szeretett nagymama lesz, akivel boldogok, de férje számára mégis csak anyós marad, és ez a helyzet előbb-utóbb megbosszulja magát. Ezenkívül az ilyen asszony önként megfosztja önmagát a legszebb és legtermészetesebb örömtől, ha nem tud intenziven résztvenni gyermekei fejlődésében és életében. Ha a gyermekek már nagyobbak és felsőbb iskolába járnak, akkor a müveit anya már nem is keresi házon kívül szellemi igényei csillapítását. Tanácsadója és segítője lesz a fiataloknak azok minden bajában, problémájában. Becsvágya, hogy felfrissítse régen feledésbe merült iskolai műveltségét, és ezzel gyermeinek minden bizonytalanságban, kérdésében felvilágosítással tudjon szolgálni. Műveltsége, amit férje gyakran, — legalábbis önmagában. — mint kis hibát könyvelt el, most diadalmaskodik. Ha gyerekeivel egy nehéz latin fordítás fölé hajol, újra fiatallá válik és nincs már szüksége arra, hogy éveit letagadja. A szellemi élénkség a növekvő korral különleges áldás az asszony számára. Megadja saját értékének öntudatát, akkor is, ha teste már elhervadt. Idős férje számára pedig kellemes társaság, aki ilyenkor jön csak rá igazán, hogy milyen boldog lehet, mert nem egy csinos, ostoba kis cselédet vett feleségül. FOLYTON ÍTÉLKEZÜNK... — Ezt az asszonyt csak sajnálni lehet! Milyen haszontalan ember a férje. — Kovácsék lánya? Nahát, micsoda hire van! — Jóskáék sose fognak semmire se jutni. Hiszen az aszszony kezei közt szétfolyik a pénz. — Sándorék hogyan szórják a pénzt, pedig régebben egy vasuk sem volt. Micsoda sötét módon szereztek most vagyont. Én csak tudom...... Ez csak egy kis izelitő a meggondolatlanul és elbizakodottan kimondott ítéletek sorozatából, amit az utolsó héten ismerőseim körében felszedtem. Biztosan mindenki hall hasonló megjegyzéseket, aki társaságba jár, emberekkel érintkezik. Az emberek minden körben, minden időkben, minden társadalmi rétegben nyilatkoznak. nem riadnak vissza emberekről és azok cselekedeteiről véleményt mondani, ezekhez a saját kommentárjaikat hozzáfűzni, gyorsan, elhamarkodottan, meggondolatlanul ítélkezni és elitélni. Ha mindezt jól átgondoljuk, meg kell ezen a tényen döbbenni. Honnan vesszük egyáltalán a jogot ahhoz, hogy embereket, azoknak érzéseit és cselekedeteit a saját szem-Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény. Kölcsey Ferenc. Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett. Vörösmarty Mihály. Ki éltét magasabb célnak szenteli, ne várja, hogy önmaga fogja élvezni gyümölcseit. Sok idő kell, mig a maga, amelyet az emberiség mezején elhintenek, gyümölcsöt hozhat. Eötvös József báró. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közös erőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje. Széchenyi István gróf. Kiket szeretsz, s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek, Ne haragudj rájok sokáig! De öntsd ki szived, s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét, Bocsáss meg! — Hidd, enyhedre válik. Gyulai Pál. Őrizkedjél a gúny és elmésség kétélű fegyverével érzékenyen sérteni másokat. A biztató kacagás, mely elmésségedet kíséri, hamar elhangzik, de az érzékenyen sértettnek kebelében visszamarad a keserűség, s hiúságod pillanatnyi diadalát másnak fájdalmán s elvesztett szeretete árán vásárolhatod Deák Ferenc. 95
