Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Somogyi В. Gerő: ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, Al UTOLSÓ FRANCIA LOVAG 1944 julius 31-ét Írtak azon a napon. A korzikai Bastia- Borgho-i repülőtér két szolgálatos irányító-tisztje aggódva fi­gyelte az északi horizont szegélyét, miközben tekintetük szo­rongva regisztrálta a percmutatók könyörtelen járását. 14 óra 25 perc. Antoine de Saint Exupéry repülőkapitány, a 2/33 tá­­volfelderitő osztály bevetésben lévő gépjén már egy órát ké­sett. A motor még futhat kerek öt percig, aztán vége. Nem ma­radhat többé a levegőben. A percek egyre múlnak . .. És múlni fognak az órák is ... Saint Exupéry repülőkapitány gépe nem tér vissza utolsó bevetéséről. De évek múltán, a nagy háború végeztével, Hermann Korth német református lelkipásztor tanuságtétele után barát és el­lenség hivatalosan is értesül arról, amit különben ha biztonság­gal nem is tudott, de sejtett: a francia felderitőt a német vadá­szok Bestiától 100 km-re északra a tenger fölött lelőtték, így ért véget az erő, a szépség, az ifjúság és a szellem teljében egy élet, amely tán utolsónak vallotta a frank udvarok régholt lovagjainak jelszavát, életmódját, ma már elfelejtett, elavult­nak Ítélt, kicsit tán meg is mosolygott, de titkon százszor is megirigyelt igazságát: nincs nagyobb hir, nagyobb fény, iga­­zabb dicsőség és teljesebb öröm, mint embernek lenni, férfinek maradni. Hitben, szerelemben, áldozatban, örömben, munkában, életben. És a halálban is. Saint-Exupéry 1900. junius 29-én született Lyonban, el­szegényedett nemesi családból. Iskoláit részben a Mans-i je­zsuita, részben pedig a Freiburg-i (Svájc) marista kollégium­ban végezte. A fegyelmet nehezen tűrő, kicsit szeszélyes, vál­tozó kedvű, de csinytettei után is egyenes és őszinte növendék benyomását keltette. Két szenvedélye — a mechanika és a ka­tonamesterség — korán felébredt lelkében. Ez utóbbi többek közt arra késztette az alig 13 éves diákot, hogy Julius Caesar fordításába kezdjen, hogy megismerhesse a római hadigé­pek technikai tökéletességét és működését. Középiskolai tanulmányai végeztével a Tengerészeti Főis­kolára pályázik, de sikertelenül. Felvételre jelentkezik tehát a Szépművészeti Akadémia építészeti osztályára. Közben a szín­házzal is próbálkozik: statiszta lesz a Chatelet Színházban. Katonai szolgálatát a Strassburg-i 2. sz. repülőezred mü­­helyosztályán kezdi. Magánúton elvégzi a pilótavizsgát és át­esik az első repülőbaleseten is. Szolgálatát a 33. Bourget-i re­pülőezred vadász osztályán fejezi be és mint tart. alhadnagy szerel le. Saint Exupéry szeretett volna a tényleges repülő szolgá­latban maradni, de menyasszonyának a családja párizsi irodai munkára, ill. beosztásra kényszeríti. Különböző cégek szolgá­latában dolgozik a cső, a fa, valamint az autóiparban is, sza­badidejét azonban továbbra is a repülőterek környékén tölti. 1926-ban a fiatal Francia Légügyi Társaság pilótája lesz. Ám még ennek az esztendőnek a végén a később olyan sokat emlegetett Latécoére Légügyi Társaság szolgálatába lép mint a Toulouse-Casablanca-i és a Dakar-Casablanca-i postavonat pilótája. Majd másfél esztendőre a Cap Juby-i repülőtámasz­pont parancsnoka lesz, messze a fellázadt marokkói nomád tör­zsek által megszállt területek mögött. Ezért a szolgálatáért kapja majd a Becsületrendet is. Itteni magányában Írja meg Déli posta (Courrier Sud) c. müvét, amelynek első kézirata két évvel előbb rövid novella formában A repülő (L’Aviateur) c. alatt jelent meg. 1929-ben a Buenos Aires-i Aeroposta Argentina igazgató­A kis herceg (Le petit prince) New Yorkban Író­dott és bár gyermekekhez szól, elsősorban a felnőttek számára készült. A gyerme­ki frisseség, egyszerűség, szépség és igazság mester­müve. A mechanikai hiba miatt a sivatagban kényszerleszál­lást végző pilóta mellett, mi­közben az megromlott mo­torjának javításán dolgozik egyszer csak megjelenik egy gyermek. Ismeretlen, távo­li bolygóról szállt földre. Egy csodálatos szépségű kis virág társaságában élt, de a virág büszke volt; a gyer­mek, a kis herceg vándor­útra ment. így került az af­rikai homokra, ahol első ta­lálkozója egy kígyóval lesz. De jóindulatú, bölcs kígyó volt ez a kigyó. Amikor meg­érti a távoli utazás okát, va­lósággal megszánja a kis herceget. Feltoluló kérdése­dre a régi igazsággal feleli: a földön is csak egyedül él az ember. Ez a megállapítás egyre visszatér a három­­szirmú virág és a hegyek vá­laszában is. Sok csalódás vár a kis her­cegre. A kerti virágok mind egyformák. Hogyan lehetne igy egyet szeretni? Kedvel­ni, dédelgetni ? Szomorúsá­gában a róka vigasztalja meg, mert megértteti vele az egymáshozszelidülés, az egymáshozigazodás, az egy­­másbozsimulás titkát és ö­­römét. Amikor a semmiből, az ismeretlenből egy csodá­latos kapocs formálódik. A- mikor a távozás után is megmarad valami szép, va­lami kedves, valami meleg, valami szivet simogató: az emlék. Ha csak a buzaka­­lász aranyló színe is, de ami valakinek a hajára emlékez­tet majd. Mert ez az arany szin is sokat, nagyon sokat mondhat majd valakiről, a­­kivel beszéltünk, akire vár­tunk, akit megszerettünk. Folytatás a túloldalon, 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom