Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

Hollandaisemártás. 60 gr. vajat 3 tojás sárgájá­val jól elkeverünk. Hozzákeve­rünk 1 kanál tejet, 1 citrom ki­csavart levét (vagy kis ecetes vizet), cukrot és sót Ízlés sze­rint. Egy csapott kávéskanál lisztet is hozzákeverünk és az egészet gőzön felfőzzük. Zöld mártás. Zöld petrezselyem, spenót, pó­réhagyma, kelkáposzta, kalarábé zöldje zellerlevél. Mindennek csak a gyenge zöldjét összevág­juk, forró vajban pároljuk és ha puha, akkor liszttel meghint­jük. majd húslevessel (vagy csak vízzel) feleresztjük. lett Ferenczy Ida ült. Egy napon kapok Eötvöstől egy le­velet, amelyben nagyon humorisztikus hangon leirja afeletti kétségbeesését, hogy Pesten most még egy Eötvös József van, aki septemvir, s legújabban bárói rangra is emeltetett, és akinek levelei most folyvást összetévesztetnek az övéivel Már mikor e levél első sorait olvastam, észrevettem, hogy őfelsége nagyon nyugtalan kezd lenni, azután hamar­jában az írón után kapott, egy hevenyében leszakított papír­darabra pár szót irt, s azt nekem ideadta. E papirkára a következő sorok voltak irva: “Vigyázzon, ez az Eötvös az Ida rokona.” Nyilván attól tartott őfelsége, hogy a levélben olyasmi lehetne, ami az ő kedves Ferenczy Idáját kellemetlenül érinthetné, és ennek akarta elejét venni. Megtudván igy őfelsége nyugtalanságának okát, bátran folytattam a levél felolvasását, mert tudtam, hogy abban egyetlen szó sincs, amely akár az öreg septemvirt, akár annak bármely barát­ját a legtávolabbról is kellemetlenül érinthetné. De följegyeztem magamnak e tényt, mert ez oly nemes szívre, oly fennkölt kedélyre mutat, amilyennel a trónon vaj­mi ritkán találkozunk. Zöld leves. Kevés vajas rántást csinálunk és kis levessel feleresztjük, de sürü maradjon. Külön edényben egy tojásnagyságu vajat 3 tojás­sárgával jól elkevertünk és tejszínnel, kis citromlével és a sóska levével Ízesítjük (a sós­kát nyersen megtörjük és átpa­szírozzuk) majd kis főtt spenó­tot is belekeverünk. Közvetle­nül tálalás előtt keverjük össze a vajas rántással, megmelegit­­jük, de felforrni nem hagyjuk. (Borjufasirozott pogácsákat le­het bele tenni). Madulás szelet. 2 tojásfehérjét 180 gr. barna (nem hámozott) da­rált mandulával és 100 gr. cukorral összedolgozni. Kis citromlevet is teszünk hoz­zá. 70 gr. hámozott mandu­lát nagyon finomra felsze­letelünk és ebbe a masszá­ból formázott rudacskákat meghempergetjük. Nagyon kevéssé sütni, inkább szá­rítani. Mikor a sütőből ki­vesszük, még melegen kicsit megformázzuk és közepébe kis baracklekvárt teszünk Szardiniakrém szendvicsekre. A szardíniát 40 gr. vajjal el­keverjük, Ízesítjük 1 kanál mus­tárral és citromlével. A HÁZIASSZONYOKNAK IS FIZETÉS JÁR?! A háztartási munkák lebecsüléséről már nagyon sokat ír ­tak mind az USA-ban, mind Európában. A vita, amennyiben azt női oldalról folytatják, oda irányul, hogy el kellene érni azt, hogy a háziasszony a háztartásban teljesített munká­jáért férjétől rendes fizetést kapjon. Angliában a követelések olyan messze mennek, hogy teljesen szükségszerűnek minő­sitik a háziasszony fizetett szabadságát is. Az valóban vitán fölül áll, hogy a háztartásban teljesí­tett munkát nagyon sok férfi lebecsüli, és a férfiak egy része feleségüket kizárólag mint fizetéstlen házvezetőnőt tekinti. Viszont nagyon is kérdéses, hogy ha például törvényesen megállapítanának a háziasszonynak férje fizetéséből egy bi­zonyos köteles százalékot, ezzel megoldanák-e a háztartási munka nemértékelésének problémáját és vájjon az egész tár­sadalmi felépítést nem renditené-e meg ez az intézkedés, amely eddig általában a házasságra, mint sorsközösségre és közös teherviselésre volt alapozva. Be kell ismernünk, hogy nem is ritka esetekben a férj feleségének éppen csak annyi háztartáspénzt ad, amennyi­ből az a legszükségesebbet be tudja ugyan szerezni, de saját egyéni kívánságaira egy fillér sem marad belőle. Viszont a háziasszonyoknak is lehet végeredményben egyéni kíván­sága, amit szeretne megvalósítani. Ha ezt nem sikerül a háztartáspénzből elérni, akkor a feleség, amennyiben há­zassága előtt dolgozó nő volt, meg fog próbálni, előző hi­vatásának megfelelően munkát vállalni, hogy saját pénzre tegyen szert. Ezt aztán a háztartás sínyli meg és ennek következtében a házasság is. Ezt az asszonyok is elismerik. Milyen állásponton vannak a háziasszonyok, ha feltesz­­szük nekik a kérdést: kapjon-e ezentúl a feleség munkájáért fizetést a férjtől vagy maradjon meg az eddigi helyzet? Néhány roppant jellemző választ kaptunk egy kis körkérdés után. Egyik háziasszony például igy vélekedett: — Én az otthonomban mint háziasszony magam rendel­kezem az időmmel. Úgy osztom be a munkámat, ahogy ne­kem tetszik. Senki nem áll a hátam mögött, nem terhel fő-86

Next

/
Oldalképek
Tartalom