Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Somogyi В. Gerő: ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, Al UTOLSÓ FRANCIA LOVAG 1944 julius 31-ét Írtak azon a napon. A korzikai Bastia- Borgho-i repülőtér két szolgálatos irányító-tisztje aggódva figyelte az északi horizont szegélyét, miközben tekintetük szorongva regisztrálta a percmutatók könyörtelen járását. 14 óra 25 perc. Antoine de Saint Exupéry repülőkapitány, a 2/33 távolfelderitő osztály bevetésben lévő gépjén már egy órát késett. A motor még futhat kerek öt percig, aztán vége. Nem maradhat többé a levegőben. A percek egyre múlnak . .. És múlni fognak az órák is ... Saint Exupéry repülőkapitány gépe nem tér vissza utolsó bevetéséről. De évek múltán, a nagy háború végeztével, Hermann Korth német református lelkipásztor tanuságtétele után barát és ellenség hivatalosan is értesül arról, amit különben ha biztonsággal nem is tudott, de sejtett: a francia felderitőt a német vadászok Bestiától 100 km-re északra a tenger fölött lelőtték, így ért véget az erő, a szépség, az ifjúság és a szellem teljében egy élet, amely tán utolsónak vallotta a frank udvarok régholt lovagjainak jelszavát, életmódját, ma már elfelejtett, elavultnak Ítélt, kicsit tán meg is mosolygott, de titkon százszor is megirigyelt igazságát: nincs nagyobb hir, nagyobb fény, igazabb dicsőség és teljesebb öröm, mint embernek lenni, férfinek maradni. Hitben, szerelemben, áldozatban, örömben, munkában, életben. És a halálban is. Saint-Exupéry 1900. junius 29-én született Lyonban, elszegényedett nemesi családból. Iskoláit részben a Mans-i jezsuita, részben pedig a Freiburg-i (Svájc) marista kollégiumban végezte. A fegyelmet nehezen tűrő, kicsit szeszélyes, változó kedvű, de csinytettei után is egyenes és őszinte növendék benyomását keltette. Két szenvedélye — a mechanika és a katonamesterség — korán felébredt lelkében. Ez utóbbi többek közt arra késztette az alig 13 éves diákot, hogy Julius Caesar fordításába kezdjen, hogy megismerhesse a római hadigépek technikai tökéletességét és működését. Középiskolai tanulmányai végeztével a Tengerészeti Főiskolára pályázik, de sikertelenül. Felvételre jelentkezik tehát a Szépművészeti Akadémia építészeti osztályára. Közben a színházzal is próbálkozik: statiszta lesz a Chatelet Színházban. Katonai szolgálatát a Strassburg-i 2. sz. repülőezred mühelyosztályán kezdi. Magánúton elvégzi a pilótavizsgát és átesik az első repülőbaleseten is. Szolgálatát a 33. Bourget-i repülőezred vadász osztályán fejezi be és mint tart. alhadnagy szerel le. Saint Exupéry szeretett volna a tényleges repülő szolgálatban maradni, de menyasszonyának a családja párizsi irodai munkára, ill. beosztásra kényszeríti. Különböző cégek szolgálatában dolgozik a cső, a fa, valamint az autóiparban is, szabadidejét azonban továbbra is a repülőterek környékén tölti. 1926-ban a fiatal Francia Légügyi Társaság pilótája lesz. Ám még ennek az esztendőnek a végén a később olyan sokat emlegetett Latécoére Légügyi Társaság szolgálatába lép mint a Toulouse-Casablanca-i és a Dakar-Casablanca-i postavonat pilótája. Majd másfél esztendőre a Cap Juby-i repülőtámaszpont parancsnoka lesz, messze a fellázadt marokkói nomád törzsek által megszállt területek mögött. Ezért a szolgálatáért kapja majd a Becsületrendet is. Itteni magányában Írja meg Déli posta (Courrier Sud) c. müvét, amelynek első kézirata két évvel előbb rövid novella formában A repülő (L’Aviateur) c. alatt jelent meg. 1929-ben a Buenos Aires-i Aeroposta Argentina igazgatóA kis herceg (Le petit prince) New Yorkban Íródott és bár gyermekekhez szól, elsősorban a felnőttek számára készült. A gyermeki frisseség, egyszerűség, szépség és igazság mestermüve. A mechanikai hiba miatt a sivatagban kényszerleszállást végző pilóta mellett, miközben az megromlott motorjának javításán dolgozik egyszer csak megjelenik egy gyermek. Ismeretlen, távoli bolygóról szállt földre. Egy csodálatos szépségű kis virág társaságában élt, de a virág büszke volt; a gyermek, a kis herceg vándorútra ment. így került az afrikai homokra, ahol első találkozója egy kígyóval lesz. De jóindulatú, bölcs kígyó volt ez a kigyó. Amikor megérti a távoli utazás okát, valósággal megszánja a kis herceget. Feltoluló kérdésedre a régi igazsággal feleli: a földön is csak egyedül él az ember. Ez a megállapítás egyre visszatér a háromszirmú virág és a hegyek válaszában is. Sok csalódás vár a kis hercegre. A kerti virágok mind egyformák. Hogyan lehetne igy egyet szeretni? Kedvelni, dédelgetni ? Szomorúságában a róka vigasztalja meg, mert megértteti vele az egymáshozszelidülés, az egymáshozigazodás, az egymásbozsimulás titkát és örömét. Amikor a semmiből, az ismeretlenből egy csodálatos kapocs formálódik. A- mikor a távozás után is megmarad valami szép, valami kedves, valami meleg, valami szivet simogató: az emlék. Ha csak a buzakalász aranyló színe is, de ami valakinek a hajára emlékeztet majd. Mert ez az arany szin is sokat, nagyon sokat mondhat majd valakiről, akivel beszéltünk, akire vártunk, akit megszerettünk. Folytatás a túloldalon, 19
