Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
dött a lányka egész virradatig —t~ azt akarom, hogy ő legyen boldog, magammal nem törődöm. — A tengerbe dobta az üveget, majd búcsút intett az alvó királyfinak s a tengerbe vetette magát. Egy foltnyi kis fehér hab úszott valamelyik fodros hullámon. — Jöjj velem — mondta neki a napsugár. — A földi boldogságot nem tudtad elérni. De mert lemondtál róla más valaki kedvéért, a Jóisten megengedte, hogy elvigyelek az ő verőfényes, felhőtlen ragyogásu mennyországába. Karjába vette a könnyű kis habot és megindult vele a mennyország felé. • EGÉSZEN BIZONYOS Szörnyű dolog ez! — mondta egy tyuk, még hozzá éppen a másik végén a falunak, mint ahol a dolog megesett. — Szörnyűség, ami ott a tyúkólban történt! Nem is mernék egyedül aludni az éjszaka. Még jó, hogy annyian vagyunk együtt! . — S elmesélte a történteket, úgy. hogy a többinek íelhorzolódoett a tolla, a kakas pedig félrehajtotta piros taraját. — Egészen Jvzon\ os! —mondta a tyuk. Hanem, hogy mi is megértsük a dolgot, kezdiük csak az Héjén. Az egyik fehér tyuk, akit igen jókedvű és szellemes teremtésnek tartottak. megtojta mindennapi tojását, mert hát igen kötelességtudó asszonyság volt minden jókedve mellett is, aztán behívta éjszakára csirkéit és elvégezte az esti tisztálkodását, miközben tévedésből kitépte egyik aprócska fehér tollát. — Sebaj —mondta nevetve — nem árt a szépségemnek. Hullatja, akinek van! S lehet, hogy még szebb leszek tőle! —így szólt, szárnya alá dugva a fejét. Hamarosan elaludt. De mellette gubbasztott egy másik tyuk, aki meghallotta, mit mond magában a szomszédja. Nem felelt rá, de csőrével oldalbalökte a másik szomszédját. tavirózsában Szille ül, a tündér. Szille pedig felemeli az egyik kezét és erre egy egészen kicsi kis szellő elindul valahol a nádas mélyében és járni kezdi a nádszálakat és a nádas gyönyörüszépen muzsikálni kezd. Aztán felemeli a másik kezét és erre egyszeribe megszólalnak az összes szúnyogok és az összes békák és az összes tücskök. Aztán int Szille és a madarak táncolni kezdenek. Gyönyörüszépen táncolnak arra a gyönyörüszép muzsikára és a bölömbika a tocsogó sarkában áll és nézi őket és és Szille is nézi őket és a hold is nézi őket. A kígyó pedig boszszankodik a zsombék mögött. És igy lesz ezeken a mi kis tavainkon, örökkön-örökké. Ha majd megnőssz és nagy ember leszel és naplemente után a tő partján megállasz: magad látni fogod majd a madarakat, amint összegyűlnek a legnagyobb tocsogónál. Látni fogod a mozdulatlan, komoly gémeket, a búvárokat és a jóravaló buta vadrucákat, ahogy a tocsogónál várnak valamire. Aztán hallani fogod a bölömbikát, amint azt mondja: “Mbu”. Látni nem fogod őt, mert a nádas széliben áll éppen és igy nem láthatod. De a hangját egészen biztosan hallani fogod, és arról megtudhatod, hogy most jön föl a viz mélyéről a titokzatos tavirózsa, amelyikben Szille lakik, a tündér. Látni már nem fogod azt a tavirózsát, mert akkorra már sok-sok vékony ködfüggöny ereszkedik le a tóra és a gomolygó szürkeségbe takar mindent a szemeid elől. De ha nagyon-magyon csendesen állasz, hallani fogod, amikor Szüle fölemeli a jobb kezét, és erre mélyen bent a nádas szive táján megindul az az egészen kicsi kis szellő és a nádas elkezdi a muzsikálást. És hallani fogod a szúnyogokat és a békákat és a tücsköket, amint egyszerre belekezdenek örökös esti hangversenyükbe és erről tudni fogod, hogy Szillé felemelte a balkezét is. Ami azután jön, vagyis a madarak táncát és Sziliét, ahogy mosolyogva ült a tavirózsa kelyhében és a bölömbikát, amint áll és néz és tetszik neki a dolog és a Kosztrust, ahogy majd későbben előbujik a kagyló-csónakkal és csónakázni viszi Sziliét a tavon: ezeket már csak akkor láthatod, ha nagyon éles lesz a szemed akkor, és nagyon tiszta. Olyan tiszta, mint most, ahogyan itten ülsz és hallgatod a mesét. Harmadik mese amelyben szó lesz a lenkisebb és lentökéletlenebb nádimanóról. eav пару háborúról, a rókáról és mindenféle varázslatokról, amiket Szille tesz a madarak békességéért. ahogy azt meaiaérte. Előkerül ebben a mesében a kiayó is„ akit már jól ismersz és aki nem évpen a legkedvesebb állat. A tu, ahol mindez történni fog,, ugyanaz a tó. amit már eddig is ismersz. Nagyon jól tennéd, ha leraizolnád ezt a tavat magadnak, hogy jobban megismerted. A ratzban ne feledkezz men a madarakról: akik a tocsonónál összegyűlnek és a tavirózsáról, amelyik ottan nyílik s amelyiknek egyik virágában Szüle lakik, a tündér. A kévén raita kell legyen a bölömbika is, aki a nád szélén áll és néha azt mondta, hogy “Mbu”. Ezt a hangot versze nem rajzolhatod föl. ami уagy kár. Ne feledkezz men a szúnyogról sem. amelyik emi nádlevélen ül és a békáról sem. meg a tücsökről sem. Ha akarod. odaratzolhatcd a kigvót is. amint évpen haragszik. A Kosztrus fete is küátszhatik a tóból, amikor hozza Sziliének a kagyló-csónakot. A NÁDTMANÓKRÓL eddig csak annvit mondottam neked, hogy a Jóisten a zsebéből kotorta elő őket és azt bizta rájuk, hogy tanítsanak meg minden álltatot a maga munkájára. 90
