Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

Falk Miksa feljegyzései:

Л

Heringkrém.

ERZSÉBET KIRÁLYNÉRÓL

Egy alkalommal Batthányi Lajos kivégeztetéséről volt szó. Őfelsége a legnagyobb figyelemmel hallgatta az erre vonatkozó részleteket, és azután azt kérdé az illetőtől, aki azokat elbeszélte:

— Hát ön akkor Pesten volt?

— Nem — vala a válasz.

— Hát honnan tudja ezeket a részleteket?

— Benne vannak azok egy történelmi munkában, mely azonban el van tiltva.

—- Megvan önnek ez a könyv?

Az illető kissé habozott.

— Habozásából látom, hogy megvan. Kérem, legyen szives ezt a könyvet nekem elhozni.

— De felséges asszonyom — — —

— Nos mit? Hát amit minden ember tud és olvas, azt csak nekem ne volna szabad tudnom és olvasnom?

Másnap a Horváth Mihály-féle Függetlenségi harc őfelsége kezében volt, és a magas asszony azonnal a legmélyebb megindulással olvasta végig azon részt, amely Batthányi haláláról szól. Azután megnézte a könyvnek címlapját:

— Ki az a Horváth Mihály? — kérdé és midőn erre a kívánt választ megnyerte volt azon hozzáadással, hogy Horváth Mihály számkivetésben él és bár bizonyosan szívesen térne haza, de múltjával és állásával meg nem fér megkegyelmeztetéséért esedezni, — a felséges asszony nem szólt semmit, hanem a könyvet asztala fiókjába zárta.

Erre hetek múltak el és a dolog feledésbe ment. Egyszerre csak azt Írták a lapok, hogy Horváth Mihálynak a császár és király őfelsége megkegyelmezett. És midőn az ősz történetiró hazajöttekor, Bécsben megállott, a lapok ismét azt írták: hogy Horváth Mihály Erzsébet királynéhoz lett híva és egy óránál tovább maradt a felséges asszonynál. Volt-e valami összefüggés amaz olvasmány és Horváth Mihály amnesztiáltatása közt? Nem tudom.

Midőn a felséges asszony előtt úgy nyilatkoztam, hogy élénk levelezőben állok báró Eötvös Józseffel, ő arra kért, hogy néha-néha hozzam el Eötvösnek egy-egy levelét; és én azóta valahányszor a bárótól levelet kaptam, melyet indiszkréció nélkül megmutatni lehetett, azt mindannyiszor közöltem őfelségével.

Miután pedig erről — amint illik Eötvöst értesítettem volt, ő is ehhez alkalkalmazkodott és ezen levelek alakjában a felség előtt elmondott sok olyan dolgot, amit más módon alig lehetett volna tudomására juttatni. E levelek egyike egyszer egy igen mulatságos epizódra adott alkalmat, melyet azért mondok el, mert ez is — bármily csekély a dolog .— mutatja, mily rendkívüli gyöngédséggel viseltetett őfelsége — ellentétben más sokkal csekélyebb állású úrnőkkel — még azokkal szemben is, akik alatta állottak és tőle függtek.

Emlitém, hogy az órák alatt a terem utolsó ablaka mel-3 drb. Ostsee-hering, 1 doboz szardínia, 2 keménytojás nagyon apróra vágva. 1 kisebb almát reszelünk, összekeverjük a szardínia olajával, 2 nyers tojássárgával és 3 deci felvert tejszínhabbal. A hering tejét kikaparjuk és a beringet magát is egészen megvakarjuk, a szardíniát is megtörjük és mindent könnyedén összekeverünk. A megformált masszát a megvágott keménytojássárgával megszórjuk, és egy szép sötétpiros almát héjával együtt felszeletelünk, ezzel díszítjük.

Diós lepény.

140 gr. vajat, 280 gr. liszttel.

2 tojás sárgájával és 4 kanál tejfellel tésztává gyűrűnk és jól kidolgozva kétfelé osztjuk, majd pléhbe tesszük és az egyik részt külön langyos sütőben félig megsütjük. Töltelék: 280 gr. porcukrot 7 tojássárgával habosra keverünk, majd hozzákeverünk 180 gr. őrölt diót, 7 tojás felvert kemény habját, 2 kanál zsemlyemorzsát és az egészt jól összevegyitve a tésztára öntjük és a tészta másik felét elnyújtva ráillesztük, megszurkáljuk villával. fehérjével megkenjük, darabos cukorral beszórjuk, megsütjük és két ujjnyi széles hosszúkás darabokra fölvágjuk.

Mandulás szelet.

2 tojás fehérjét, 180 gr. nem hámozott, darált mandulával és 100 gr. cukorral összedolgozunk. Kis citromlevet is teszünk bele. 70 gr. mandulát nagyon finomra felszeletelünk. A masszából kis rudacskákat formálunk és ebben a felszeletelt mandulában megforgatjuk. Inkább szárítjuk, mint sütjük, hogy a belseje puha maradjon. Mikor a sütőből kivettük, még melegen kissé megformáljuk, kettőt kettőt kis baracklekvárral összeragasztunk.

85