Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
Értavi Barát: TÖRTÉNELEM: KITŰNŐ (Folytatás) IX. Szürke hajnal Milyen más volt ez a hétfő reggel, mint az eddigiek! Mintha téli álomból ébredtek volna az emberek, most, tél elején, lázas sietséggel rótták az utcákat, idegenek beszéltek egymással, mosolyogva, felszabadultan, még azzal sem törődve, hogy hideg szél fújja arcukba az ut porát. Hét óra volt. Édes már megrakta a tüzet a konyhában, hogy mire övéi felébrednek, készen legyen a tea. Tejért is leszalad, de ott talán várni kell, nehéz a kenyérellátás, hosszú sorok állnak mindenütt. Krumplit főz, addig is ... Bármilyen halkan is járt, Réti Sándor már nyitott szemmel fogadta. Nem is tudta ágyban tartani — ki tud ilyenkor aluudni ? A Szabadság hajnala ez, nagyot kell szippantani a friss levegőből, tizenkét évi áporodott, elfojtott lélegzés után ... Fütyörészve borotválkozott apa, megvakar'gatta Betyár bozontját, szinte diáknak érezte magát, és megcsiklandozta Édes nyakát, mint régen, “fiatal” korukban. — Mit mond a rádió? — Jaj, ne nyisd ki, felébrednek a gyerekek! — Én nem alszom ... — kukkantott be Mari borzas feje az ajtón. Csupa fül volt ma és csupa készség. Szülei vidámsága egész nagylelkűvé tette, maga vette a tejeskannát, hogy sort álljon tejért és kenyérért. . . Biztosan ott lesz valamelyik lány az osztályból, akiinek el lehet mesélni, milyen hős apukája és bátyja van neki. Most már biztos, hogy igazgató lesz édesapa és mindnyájuknak nagyon jó lesz! Még jobban fog ő is tanulni, mint eddig. “Az igazgató ur kislánya ... első tanuló, igen ... A bátyja megsebesült a Forradalomban ...” Verébugrásokkal ment a kapuig, s úgy lóbálta karján a tejeskanmát, mint a Váci utcai hölgyek a retikült. Szép volt az élet. A házak ormára tűzött háromszinü lobogók hajába vígan kapdosott a reggeli szél. “Hainalodik...” —■ mondta a Szabad Magyar Rádió is, meggyőzve az embereket, hogy nem csupán álmodtak a szabadságról, hanem valóban itt is van, ma is, holnap is, és igy lesz mindig, szabad, boldog Magyarország... Igaz néni sietett át Rétiékhez nyolc óra tájban, hogy Laci hívta fel az egyetemről. Réti Sándorral akar beszélni. Apa már ugrott is, és hamarosan azzal tért vissza, hogy az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság nevében arra kéri őt Laci, segítsen a Szikra nyomdában a röplapok szerkesztésében és az újságok szétosztásában. Édes még tartotta volna, hogy hiszen ki sem pihente magát kellőképpen. Legalább egy órácskát maradjon még ... de Réti Sándor szavai elejét vették minden sopánkodásnak. — Édes... ezek a fiatalok ott az egyetemen napok óta nem alszanak. Az ország minden részéből fogadják a hozzájuk fordulókat, tanáccsal, segítséggel látnak el mindenkit. Hegy gondolhatok most saiát kényelmemre7 Majd pihenek ... azután. Minden óra számit, ha arról van szó, hogy a ruszkikat kisegítsük az országból. Addig nincs pihenés. Most mondja Laci, — igyekezett könnyedebb hangot megütni — hogy egy egész kocsiderék svájci csokoládé, meg narancs érkezett a magyar diákoknak. Az egész világ szeme rajtunk most, ébredj álmaidból, hős Árpád fia! — kiáltott tréfás szavalással, aztán lehalkítva hangját, odasugta Édesnek: — Sanyira vigyázz, helyettem is. Lehetőleg ne hagyd egyedül, mert még utánam jön. Meg kell gyógyulnia. Ha lehet, estig még hirt adok magamról. Sanyi mélyen aludt, fel sem költötte. Mosolyogva intett vissza Édesnek az útról, s nekivágott gyalogosain a hosszú útnak. Gallérját felhajtotta, és társul vette maga mellé gondolatait. Nem érezte azt a vidámságot, amit otthon mutatott. A honvédelmi minisztériumban töltött napok bizalmatlanná tették a kormány összetétele iránt, s hiába igyekezett elhitetni magával, hogy ez csak átmeneti állapot, forrongás, és ha kimennek az oroszok, tiszta lesz a helyzet. Ha kimennek .. . Igaz. Nagyrészük elhagyta a fővárost. De még nagyon sokam bent vannak az országban. De... talán nyugati nyomás is segít. Szabad Európa rádiója kitartásra biztat... No, gyerünk! Azok a röpcédulák is sokat segíthetnek ... Meggyorsította lépteit, és elérte a Margit hidat. Mari hidegtől piros arccal, de nagy lelke77
